Amikor Anne Belanger megkapta második osztályos fiának osztályképét, undorral tette vissza a borítékba.
/A képen a tanárok és a diákok három sorba sorakoztak fel\./
Hirdetés
Egy diák azonban hiányzik a sorból.
Hirdetés
A jobb szélső sarokban azonban ott van fia, Miles Ambridge, kerekesszékben, elszigetelve az osztálytársaktól. Annak ellenére, hogy a sarokban ült, a 7 éves kisfiút vonzza a kamera, mindent bevet, hogy közelebb kerüljön a barátaihoz, a mosolyt sem lehet letörölni az arcáról.
Hirdetés
Az anya alig tud ránézni a fényképre, amikor megteszi harag és szomorúság önti el.
“Nézd milyen angyal rajta.” – mondja a New Westminster-i anyuka, alig tudja visszatartani könnyeit. “Kiközösítik. Pedig annyira részese akart lenni a csapatnak.”
Miles gerinc izomsorvadással küzd, ami egy genetikai betegség, és amely a gerincvelő idegsejtjeit támadja meg, ennek következtében a test, különösen a karok és lábak izmai elgyengülnek. A betegség nem befolyásolja a kognitív képességeket.
Miles betegségét 13 hónapos korában fedezték fel, az orvosok akkor azt mondták a szülőknek, fiúk sosem fog járni.
Hirdetés
A kerekesszék miatt Miles már rengeteg kihíváson ment át, többen, mint a hasonló korú gyerekek, nyilatkozta édesapja, Don Ambridge. Éppen ezért volt szívszorító őt a csoporton kívül látni.
Don Ambridge, aki elsőként látta a fotót, úgy érezte ez a kép megalázó fiára nézve.
“Valamilyen oknál fogva még rosszabbul érzem magam, amikor látom milyen boldog a képen.” – nyilatkozta az apuka. “Azt hiszem ez azért van mert még ártatlan… Naiv még, és nem tudja milyenek az emberek.”
Hirdetés
Miles és anyukája
Miles szülei úgy döntöttek, nem mutatják meg a fotót fiuknak. Belanger elmondta, a kisfiú “mélységesen tudatában van annak, hogy más mint a társai”. Ha látná, bizonyára mélységesen fájna neki.
Ennek ellenére szülei mégis a nyilvánosság elé tárták a képet, hogy felhívják a figyelmet a sérült emberek felé irányuló diszkriminációra.
A szülők a képet készítő cég Facebook oldalára töltötték fel a fotót, ahonnan a cég letörölte, személyiségi jogok sértése miatt.
Hirdetés
A szülők nem elégedtek meg a reakcióval, ismét feltöltötték a fotót, de ezúttal a többi iskolás arcát kitakarták. Idő közben a családapa az iskolába is elküldte a képet, ahol az igazgató azonnal felvette a kapcsolatot a készítővel.
Az iskola igazgatója elmondta, kellett egy kis idő, amíg a fényképes cég belátta a hibát, és elismerte a tévedést.
“Szeretnénk azt hinni, hogy csak tévedtek.” – mondta az igazgató, aki hozzátette: “De idő közben a szülőket igen megbántották.”
Miles édesanyja az iskolát és a képkészítő céget is hibáztatja.
Hirdetés
A fotót idő közben ismét elkészítették, ezúttal a kis Milest kivették a kerekesszékből és átültették barátai közé.
A cég menedzsere elismerte a hibát, és bevallotta, a fényképésznek tanulnia kell a hibáiból.
Belanger szerint a kép diszkriminatív és a társadalmi megbélyegzést tükrözi a fogyatékos emberekkel szemben.
“A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, de ha ez a felnőttektől jön az még rosszabb. ” – nyilatkozta az anya.
2014. február 12. (szerda)
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
