A legmeghatóbb történet,amit valaha olvastam....
Angyali üzenet...
A halál,a veszteség érzése mindig fájdalmas,de különösen az,ha egy gyermek,számára a legfontosabbat-az Édesanyját-veszíti el.
A történet kis szereplőjével ez történt./Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja\./
Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget ,hogy kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani.
Megbeszélte hát egyik barátjával,aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott,hogy legyen ebben a segítségére.
Elmondta elképzelését,a "Télapó" pedig boldogan vállalta a feladatot.
Megbeszélték,hogy holnap ellátogatnak az áruházba,hogy a kislány találkozhasson a Télapóval.
Másnap hamar végeztek a vásárlással,az apa úgy intézte,hogy arra fele menjenek,ahol a Mikulásnál elmondhatták
a gyerekek a kívánságaikat.A kisfiúk és kislányok énekeltek,verset mondtak,de volt aki csak hallgatott.
A kislány is nézegette őket,de míg a többiek szemében vidámság csillogott,az övében valamilyen mély,szelíd fájdalom.
Eszébe jutott,hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezét szorongatva várta,hogy ő is sorra kerüljön a Télapónál.
Az emlékezés könnyeket csalt bánatos kis szemeibe.Az apja észrevette és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét.
Magához ölelte a kislányát.... olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben.
Aztán a Télapó,mintha csak véletlenül nézett volna feléjük a kislányra tekintett.
Kissé összeráncolta homlokát és úgy tett,mint aki erősen gondolkodik.
-Niki?Ugye Te vagy Niki?
Gyere csak van itt Neked egy vers.Az a címe,hogy Angyali üzenet.
A kislány bólintott,de nem mozdult,továbbra is az apukája kezét szorította.
A Télapó pedig elkezdte olvasni az üzenetet:
"Az Angyalok a mennyben laknak,de szívünkben is helyet kapnak,
vigyázzák álmainkat,felügyelik napjainkat.
Nem kérnek semmit,mindig csak adnak.
Ha bánat ér minket megsimogatnak.Ott vannak minden szelíd ölelésben,minden szívből születő mosoly melegében.
Úgy szeretnek,mint az Édesanyák,letörlik arcunkról a könnyek nyomát.
Én ott jártam az Angyaloknál,tőlük hoztam az üzenetet.
Az van írva a levélben,Édesanyád itt van veled,ha nem is látod őt,a szíveddel majd érzed,hogy amíg csak élsz,ő vigyázza lépted.
-Ne szomorkodj ezt üzeni,én mindig veled maradok.Bármikor,ha szükség lesz rám,szívedbe néz,ott vagyok.
Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem,a Mennyországból is vigyázok rád,
mert ott is én maradok az Édesanyád.
Őrizd meg jól ezt a levelet,hogy emlékeztessen mindig rám."
A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta.Amikor a télapó átadta neki az "égi postán"érkezett üzenetet halkan megkérdezte:
-Találkoztál a Mennyországban az Édesanyámmal?
-Igen,ő volt a legkedvesebb Angyal,akit valaha láttam,ő írta ezt az üzenetet.
Niki a szívéhez szorította a levelet,majd egy puszit nyomot rá és odafordult az apjához:
-Este majd elolvasod nekem?
-Igen,még sokszor elolvassuk közösen-mondta az apja-és láthatóan alig tudta vissza fojtani a könnyeit.
Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz.Mikor rákerült a sor megkérdezte:
-Szavalhatok neked?
-Ó,igen alig várom-mondta a Télapó-és megsimogatta az arcát.
A kislány hibátlanul ,gyerekektől szokatlan átéléssel mondta az Angyali üzenetet.
-Azért tanultam meg,hogy mindig bennem....mindig a szívemben legyen,hogyha a levéllel bármi történne-mondta a kislány.
A Télapó nem szólt semmit,mert torkát fojtogatta a meghatottság,csak szemei kezdtek furcsán csillogni és belül a szívében
érezte,hogy a mások számára értéktelen papírdarabka,amelyre az Angyali üzenet volt írva,a kislánynak minden kincsnél értékesebb.
Mert ez egy igazi Angyali Érintés....
Forrás: angyalokrolangyaloknak.blogspot.hu
2014. július 24. (csütörtök), 22:23
