? A macska, aki megérezte a halált: Picur hihetetlen megérzése, ami megmentette gazdája életét ??
A Zala Megyei Kórház egyik hátsó szárnyában, a 312-es kórteremben feküdt Kovács László, hetvennégy éves nyugdíjas könyvelő. A szobában csend honolt, csak a szívmonitor halk pittyegése töltötte meg a levegőt.Az ápolónő, Tóth Réka, épp a gyógyszereit készítette elő, amikor László megszólalt.
/– Kisasszony… lenne egy furcsa kérésem\./
Réka megállt, meglepődve nézett rá.– A… macskáját?– Igen. Ő az egyetlen családom – mondta halkan.
A nő elmosolyodott, bár a szemében ott bujkált az aggodalom.– Nem szoktunk beengedni állatot az osztályra, de majd szólok az osztályvezetőnek. Lássuk, mit tehetünk.
László szeme hálásan csillogott. – Tudja, Réka, ez a műtét… nem egyszerű dolog. Azt mondták, ha minden jól megy, új esélyt kapok. De ha nem… akkor legalább egy utolsó dorombolást szeretnék hallani.
A nővér elfordult, nehogy lássa a meghatottságát.– Megoldjuk, ígérem – mondta, és kisietett.
? 2. rész – Az utolsó találkozás
Délután három körül a kórházi udvarban egy taxis állt meg. A csomagtartóból egy fiatal férfi, Bálint, László szomszédja szállt ki egy macskahordozóval a kezében.– Megérkezett a VIP vendég – mondta mosolyogva Rékának.A nővér átvette a kis dobozt, és amikor kinyitotta, egy gyönyörű, fekete-fehér kandúr lépett elő, méltóságteljesen, mintha tudná, hogy most valami fontos történik.
– Szia, Picur! – suttogta Réka. – Gyere, elviszlek a gazdádhoz.A macska egyetlen hangot sem adott ki, csak nézett körbe, majd határozottan követte a nővért a folyosón.
Amikor László meglátta, az arca felragyogott.– Hát te! – mondta, és a kezét nyújtotta. – Azt hittem, már sose látlak, te kis betyár!
Picur odaugrott az ágyra, letelepedett a férfi hasára, és halkan dorombolni kezdett. Az orvos, dr. Szabó Dénes, épp akkor lépett be.
– Nos, László bácsi, készen állunk a beavatkozásra. De látom, vendége is van.– Ő az én szerencsehozóm – felelte mosolyogva. – Nélküle nem indulok sehová.
A doktor elmosolyodott. – Rendben, öt percet adok. Utána indulnunk kell.
A férfi megsimogatta a macska bundáját, és csendesen suttogni kezdett:– Picurkám… ha ma nem jönnék vissza, ne várj hiába.
De a macska furcsán viselkedett. Először csak abbahagyta a dorombolást. Aztán felpúposította a hátát. Szőre felborzolódott, szeme kitágult, és fújni kezdett, mintha valamitől megijedt volna.
– Mi az, kicsim? – kérdezte László értetlenül.Picur ekkor váratlanul a férfi kezébe mart, majd dühösen hátrált. A kórteremben döbbent csend lett.– Mi történt? – kérdezte Réka.– Nem tudom… sosem csinált ilyet. Mintha valamit látna bennem.
A macska ismét fújt, majd a férfi karjára meredt, pontosan arra a pontra, ahol az infúziós tű volt beszúrva. A nővér közelebb lépett, és megdöbbenve látta, hogy László keze kékülni kezd.
– Dénes, nézd ezt! – kiáltotta a nővér. – Valami nincs rendben!
⚕️ 3. rész – A csoda és az utóélet
Az orvos azonnal reagált.– Az infúziót le! Véráramlási zavar lehet! Hívjátok az aneszteziológust!
Pillanatok alatt mozgás támadt. A személyzet körülvette az ágyat, műszerek csipogtak, a macskát pedig Réka gyorsan kivitte, nehogy megijedjen.A férfi szeme félig nyitva volt, de még hallotta, ahogy a doktorok sietve utasításokat adnak.
Egy óra múlva a főorvos, dr. Szigeti Gyula, magához hívatta a csapatot.– Ha ez a macska nem reagál így, valószínűleg elveszítettük volna a beteget.
Réka szeme könnyes lett. – Azt hiszem, ő volt az igazi életmentő ma, nem mi.
Mire László felébredt, már túl volt az első beavatkozáson – és biztonságban volt. A macskát újra behozták neki, most már nyugodtan, dorombolva simult a mellkasához.– Na, látod, Picurkám… tudtam, hogy nem hagysz bajban – mondta halkan.
A következő napokban az egész kórház beszélt a „csodamacskáról”. Az orvosok, akik korábban csak hitetlenkedtek, most már mosolyogva köszöntötték Rékát:– És hogy van az új kolléganőnk, a diagnosztikai szakmacska?
László lassan felépült, és amikor végül kiengedték, az első dolga volt, hogy egy kis táblát tegyen ki a lakása ajtajára:„Itt él Picur, a hűség és az életmentés bajnoka.”
? Epilógus
Évek múltán, amikor már a városban legendává vált a történet, Réka egy újságíró kérdésére csak ennyit mondott:– Nem mi mentettük meg azt az embert. Egy kisállat tette, amit a szeretet diktált.– És azóta hisz a csodákban? – kérdezte a riporter.Réka elmosolyodott. – Nem a csodákban hiszek, hanem abban, hogy akik igazán szeretnek minket, azok mindig megéreznek mindent – még mielőtt mi magunk tudnánk.
2025. október 05. (vasárnap), 13:49
