A kórházban hunyt el ez az idős bácsi, egy verset találtak a zsebében, életre szóló leckét kaptak az orvosok
Hirdetés
Hirdetés
Egy vidéki város kórházának idős-otthonában elhunyt egy idős férfi.Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után.
Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték, az alábbi verset találták:
A fura öreg
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?Mit láttok? Kit láttok, nővérek?/Egy fura öreget, nem annyira bölcset,Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már\./
Hirdetés
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hirdetés
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,Eltűnik mindig a zoknija, cipője…Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódvaMegteszem, eszem is, mint a nővér mondja…Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,Szerető fészkében egyik fiókája.
Hirdetés
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,Szerelmes társának boldog bevárója.Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrikEsküm emlékére, mit tartanom illik.Huszonöt évemmel, magam is apakéntŐrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,De marad a párom, így nem hullanak könnyek.Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Hirdetés
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.Gyermekeim most már nélkülem megállnak.Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak.Most már öreg vagyok. Kemény a természet.Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.A test, a kellem, erő széthullik, elillan,Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.Ám az éltes testben ott belül fiatalVagyok még. Tépett szívem duzzad:A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Hirdetés
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok én!!
Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét.Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!
A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!
2019. augusztus 24. (szombat), 22:38
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?