“A fiú szerelmes lett egy gazdag ember lányába, régóta ismerte, sokszor még randizhattak is, ezért egy nap a fiú úgy döntött megkéri a lány kezét. Részéről igazi szerelem volt ez. A gazdag lány gúnyosan elutasította és azt mondta neki: A te havi fizetésed az én egy napi kiadásom, hogy képzelhetném el melletted a jövőm? Keress valaki mást, aki veled egy szinten van!
/A fiú lelkileg nagyon megtört, olyannyira, hogy képtelen volt tovább azon a helyen élni, így elköltözött\./
Ez idő alatt mindketten házasságot kötöttek, a nő természetesen egy gazdag férjet választott magának, akivel nem volt a legbensőségesebb a kapcsolatuk. Inkább az érdek volt előtérben, mint a szerelem. A szegény férfi pedig feleségül vett egy gyönyörű, nagyon okos nőt, akivel annyira nagy sikert értek el, hogy gazdag, tehetős emberekké váltak.
A bevásárló központban az akkoriban gazdag lány épp a férjével vásárolt, amikor találkoztak a “szegény” fiúval. A fiú azonnal megismerte egykori szerelmét és csak annyit mondott neki kedvesen: “Szia, hogy vagy? Én feleségül vettem egy nagyon okos nőt, akinek ugyanannyi a fizetése, mint nekem!”
A nő egy darabig szótlanul állt, majd férje is köszönt a férfinak. Miután tovább haladt az egykori “szegény legény” a nő megkérdezte férjét, hogy honnan ismeri őt!
A férfi ezt válaszolta:
“Ő egy csodálatos ember, akinek az élete egy elég szomorú történet. Egyszer azt mondta nekem, hogy élete szerelme elhagyta őt azért, mert nem volt elég pénze. Emiatt nagyon keményen dolgozott és mára egy multi-milliomos üzletember lett, akié ez az egész bevásárló központ is, ahol te milliókat költesz. Biztos nagyon szerencsés lenne ma az a nő, aki akkor faképnél hagyta, nem Drágám?!”
A nő csak nézett, de nem szólt egy szót sem….”
