A kisfiú elrejtette a kiskutyát az ólban éjszakára. Reggel a szülei nem hittek a szemüknek

Hirdetés
A kisfiú elrejtette a kiskutyát az ólban éjszakára. Reggel a szülei nem hittek a szemüknek
Hirdetés

A kisfiú elrejtette a kiskutyát az ólban éjszakára. Reggel a szülei nem hittek a szemüknek

Első rész

Bence, azonnal mondd meg, mit rejtegetsz ott! – Anyja hangja élesen csengett az izgalomtól.

Semmit… – felelte a kisfiú, és még erősebben szorította magához a kabátját, amely alól halk, panaszos nyüszítés hallatszott.

Én viszont hallom! Mi ez?

/Bence ajkába harapott, és hátrébb lépett egy lépést\./

Hirdetés
Szemeibe könny szökött.

Hogyan magyarázza meg anyának? Hogyan mondja el, hogy egyszerűen nem tudott elmenni mellette? Nem hagyhatta ott azt a reszkető kis csomót a hidegben.

Pedig az egész tegnap este kezdődött.

Bence éppen hazafelé tartott az iskolából a szokásos útvonalán – elhagyta a régi garázsokat, a félig lebontott építkezést és a kukákat. A téli szürkület már szürkés ködbe burkolta a várost. A csupasz faágak karmolták az alacsony eget, amelyből lassan olvadt hópelyhek hullottak.

A fiú megborzongott, és mélyebbre húzta a kapucniját. Már csak öt perc gyors lépés, és otthon lesz. Ott meleg van, ott anya biztosan valami finom vacsorát készített.

Ebben a pillanatban azonban meghallotta azt a hangot.

Egy alig észlelhető, vékony, panaszos vinnyogást. Olyan szívszorító volt, hogy Bence szíve azonnal összeszorult.

Hirdetés

Megállt, figyelt. Talán csak képzelődik?

Nem, ott volt megint – mintha valaki egészen közel sírdogált volna.

Lassan közeledett a kukákhoz. A hang egyre hangosabb lett.

Hahó? Van itt valaki? – kérdezte bizonytalanul.

Válaszként halk nyüszítés hallatszott. Aztán a kartondoboz alól kibukkant egy apró, fekete orrocska, és két csillogó, gombszem pillantott fel rá.

Egy kiskutya!

Apró, reszkető, csuromvizes jószág. A bundája csapzott volt, a szőr tincsekbe fagyott. Az orrán egy kis vízcsepp remegett – talán az olvadó hóból, talán könnyből.

Mit keresel itt egyedül? – guggolt le Bence, és óvatosan kinyújtotta a kezét.

A kiskutya nem hátrált meg – épp ellenkezőleg, bizalommal bökdöste meg orrával a tenyerét. Meleg, nedves kis nózi. És újra az a panaszos nyüszítés.

Istenem, hiszen teljesen átfagyott! És biztosan éhes is.

A gondolatai cikáztak, mint megriadt madarak. Mit tegyen? Nem hagyhatja itt – megfagy! Vagy elüti egy autó.

De haza sem viheti. Anya egyértelműen kijelentette: Semmilyen állatot nem hozhatsz haza! A lakásuk kicsi, kevés a pénz, kevés az idő. Hányszor kérlelte egy kutyáért? És mindig ugyanaz volt a válasz:

„Ha felnősz, annyi állatod lehet, amennyit csak akarsz.

Hirdetés
De most felejtsd el!”

És apa is egyetértett. Mindig azt mondta, hogy a kutya óriási felelősség. Napi háromszor sétáltatni kell, etetni, orvoshoz vinni, ha beteg. Ők pedig egész nap dolgoznak.

A kiskutya újra felsírt – olyan halkan, mintha tudta volna, hogy nem kelthet feltűnést. Majd váratlanul megnyalta Bence kezét érdes, meleg kis nyelvével.

A döntés egy pillanat alatt megszületett.

Gyere ide, kicsi! – suttogta Bence, miközben kigombolta a kabátját. – Majd én kitalálok valamit.

Óvatosan felvette a kutyust – olyan könnyű volt, mint egy kis pamacs. Magához szorította, érezte, ahogy a kis szív zakatol a mellkasán.

Most a legfontosabb, hogy észrevétlenül jusson haza.

Szerencsére a sötétség már beállt. A hó is sűrűbben hullott, így a kabátja alá rejthette a kis jószágot. Lassan haladt hazafelé, próbálva természetesen mozogni.

A régi ól a hátsó udvarban! Ott kell elrejtenie. Egykor régi deszkákat és lomokat tároltak benne. Apa nyáron szét akarta szedni, de végül nem lett belőle semmi. A zár sem működött rendesen – csak egy rozoga retesz tartotta.

Csak reggelig kell kibírnia. Aztán kitalál valamit! Muszáj!

Bence árnyékként suhant át az udvaron.

Hirdetés
A kutyus, mintha érezte volna a helyzet súlyát, teljesen elcsendesedett, csak néha remegett egyet a hidegtől.

Az ólban sötét és poros volt. A fiú előkapta a zsebéből a telefonját, és bekapcsolta a zseblámpát.

Na nézzük, mit találunk itt?

Egy régi fotel állt a sarokban, ponyvával letakarva. Tökéletes lesz!

Bence lerángatta róla a ponyvát, és valami kis fészekszerűséget készített belőle. Óvatosan beletette a kiskutyát.

Maradj itt, rendben? Mindjárt visszajövök!

Otthon azonnal szembe találta magát anyával, aki éppen az asztalt terítette.

Bence! Hol voltál ilyen sokáig? Már aggódtam!

Csak… a barátokkal játszottam. – füllentette, kerülve anyja tekintetét. – Gyorsan eszem, aztán megcsinálom a leckémet.

Anya gyanakodva nézett rá – a fia sosem volt híres arról, hogy magától nekiállna a házi feladatnak. De nem szólt semmit.

Bence gyorsan betermelte a vacsorát, alig érezve az ízét. A gondolatai ott jártak, a sötét ólban, ahol a kiskutya dideregve várta a visszatérését.

Ennie kell valamit. És egy kis meleg takaró is kellene neki.

Anya, vihetek egy kis kenyeret magammal? Csak hogy legyen mit rágcsálnom a lecke mellett.

Persze, de ne hagyj morzsákat mindenhol!

Bence néhány szelet kenyeret a zsebébe csúsztatott.

Hirdetés
Aztán gondolt egyet, és gyorsan lecsent két virslit is a tányérról.

Önts nekem egy kis tejet is! – kérte sietve.

Ez már tényleg gyanús volt – a fiú nem különösebben szerette a tejet. De anya annyira elmerült a gondolataiban, hogy csak szótlanul megtöltött egy poharat.

Most jött a legnehezebb rész – észrevétlenül kisurranni.

Második rész

Anya, kimehetek egy kicsit az udvarra? Kifújnám a fejem, fáj egy kicsit.

Rendben, de ne maradj sokáig! És vedd fel a sapkádat!

Bence felkapta a sapkáját, vastagon körbetekerte a sálját, és a kabátja zsebébe csúsztatta az élelmet. A pohár tejjel óvatosan lavírozott ki az ajtón, ügyelve, hogy ne lötyögjön ki.

Az ólban dermesztő hideg és teljes sötétség uralkodott. Amint belépett, halk nyüszítés hallatszott – a kiskutya felismerte a lépteit.

Nyugi, itt vagyok! Hoztam neked valamit!

Bence letette a poharat, majd az ól egyik sarkában talált egy régi befőttesüveg fedőt. Abba töltötte át a tejet, és elé tolta. A kiskutya azonnal hozzálátott, szürcsölve lefetyelte a meleg italt.

Hát, nem pont királyi lakoma, de jobb, mint a semmi, ugye? – mosolygott Bence, miközben kisebb darabokra tépte a kenyeret és a virslit.

Hirdetés

A kis jószág mohón falta az ételt, mintha napok óta nem evett volna. Bence figyelte, és közben a szívét melegség töltötte el. Már nem remeg annyira. Már nem fél.

Na és most… egy név kell neked. Hogy is hívjalak?

A kiskutya hirtelen felnézett rá, szájában még egy kis kenyérdarabbal. Bundája fekete volt, a mellkasán viszont egy apró fehér folt virított, mintha egy elegáns öltöny része lenne.

Bence elvigyorodott.

Tudod mit? Legyél… Zokni!

A kutya vidáman csóválni kezdte a farkát, mintha egyetértene.

Igen, Zokni jó név! Illik rád!

Miután a kis jószág befejezte az evést, a fiú gondosan betakarta egy régi ronggyal, amit az ól sarkában talált. A kutya elégedetten bújt bele, majd azonnal összegömbölyödött.

Bence óvatosan megsimogatta a fejét, és halkan suttogott neki:

Ne félj, reggelre kitalálok valamit. Nem hagylak magadra.

De aznap éjjel alig tudott elaludni. Csak forgolódott az ágyban, hallgatta az ablakon kopogó havat, és azon gondolkodott, hogyan győzhetné meg a szüleit.

Reggeli leleplezés

Másnap reggel Bence álmosan, de izgatottan ébredt. Felkapta a kabátját, és még mielőtt a szülei észrevették volna, ki akart szökni az ólhoz.

De éppen amikor kilépett a bejárati ajtón, anyja már ott állt, karba tett kézzel.

Bence, azonnal mondd meg, mit rejtegetsz ott!

A fiú megtorpant.

Én… semmit… – próbálkozott, de a kabátja alól halk nyüszítés hallatszott.

Én viszont hallom! Mi ez? – Anya már sejtette, hogy valami nem stimmel.

Hirdetés

Bence hátrébb lépett, szeme sarkában könnyek gyűltek. Ekkor a kiskutya kidugta a fejét a kabát alól, és hatalmas, ártatlan szemekkel nézett fel anyára.

Anyja eltátotta a száját.

Ezt… ezt honnan szerezted?!

Ekkor lépett ki az apja is, éppen a kávéját szorongatta, de amikor meglátta a kutyát, megállt.

Mi folyik itt?

És ekkor Zokni úgy döntött, hogy elég volt a rejtőzködésből. Hirtelen kiugrott Bence kezéből, a földre huppant, majd vad farkcsóválással és apró, vidám ugatásokkal ugrált az anyja és apja körül.

Anya rémülten hátrált.

Jaj, de koszos! Tele van bolhával is, biztos!

Ő Zokni! – jelentette ki Bence büszkén. – Tegnap találtam a kukáknál. Egyedül volt, fázott, éhes volt… Nem hagyhattam ott!

Apja a fejét csóválta.

Bence, hát nem beszéltük ezt meg már ezerszer? Egy kutya nagy felelősség!

Tudom! – vágott közbe a fiú. – De megígérem, hogy én fogok róla gondoskodni! Minden reggel elviszem sétálni, etetem, takarítok utána. Nem kell, hogy ti foglalkozzatok vele!

Zokni közben ügyesen a hasára fordult, és apró mancsait a levegőben mozgatva várta a simogatást. Anyja elbizonytalanodott.

És mi van, ha megbetegszik? Az állatorvos drága…

Segítek a házimunkában! Nem kérek semmit karácsonyra, csak hadd maradjon! – könyörgött Bence.

Apja sóhajtott.

Olyan felelősségteljesen beszélsz…

Bence felcsillantó szemekkel nézett rá.

Anyja megadóan felsóhajtott, majd lehajolt, és megsimította Zokni fejét. A kiskutya azonnal nyalogatni kezdte a kezét, amitől a nő önkéntelenül elmosolyodott.

Jól van… de próbára teszünk! Egy hónapod van, hogy bizonyítsd, hogy tényleg tudsz róla gondoskodni. Ha nem, akkor keresünk neki másik otthont.

Ígérem, nem fogtok csalódni! – kiáltotta boldogan Bence.

Egy hónappal később…

Bence tartotta a szavát.

Minden reggel korán kelt, hogy elvigye sétálni Zoknit. Egyik nap sem felejtette el megetetni, gondoskodni róla. A házi feladatokat is gyorsabban elvégezte, hogy több ideje maradjon játszani a kutyával.

És Zokni?

Zokni egy igazi kis csoda volt. Pár hét alatt megtanulta, hol a helye, és nem ugrált fel a bútorokra. Gyorsan elsajátította az „Ül!” és a „Pacsi!” parancsokat, és már az egész család megszerette.

Anya, aki először idegenkedett tőle, most esténként egy kis falatokat dugott le neki az asztal alá.

Apa, aki ellenállt a legjobban, most egy kutyaházat épített az udvarra – persze csak „biztos, ami biztos” alapon, pedig mindenki tudta, hogy Zokni sosem fog ott aludni.

Egy este, amikor Bence a kutyájával a lábánál fekve olvasott, apja leült mellé.

Tudod, fiam… Nem hittem volna, hogy tényleg ennyire felelősségteljes leszel. Büszke vagyok rád.

Bence felnézett, és elmosolyodott.

Köszönöm, apa. De Zokni is segített nekem. Ő nem csak egy kutya… Ő a legjobb barátom.

Zokni boldogan felcsaholt, és vidáman a fiú arcába nyalt.

És így történt, hogy egy apró, fázós kis kóbor kutya örökre családot talált. ?❤️

2025. február 13. (csütörtök), 08:17

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. március 15. (szombat), 08:45
Hirdetés

A férjem felhívott és azt mondta, hogy elhagy egy másik nőért: erre a reakcióra biztosan nem számított

A férjem felhívott és azt mondta, hogy elhagy egy másik nőért: erre a reakcióra biztosan nem számított

A férjem felhívott és azt mondta, hogy elhagy egy másik nőért: erre a reakcióra biztosan nem számított Munka után...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. március 15. (szombat), 08:28

A feleségem engedélyem nélkül megszabadult a macskáinktól: hetekig kerestem őket, míg véletlenül meg nem tudtam, hol vannak az állataim

A feleségem engedélyem nélkül megszabadult a macskáinktól: hetekig kerestem őket, míg véletlenül meg nem tudtam, hol vannak az állataim

A feleségem engedélyem nélkül megszabadult a macskáinktól: hetekig kerestem őket, míg véletlenül meg nem tudtam, hol...

Mindenegyben blog
2025. március 15. (szombat), 08:01

Rosszindulatú áttétes rákkal diagnosztizálták Krisztit, akinek a videóit százezrek nézik az interneten...most viszont kiderült valami, ami miatt az emberekhez szólt, és írt egy pár sort...

Rosszindulatú áttétes rákkal diagnosztizálták Krisztit, akinek a videóit százezrek nézik az interneten...most viszont kiderült valami, ami miatt az emberekhez szólt, és írt egy pár sort...

 " Engedjétek meg, hogy tartsak egy kis megemlékezést, most van 3 éve hogy rosszindulatú pajzsmirigy rákkal műtöttek....

Mindenegyben blog
2025. március 15. (szombat), 07:51

A fiam elhozta a barátnőjét a családi nyaralásunkra. Legalábbis végig azt hittem, hogy a lány a barátnője, de aztán kiderült ki is ő valójában és ez tönkretette az életem. 20 éves fiam, Eric megkérdezte, hozhatja-e az új barátnőjét, Jessicát a családi nyaralásunkra. Beleegyeztem, kíváncsi voltam rá. Tökéletes külseje és bája azonnal elnyerte a férjem tetszését, de anyaként nem tudtam elhessegetni az érzést, hogy valami nincs rendben. Három hónapnyi randizás után Jessica egyáltalán nem ismerte Ericet. Amikor megkérdeztem, látta-e már játszani – pedig a kosárlabda Eric élete szenvedélye volt –, meglepetten pislogott: „Kosárlabda? Erről sosem beszéltünk.” Nem tudta, mi a fia szakja, és minden általa javasolt programot elutasított. Aztán, miközben naptejet kerestem a bőröndjében, egy bársony dobozt találtam benne egy gyémánt nyakékkel. Túl drága volt ahhoz, hogy Eric megengedhesse magának. A gyomrom összeszorult, de csendben maradtam. Az utolsó napon, miközben Eric és Jessica a medencénél voltak, a telefonja megcsörrent a konyhapulton. Rápillantottam a képernyőre, és teljesen megdermedtem attól amit ott láttam: A történet folytatása a hozzászólásoknál ⬇⬇

A fiam elhozta a barátnőjét a családi nyaralásunkra. Legalábbis végig azt hittem, hogy a lány a barátnője, de aztán kiderült ki is ő valójában és ez tönkretette az életem. 20 éves fiam, Eric megkérdezte, hozhatja-e az új barátnőjét, Jessicát a családi nyaralásunkra. Beleegyeztem, kíváncsi voltam rá. Tökéletes külseje és bája azonnal elnyerte a férjem tetszését, de anyaként nem tudtam elhessegetni az érzést, hogy valami nincs rendben. Három hónapnyi randizás után Jessica egyáltalán nem ismerte Ericet. Amikor megkérdeztem, látta-e már játszani – pedig a kosárlabda Eric élete szenvedélye volt –, meglepetten pislogott: „Kosárlabda? Erről sosem beszéltünk.” Nem tudta, mi a fia szakja, és minden általa javasolt programot elutasított. Aztán, miközben naptejet kerestem a bőröndjében, egy bársony dobozt találtam benne egy gyémánt nyakékkel. Túl drága volt ahhoz, hogy Eric megengedhesse magának. A gyomrom összeszorult, de csendben maradtam. Az utolsó napon, miközben Eric és Jessica a medencénél voltak, a telefonja megcsörrent a konyhapulton. Rápillantottam a képernyőre, és teljesen megdermedtem attól amit ott láttam: A történet folytatása a hozzászólásoknál ⬇⬇

A fiam elhozta a barátnőjét a családi nyaralásunkra. Legalábbis végig azt hittem, hogy a lány a barátnője, de aztán...

Mindenegyben blog
2025. március 15. (szombat), 07:48

A FÉRJEM SZERETŐJE KIDOBTA A RUHÁIMAT AZ UTCÁRA, ÉS KIRÚGOTT A HÁZBÓL – EGY HÓNAP MÚLVA A FÉRJEM ANYJA HÚZOTT EGY OLYAT... 15 év házasság és két gyerek után fedeztem fel a férjem viszonyát. A szeretője volt olyan vakmerő, hogy amíg nem voltam otthon, eljött a házunkba, összepakolta a holmimat, és DOBOZOKBAN AZ UTCÁRA HAJÍTOTTA. A kegyetlen irónia? Egyiküknek sem volt joga hozzá – a ház a férjem családjáé volt. Nem volt hová mennem, így összeszedtem a dolgaimat, és a nővéremhez költöztem, elveszetten, fogalmam sem volt, hogyan szerezzem vissza a gyerekeimet otthon nélkül. Egy hónappal később megérkezett az anyóson. Sosem jöttünk ki jól egymással. A világ másik végén élt, mégis eljött. Megkeresett, és meghívtam egy teára. Leült velem szemben, egyenesen a szemembe nézett, és azt mondta: „Ő a fiam, de amit tett, az NAGYON ROSSZ volt. Te vagy az unokáim anyja, és ebben a történetben ÉN A TE OLDALADON ÁLLOK. És nem csak én.” Aztán átnyújtotta a telefonját, és elindított egy videóhívást. Ami ezután történt, mindent megváltoztatott. Másnap a szeretője olyan hangosan ordított, hogy az egész szomszédság hallotta.... Ugyanis az én drága férjem édesanyja azt csinálta, hogy.... Lent olvasható el a történet

A FÉRJEM SZERETŐJE KIDOBTA A RUHÁIMAT AZ UTCÁRA, ÉS KIRÚGOTT A HÁZBÓL – EGY HÓNAP MÚLVA A FÉRJEM ANYJA HÚZOTT EGY OLYAT... 15 év házasság és két gyerek után fedeztem fel a férjem viszonyát. A szeretője volt olyan vakmerő, hogy amíg nem voltam otthon, eljött a házunkba, összepakolta a holmimat, és DOBOZOKBAN AZ UTCÁRA HAJÍTOTTA. A kegyetlen irónia? Egyiküknek sem volt joga hozzá – a ház a férjem családjáé volt. Nem volt hová mennem, így összeszedtem a dolgaimat, és a nővéremhez költöztem, elveszetten, fogalmam sem volt, hogyan szerezzem vissza a gyerekeimet otthon nélkül. Egy hónappal később megérkezett az anyóson. Sosem jöttünk ki jól egymással. A világ másik végén élt, mégis eljött. Megkeresett, és meghívtam egy teára. Leült velem szemben, egyenesen a szemembe nézett, és azt mondta: „Ő a fiam, de amit tett, az NAGYON ROSSZ volt. Te vagy az unokáim anyja, és ebben a történetben ÉN A TE OLDALADON ÁLLOK. És nem csak én.” Aztán átnyújtotta a telefonját, és elindított egy videóhívást. Ami ezután történt, mindent megváltoztatott. Másnap a szeretője olyan hangosan ordított, hogy az egész szomszédság hallotta.... Ugyanis az én drága férjem édesanyja azt csinálta, hogy.... Lent olvasható el a történet

A férjem titkos barátnője egy nap arra értem haza, hogy kidobott a házunkból...de a karma azonnal dolgozni kezdett! Azt...

Mindenegyben blog
2025. március 15. (szombat), 07:13

A fiam elhagyott, hogy az apjával és a gazdag mostohájával éljen. 4 évvel később kopogtatott az ajtómon, és segítséget kért

A fiam elhagyott, hogy az apjával és a gazdag mostohájával éljen. 4 évvel később kopogtatott az ajtómon, és segítséget kért

A fiam elhagyott, hogy az apjával és a gazdag mostohájával éljen. 4 évvel később kopogtatott az ajtómon, és segítséget...

Mindenegyben blog
2025. március 14. (péntek), 11:12

A hűség csodája: Az idős férfi elveszett kutyája után kutatott – a remény végül meghozta a csodát

A hűség csodája: Az idős férfi elveszett kutyája után kutatott – a remény végül meghozta a csodát

A hűség csodája: Az idős férfi elveszett kutyája után kutatott – a remény végül meghozta a csodátMinden egyes nyikorgás...

Mindenegyben blog
2025. március 14. (péntek), 06:52

Örökbe fogadtam a legidősebb menhelyi kutyát, tudva, hogy csak egy hónapja van hátra – A célom az volt, hogy ez legyen élete legboldogabb időszaka

Örökbe fogadtam a legidősebb menhelyi kutyát, tudva, hogy csak egy hónapja van hátra – A célom az volt, hogy ez legyen élete legboldogabb időszaka

Örökbe fogadtam a legidősebb menhelyi kutyát, tudva, hogy csak egy hónapja van hátra – A célom az volt, hogy ez legyen...

Hirdetés
Hirdetés