A kislány vett egy játékot. A pénztáros rögtön elrejtette azt a pult mögé!? Olvasd el, hogy mi történt ezután. Engem nagyon megérintett ez a cselekedet…
A kislány vett egy játékot. A pénztáros rögtön elrejtette azt a pult mögé!? Olvasd el, hogy mi történt ezután. Engem nagyon megérintett ez a cselekedet…
/Egy férfi a kislányával lépett a játékboltba, hogy megvegyék neki a szülinapi ajándékát\./
A divatos drága öltönyös férfi mosolyogva rábólintott.
A boldog kislány már a pénztárhoz akart rohanni, amikor ránézett a mellette álló fiúra, aki szintén édesapjával érkezett a boltba.
A fiú apja szomorú tekintettel nézett a fiára és határozottan megrázta a fejét. Nem volt elég pénze, hogy ilyen játékot vásároljon. A fiú letörten tette vissza a játékot a polcra.
Ez volt az a pillanat, amikor a kislány valamit mondott az édesapjának és elvette azt a videó játékot, amit a fiú meg szeretett volna venni.
A kislány nem tudta leplezni az örömét, amikor a szomorú kisfiú odalépett a pénztárhoz, hogy kifizessék a matricás albumot. Amikor a férfi nyújtotta a pénzt, a pénztáros a következőt mondta: „ Fogadja őszinte gratulációmat! Önök a századik vásárlóink, ami azt jelenti, hogy Önök egy videó játékot nyertek!”
Amikor az apa és a kislánya kiléptek a játékboltból, a férfi megkérdezte a lányát, hogy miért ajándékozott meg egy ismeretlen kisfiút.
A gyerekek nagyon őszinték, és mi csak példát vehetünk róluk… Ossza meg ezt a történetet a barátaival, hogy a lány cselekedete minél több embert ösztönözzön jó cselekedetre!
2018. augusztus 13. (hétfő), 07:44
Kapcsolódó cikkünk
? A férje „vidéki buta libának” csúfolta – aztán kiderült, hogy a nő MILLIÓS örökséget kapott! ??
Rékát a férje Gábor mindig csak "vidéki kóbor tyúknak" hívta – de fogalma sem volt róla, hogy a felesége titokban egy vagyont örökölt az apjától. A szegény lányból néhány nap alatt független, gazdag nő lett, és olyan leckét adott vissza, amit az egész internet tanítani fog! Olvasd el a megdöbbentő igaz történetet, amit minden nőnek ismernie kell…
Gábor mindig is szerencsés embernek tartotta magát. Sikeres karrierje volt, drága öltönyökben járt, elegáns éttermekben vacsorázott, ahonnan a város legszebb panorámája tárult elé — mindez a hétköznapjai részévé vált. És volt egy felesége is: Réka, egy egyszerű falusi lány, akit ő maga hozott fel a városba, mint egy tündérmesebeli herceg, aki kiválasztotta a maga választottját.
Ahogy telt az idő, Gábor egyre idegesebb lett. Réka egyszerű szokásai, ügyetlensége az „úri társaságban”, vonzódása a régi ruhákhoz — mindezek lassan az őrületbe kergették.
Réka már hozzászokott a sértésekhez. Attól a naptól kezdve, hogy Gábor felhozta a városba, idegennek érezte magát az ő világában. Különösen az anyósa, Popovics Irén miatt — egy jeges tekintetű, pengeéles nyelvű nőszemély miatt.
— Te aztán semmit nem értesz meg! — csattant fel Irén nap mint nap.
Minden egyes vacsora próbatétel volt Réka számára.
— Már megint túl sós a leves! — fintorgott Irén, miközben odébb tolta a tányérját. — Mit is várhatnánk egy falusi lánytól? Legfeljebb krumplit tud kiszedni a földből!
— Anya, esküszöm, próbáltam… — suttogta Réka halkan.
— Próbáltad?! — gúnyolódott az anyós. — Egy tehénistállóban több hasznodat vennénk, mint itt!
Gábor csak nevetett rajta:
— Hát mit csináljunk? Vidéki lány…
Réka némán tűrt.
— Csak szégyent hozol a családunkra!
Ha Gábornak vendégei voltak, gyakran megkérte Rékát, hogy inkább ne mutatkozzon:
— Kínos lenne a kollégáim előtt. Maradj inkább a hálóban, ha már nem tudod, hogyan kell viselkedni.
Egyszer Réka mégis bátorkodott felvenni egy egyszerű kék ruhát a férje cégénél rendezett bulira.
— Úgy nézel ki, mintha egy tornádó kiforgatta volna a nagymama koporsóját! — sziszegte Irén. — Még azt hiszik, koldusok vagyunk!
Gábor zavartan nevetgélt:
— Elnézést, a feleségem… tudják, faluról jött.
A vendégek erőltetetten mosolyogtak, miközben Réka úgy érezte, menten elsüllyed.
— Még egy gyereket sem tudsz kihordani!
Amikor Réka a harmadik hónapban elvetélt, Irén egy pillanatig sem leplezte a megvetését:
— Teljesen természetes. Az ilyen tudatlan nők, mint te, nem alkalmasak arra, hogy anyák legyenek. Gábornak normális nőt kellett volna választania, nem téged…
Gábor nem védte meg. Csak idegesen legyintett:
— Ne rinyálj már! Majd csinálunk másikat.
— Te semmit sem érsz.
Réka hozzászokott ahhoz, hogy a véleménye senkit sem érdekel.
— Ezt a kocsit vesszük meg, — jelentette ki Gábor, meg sem kérdezve őt.
— Ebbe a környékbe költözünk, — döntötte el Irén.
— Azt hordod, amit én választok, — mondta Gábor.
Egy nap Réka félve vetett fel valamit:
— Talán… beiratkozhatnék egy tanfolyamra? Szeretnék tanulni valamit…
— Te?! — vágta rá az anyósa. — Inkább tanulj meg tehenet fejni, ne iskolába járj!
Gábor csak a halántékához nyúlt, körözve az ujjával:
— Úgy mozogsz, mint egy teknősbéka! — üvöltötte egyik reggel, amikor Réka kicsit lassabban készült el. — Elég ebből a falusi hülyeségből!
Réka éppen a kötényébe törölte a kezét, amikor megszólalt a csengő. Az ajtóban egy ismeretlen férfi állt, elegáns öltönyben, bőr aktatáskával a kezében.
— Kovácsné Réka? A nevem dr. Juhász Dénes, ügyvéd vagyok. Már több mint egy éve keresem Önt.
Réka homlokát ráncolva nézett rá:
— Engem?… De miért?
— Én képviselem édesapját, Kovács Istvánt, — válaszolta az ügyvéd nyugodt hangon. — Sajnálattal kell közölnöm, hogy másfél éve elhunyt.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
A parasztlánynak a férje állandóan gúnyolta , nem tudva, hogy a nő milliós örökséget kapott az...
