A pincér megeteti a fogyatékos gyermeket – később egy 10 ezer dolláros csekket talál az asztalon

Egy kedves pincér megetet egy kerekesszékes, mozgássérült gyermeket, hogy az anyukája befejezhesse az ételt, mielőtt kihűlne. /Nem gondolta volna, hogy az együttérzése miatt percekkel később megváltozik az élete, de másnap újabb meglepetés érte\./

„Mit szeretne, asszonyom?” – kérdezte Jason a vendégét. Már majdnem befejezte az aznapi műszakját, és már türelmetlenül várta, hogy hazatérhessen, és a gyermekeivel lehessen. Általában velük töltött egy kis időt, mielőtt elindult a második munkahelyére a boltba.

„Egy kis ír pörköltet szeretnék kérni.”

„Szeretne még valamit?”

„Nem, köszönöm!”

Jason udvariasan elmosolyodott, és visszasétált a jegyzettömbjével.

Pincér volt, és ez volt a napi munkája. Már csak két órája volt hátra, mielőtt elkezdte volna az éjszakai műszakját, amit a szupermarketben rakodóként végzett. Éppen kiszolgálta a nőnek az ételét, amikor egy másik vendég, egy hölgy lépett be egy kerekesszékes gyerekkel…

Jason körülnézett, és látta, hogy az összes többi kiszolgáló el van foglalva. Esős szombat volt, és az étterem hétvégén általában zsúfolt volt.

Odament a nőhöz, és mutatott neki egy üres helyet a közelben. „Erre, asszonyom” – kalauzolta. Az asszony azonban nem volt hajlandó oda leülni, mert a lánya, Kelly szerette nézni az esőt. Körülnézett, és az ablak felé tolta a kerekesszéket. Az utcai kilátás onnan érintetlen és gyönyörű volt.

Jason elmosolyodott. „Felvehetem a rendelését, asszonyom? Mit szeretnének?”

A nő elkezdte megbeszélni a lányával a menüt. A kicsi kuncogott, amikor Mindy, az anyukája felnézett Jasonre, és azt mondta: „Csirkés tésztaleves és csirke és rizs raguval… és sütemény… kétszer, kérem.”

Jason visszatért a rendeléseikkel, és letette őket az asztalra. Hátralépett, hogy a többi vendéggel foglalkozzon, majd visszatért a helyére, ahol látta, hogy Mindy még mindig nem kezdett el enni. Azzal volt elfoglalva, hogy megetesse a lányát, aki nehezen evett magától.

Jason figyelte, ahogy Mindy tovább eteti a gyermekét, miközben az étele kihűl. Úgy döntött, hogy segít, és odalépett az asztalukhoz.

„Elnézést, asszonyom… Nem bánja, ha segítek?” – kérdezte. „Látom, még mindig nem nyúlt az ételhez. Kérem, élvezze, amíg én segítek a gyermeke etetésében.”

Mindy zavartan elmosolyodott. „Hogyan fogja megetetni a lányomat? Kelly sosem eszik idegenektől” – tűnődött. Jason elvette tőle a kanalat, és elkezdte etetni a kislányt.

„Gyönyörű idő van odakint. Egész nap játszanék az esőben, ha lenne rá lehetőségem… és táncolnék is!” – mondta a lánynak, aki kuncogott.

„Te tudsz táncolni?” – kérdezte Jasontól.

„Igen… egy kicsit… egy kicsit!” – nevetett a fiú.

Mindy elámult. Nem hitt a szemének, mert a lánya sosem evett hiszti nélkül. De aznap más volt a helyzet. Amellett, hogy egy idegen kezéből evett, még viselkedett is, ami Mindy számára túlságosan is valószerűtlennek tűnt.

„Hogy tudsz ilyen hatékonyan bánni a gyerekekkel?” – kérdezte Jasontől.

A férfi elmosolyodott, és így válaszolt: „Nem tudtam, hogyan kell bánni a gyerekekkel, amíg meg nem születtek a babáim. Azt hittem, hogy a szülői munka nehéz, de a gyerekek kezelésében sok mindenre megtanít.”

Mindy döbbenten hallgatta tovább a pincér vallomását a mindennapi gyerekfelügyeleti teendőiről…

„A feleségemmel idén nyáron hármas ikreket fogadtunk. Elkezdtem segíteni neki a babákkal, és lassan mindent megtanultam. Még azt is tudom, hogyan kell kicserélni a pelenkájukat! De még két állással is elég nehéz manapság minden alapvető dolgukat megfizetni.”

„Ó, értem! De hogyan tanultál meg bánni mások gyerekeivel, különösen a speciálisan fogyatékos gyerekekkel, mint ő?” – kérdezte Mindy, kíváncsian, hogy többet tudjon meg.

„Minden gyerek különleges valamilyen módon.

Csak figyelmesnek kell lenni velük, és éreztetni velük, hogy szeretik őket, nem pedig sarokba szorítani. A meleg gesztusaiddal kell közvetítened magadat… Például az etetés, nem szabad erőltetni. Lassan kell kezdeni, és a komfortzónájukba kell őket vinni. És mielőtt észrevennéd, a tányér már félig üres!”

Mindy le volt nyűgözve. Hamarosan befejezték az evést, és megköszönték Jasonnak a segítségét. A lány anélkül hagyta el az éttermet, hogy visszanézett volna. Sietett, mert el kellett mennie a férjéért a repülőtérre.

Jason felsóhajtott, és visszatért az asztalukhoz, hogy letakarítsa azt, amikor a tányér alá dugva egy borítékot talált.

Felvette, és kihúzott belőle egy csekket. „Egy tízezer dolláros csekk?” – kapkodta a fejét. „A hölgy biztosan elfelejtette. Biztosan a lánya kezeléséhez kell. Meg kell találnom őt, és azonnal vissza kell adnom.”

Jason kirohant, remélve, hogy megtalálja Mindyt és Kellyt, de már nem voltak a láthatáron. A csekket bámulta, és ekkor vette észre, hogy az ő neve van rajta.

„Ó, Istenem… Ez hihetetlen!” – könnybe lábadt a szeme, amikor rájött, hogy Mindy neki hagyta a csekket. Megfordította a borítékot, és meglátott egy cetlit: „Ez a feleségednek és a csodálatos gyermekeidnek. Köszönöm, hogy ilyen szerető apa és férj vagy!”

„De ez hatalmas borravaló!” – gondolta.

Jason az étteremben töltött műszakja után hazatért, hogy megossza a jó hírt a feleségével, nem tudva, hogy másnap újabb meglepetés vár rá.

Másnap reggel Jason épp munkába készült, amikor a háza előtt megállt egy kézbesítő furgon. Egy férfi leszállt, és egy tucatnyi dobozt pakolt ki a küszöbén.

„Ezeket önnek hoztam, uram. Ez egy előre kifizetett rendelés!”

Jason nem hitt a szemének, amikor kinyitotta a dobozokat, és egy évre elegendő pelenkát talált bennük. Felvette az egyik dobozban lévő cetlit. Ez állt rajta: „Elkértem a címét az étteremből. Remélem, ez segíteni fog. Minden szeretetemet és ölelésemet küldöm a babáidnak. Meleg üdvözletem, az anya, akivel az étteremben találkoztál.”

Jason örömkönnyeket hullatott, és megölelte feleségét és babáit. Nem is lehetett volna boldogabb.

Már két hónapja volt, hogy Mindy és Kelly meglátogatta azt az éttermet, ahol Jason dolgozott. Bár soha többé nem találkozott velük, megtanult egy értékes leckét: soha ne habozz, hogy kedves légy másokkal. Talán sosem tudod meg, hogy ez mennyire kifizetődő és örömteli lehet..

 

Mit tanulhatunk ebből a történetből?.

• Még a küzdelmeink közepette is kedvesnek kell lennünk másokkal. Jason két munkahely között ingázott, hogy eltartsa a családját. Sokat küzdött, de sosem zárkózott el attól, hogy kedves legyen másokkal. Felajánlotta, hogy megetet egy mozgássérült gyermeket a vendéglőben, ahol dolgozott, hogy az anya befejezhesse az étkezést.
• Egy kis kedvesség jó dolgokat hozhat az utadba. Jason segített Mindy-nek, hogy élvezze az étkezést azzal, hogy megetette a lányát. Amellett, hogy 10 ezer dollárral jutalmazták a kedvességéért, másnap egy évre elegendő pelenkát kapott a kisbabáinak.

 

Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via

2024. május 08. (szerda), 19:50