A kuncogó szőke titka: Goldie Hawn története

A hatvanas évek végén, amikor esténként felvillantak a televíziók fényei az amerikai nappalikban, gyakran feltűnt rajtuk egy szőke lány, aki úgy nevetett, mintha az egész világ egy jó vicc lenne. A neve Goldie Hawn volt. /Bikiniben táncolt, színes festék volt a testén, mezítláb ugrált, és olyan őszinte kuncogással nevetett, amitől még az is elmosolyodott, aki addig mogorván ült a fotelben\./

A nézők rajongtak érte. A kritikusok kevésbé. Sokan csak legyintettek: „egy újabb buta szőke”. Goldie viszont ezen inkább nevetett egyet. Valahol mélyen tudta, hogy az emberek néha túl gyorsan ítélnek.

Pedig az ő története nem a reflektorok között kezdődött. Egy balettteremben indult Washington, D.C. egyik utcájában, ahol egy apró kislány próbált spicccipőben egyensúlyozni. Az édesanyja, Laura Hawn tánciskolát vezetett, így a zene, a ritmus és a mozgás mindennapos dolog volt a családban.

Goldie már háromévesen balettozni kezdett. A próbákon azonban nemcsak a lépéseket tanulta. Közben beszélt, nevetett, grimaszolt, és valahogy mindig feldobta a hangulatot. Ha mindenki fáradt volt, ő biztosan csinált valami vicces mozdulatot. A többiek nevettek, a tanár néha a fejét fogta – de mindenki érezte, hogy ebben a gyerekben van valami különleges.

Az iskolában is ilyen volt. Gyakran ő volt az, aki megnevettette az osztályt. De volt benne egy csendesebb oldal is. Később mesélte, hogy időnként szorongott, és ilyenkor a tánc segített neki. Amikor mozgott, amikor zenét hallott, mintha minden a helyére került volna benne. A teste hamarabb tudta a választ, mint a gondolatai.

Kamaszkorára már komolyabban foglalkozott a tánccal, fellépett kisebb produkciókban, és fiatalabb gyerekeket tanított.

Egy ideig pszichológiát tanult az American University egyetemen is, mert érdekelte, hogyan működik az emberi lélek. Akkor még nem sejthette, hogy ez a kíváncsiság egyszer milliók életére lesz hatással.

Aztán jött egy váratlan lehetőség. Egy televíziós műsor, ahol táncolni és bohóckodni kellett. A címe Rowan & Martin’s Laugh-In volt. A producerek valószínűleg nem gondolták, hogy történelmet írnak. Goldie azonban megjelent a képernyőn, testfestéssel, vicces feliratokkal, és olyan lelkesedéssel, mintha egy hatalmas buliban lenne. Ha elnevette magát egy jelenet közben, nem próbálta elrejteni. A közönség pedig imádta. Valami igazi volt benne. Valami természetes.

Sokan mégis azt hitték, hogy csak szerencséje volt.

Egy vidám, szétszórt lány, aki jókor volt jó helyen. Goldie azonban pontosan tudta, hogy a humor erő. Nem harcolt a címkék ellen. Inkább hagyta, hogy az emberek azt gondoljanak, amit akarnak. Közben figyelt és tanult.

A nagy fordulat 1969-ben érkezett, amikor szerepet kapott a Cactus Flower című filmben. Aki addig csak a nevetős tévés lányt látta, meglepődött. A játéka annyira meggyőző volt, hogy mindössze huszonhárom évesen Oscar-díjat nyert.

Amikor eljött az Oscar-díjátadó estéje, Goldie Hawn egészen mással volt elfoglalva. Éppen Londonban forgatta a There's a Girl in My Soup című vígjátékot. Miközben Los Angeles-ben a filmes világ legnagyobb eseménye zajlott, Londonban már hajnal volt.

Goldie pedig… aludt.

Hajnali négy óra körül járt az idő, amikor Amerikában kihirdették, hogy ő nyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat a Cactus Flower című filmért. Ő azonban mit sem tudott erről. Később nevetve mesélte, hogy nemcsak nem volt ott a gálán, hanem teljesen el is felejtette, hogy azon az éjszakán adják át a díjakat.

Így történt, hogy miközben Hollywood ünnepelte, a friss Oscar-díjas színésznő békésen aludt egy londoni szobában. Valahogy ez a történet tökéletesen illik hozzá: miközben a világ egyik legnagyobb elismerését kapta, ő egyszerűen csak élte az életét. Később, amikor évtizedek múltán visszanézte a felvételt, döbbent rá, hogy a díjat az egyik bálványa, Fred Astaire adta át. Akkor kicsit megbánta, hogy nem volt ott. De valahol ez is jellemző rá: az élet fontos pillanatai néha akkor történnek, amikor az ember éppen nevet valamin.

A hetvenes években nemcsak színésznőként próbálta ki magát. Volt egy másik álma is: az éneklés. 1972-ben megjelent a Goldie című lemeze, amelyen country dalokat énekelt. A munkában olyan legendák segítettek neki, mint Dolly Parton és Buck Owens. Bár végül nem lett belőle country sztár, az élmény jól mutatta, milyen kíváncsi természet volt mindig is.

Az alábbi felvétel is jól mutatja ezt az időszakot és azt a könnyed, derűs hangulatot, ami mindig is jellemezte őt:

A zenei kaland végül nem vitte el a filmszerepektől, de jól megmutatta, milyen ember is Goldie valójában: kíváncsi, játékos, és soha nem fél új irányokba elindulni.

A magánélete is különleges történet. Kurt Russell még tinédzser volt, amikor először találkoztak egy Disney-film meghallgatásán. Akkor még semmi nem történt. Évekkel később azonban újra találkoztak, és akkor már egészen más volt a helyzet. Azóta több mint negyven éve együtt vannak, házassági papírok nélkül, ami Hollywoodban szinte ritkaságnak számít.

Goldie azonban nemcsak a hírnévvel szembesült, hanem a saját belső kérdéseivel is.

Volt időszak, amikor a siker ellenére szorongott. Ekkor kezdett meditálni, és azóta is napi kétszer időt szán a csendre. Hisz abban, hogy az embernek néha meg kell állnia, különben elveszíti a kapcsolatot önmagával.

Talán ebből a gondolatból született meg később az egyik legfontosabb küldetése. 2003-ban létrehozta a Goldie Hawn Foundation alapítványt, amelynek része a MindUP program. Ez a kezdeményezés segít a gyerekeknek megérteni az érzéseiket, kezelni a stresszt, és figyelni egymásra. Ma már a világ számos országában használják, és milliók életére van hatással.

Goldie számára azonban a siker soha nem a díjak számát jelentette. Sokkal inkább azt, hogy képes maradt ugyanaz az ember lenni.

Egy mosolygós lány, aki szeret nevetni.

Egy nő, aki nem próbál tökéletesnek látszani.

És egy ember, aki – magyar gyökereit is büszkén őrizve – mindig emlékszik arra, honnan indult.

Talán ezért szeretik még ma is olyan sokan.

Mert miközben Hollywood egyik legismertebb csillaga lett, valahogy megmaradt annak a kislánynak, aki egy balettteremben viccelődve próbálta feldobni a hangulatot. És közben észrevétlenül egy kicsit jobbá tette a világot is. ?

 

2026. február 22. (vasárnap), 17:20