A nyolcadik hónapban voltam, amikor a férjem nem jött haza. Felhívtam, és ezt vágta a képembe
Hirdetés
Hirdetés
Vannak pillanatok az életben, mikor elakad az ember szava. Nos, ez egy ilyen pillanat volt. Aztán magamhoz tértem és rájöttem, jobb ez így..
Nehezen estem teherbe, öt év izgalom után végre sikerült! /Az első hetekben a férjem boldog volt, tervezgetett, mi hogy legyen majd a kicsivel, milyen közös programjaik lesznek stb\./
Hirdetés
Aztán ahogy híre ment a dolognak, mindenki velem kezdett foglalkozni, hogyan viselem a várandósságot. Hát elég rosszul. Az első három hónapban szinte folyamatosan hánytam, csak az infúzió segített.
Hirdetés
Azért próbáltam nem csak a terhességemre figyelni, és erre kértem a családot és a barátokat is, hiszen tudtam, hogy a férjem is igényli a figyelmet. Úgy tűnik azonban, ez mégsem volt elég. A párom ugyanis utólag azt hozta fel problémaként, hogy egyre kevesebb lett köztünk az intimitás. Őszinte leszek, valóban nem sok energiám maradt a szexre. Később meg, amikor már látványosan nőni kezdett a pocakom, a férjem volt az, aki elkezdett távolságot tartani, mert zavarták a testi változások.
Hirdetés
Egyre többet túlórázott, mondván, hogy mindene meglegyen majd a kicsinek.
A nyolcadik hónap elején voltam, amikor a munkából nem jött haza. Pánikba estem, baleset? - és a századik telefonhívásomat végre felvette. Ne haragudjak, mondta, „ő erre nincs felkészülve”, amúgy meg beleszeretett valakibe. A holmijáért hazajön, elköltözik. Összeomlottam, nem tudtam, hogyan éljek tovább, azt sem, hogy mi lesz velünk, a gyerekkel egyedül.
Hirdetés
Amikor másnap összepakolt, azt mondta, hogy természetesen a gyerekkel mindenképpen tartani akarja a kapcsolatot, és bejön a szülésre is. Megkértem, hogy ezt ne tegye, a láthatást pedig majd megbeszéljük. A lányunk azóta 2 éves, és az apja pedig talán ha négyszer látta…
2022. január 04. (kedd), 09:30
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
