A nő egy idős férfihoz ment feleségül a pénze miatt -mikor a férfi meghal rájövünk milyen lángész volt
Hirdetés
Hirdetés
A 68 éves francia férfi Marcel Amphoux nagyon visszahúzódó életet élt. Nem akart sok pénzt költeni, nem volt nála bekötve a víz és áram sem volt.
/Egyszerű életmódjának köszönhetően nagyon sok pénzre tett szert az évek során és ezen felül az Alpokban volt egy darab földje is Puy\-Saint\-Pierre közelében\./
Hirdetés
Ezt a szüleitől örökölte. Ez egy síparadicsom közelében volt és így a terület értéke évről évre nőtt.
Ennek ellenére Marcel nem úgy nézett ki, mint egy gazdag ember.
A lakását megosztotta családjával és megengedte nekik, hogy lakbér fizetése nélkül ott lakjanak.
Hirdetés
A nők azonban soha nem érdekelték igazán. De mindez 2010-ben megváltozott, amikor a nála 21 évvel fiatalabb, Párizsban élő SandrineDeviallard-dal találkozott.
A barátok és a családja figyelmeztette Marcelt, azt gondolták a nő csak a pénzét akarja. Azt mondták, nem véletlenül találkoztak. A nő meg szerette volna venni a földterület egy részét és amikor Marcel nemet mondott, a nő meghívta őt vacsorára.
Hirdetés
Sokan megbámulták őket, az elegánsan öltözött nőt és a szakadtan öltözött férfit.
Marcelt azonban nem érdekelte, mit gondolnak róla az emberek.
Egy évvel később összeházasodtak a Hautes-Alpes régióban, Franciaország területén.
Sandrine-t nagyon rosszul érintette az emberek pletykálkodása és az esküvő után is sokan kételkedtek a nő őszinteségében. Sandrine ugyanis továbbra is Párizsban élt, férje pedig az Alpokban lévő egyszerű kis házikójában.
Hirdetés
Gyakran találkoztak.
Az esküvő után körülbelül egy évvel történt a baleset. Marcel Sandrine két barátjával indult útnak, a balesetet ők túlélték, Marcel azonban meghalt. Ezek után az emberek gyanakodni kezdtek, hogy talán Sandrine szervezte meg az egész balesetet.
Bár a nő nagyon zokogott a temetésen, röviddel azután már nem akarta látni Marcel családtagjait.
Történt azonban valami, amire senki sem számított. Előkerült egy végrendelet.
Hirdetés
Marcel nemsokkal halála előtt végrendelkezett vagyonáról, amit barátai és családtagjai között osztott szét. A házat, amiben lakott a falu lakóra hagyta, a többi vagyonát és ingóságait családjára és barátaira hagyta.
Sandrine nem kapott semmit.
Úgy tűnik Marcel valamit kiderített feleségével kapcsolatban.
Sandrine a bíróságra vitte az ügyet azzal, hogy a végrendeleten hamis az aláírás.
Hirdetés
Most, négy évvel később megszületett a bírósági végzés, miszerint az aláírás hiteles volt.
Sandrine tehát nem kapott semmit. Erre a történetre ráillik az a mondás, hogy az nevet aki utoljára nevet.
Kérjük oszd meg ezt a cikket barátaiddal, ha szerinted Marcel helyesen cselekedett. - csodalatos.co
2017. március 30. (csütörtök), 17:03
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
