A kislány véres arccal szalad oda anyjához – el sem hiszi mikor rájön, mi történt
Hirdetés
Hirdetés
Ha valamelyik gyermekünkkel baj van, azonnal elkezdünk aggódni. Ez egy természetes dolog. Savina French-Bell a kis Sienna boldog édesanyja. /Semmi gond nem volt vele egészed addig, amíg egyszer csak véres arccal oda nem rohant az édesanyjához\./
Hirdetés
Senki sem tudta mi történik mert a kislány arca szinte felismerhetetlen volt.
Nemrég ünnepelte a második születésnapját és a nagyszülők születésnapi bulit szerveztek számára. Másnap az anya piros foltokat fedezett fel kislánya arcán de ez még csak a kezdet volt.
Youtube
“Úgy nézett ki az arca, mintha valaki leöntötte volna savval, az orcáin, az állán és még a szemén is szörnyű állapotban volt a bőre. -mondta Savina.”
Hirdetés
Az édesanya természetesen azonnal orvoshoz ment a kicsivel de a foltok egyre csak terjedtek és senki sem tudta, mi történik. Szegény édesanya még az utcára is alig mert kimenni a kislányával mert attól félt, túl sok rossz megjegyzést tesznek rá majd az emberek.
Nyolc hónapon keresztül a kislány arca tele volt sebekkel, foltokkal, vörös nedvedző sebekkel. A kicsi nem tudott rendesen enni emiatt, gyakran fájtak is a sebek a ruhái pedig rendre tele voltak vér és gennyfoltokkal.
Az orvosok először úgy gondolták, hogy ez a valamilyen allergia vagy ekcéma és erre adtak gyógyszereket. Sajnos ezek nem segíttettek.
Egy idő után a kislányt kórházba kellett szállítani mert nem tudott rendesen enni és szondán keresztül táplálták őt.
Mivel az orvosok nem jöttek rá még arra, mi okozhatja a kiütéseket, Savina elkezdett azon gondolkodni mi is történt pontosan a foltok megjelenése előtti napokban. Nyolc hónappal a születésnap után az édesanya végiggondolta a születésnap körüli eseményeket és aztán eszébe jutott, hogy az egyik rokon puszit adott a kislányának. Ilyen egyszerű volt a magyarázat.
Esetleg akkor valamilyen rúzsra vagy kozmetikai szerre allergiás a kislány? Nem, hanem elkapott egy herpeszvírust attól a családtagtól ami terjedni kezdett a kicsi arcán. A kislánynak herpesz symplex 1-es típusú fertőzése volt. Ezek után azonnal megkapta a megfelelő kezelést és a sebek szépen lassan eltűntek az édes kis arcocskáról.
Az egész család és mi is nagyon reméljük, hogy Siennának nem lesz még egy ilyen herpesz kiütése. Mindig érdemes óvatosnak lenni, ha kisbabákat puszilunk meg, mert a kisgyerekek különösen érzékenyek a herpesz vírusra. Reméljük, hogy ennek a kislánynak a története emlékeztetni fogja a szülőket erre!
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
