A rákos fiú azt mondja már nem akar élni - apja ekkor olyan dolgot mond neki amitől könnybe lábad a szemünk
Hirdetés
Hirdetés
A szülők legszörnyebb rémálma az, amelyben gyereke megbetegszik, megsérül vagy valami rossz dolog történik vele. /Egy szülő számára nincs annál fájdalmasabb, mint azt látni, hogy gyereke rosszul érzi magát, beteg vagy fájdalmai vannak\./
Hirdetés
Bill Kohler kilenc éves fia Ayden nagyon beteg, a rák egyik igen agresszjv fomájával, az úgynevezett agytörzsi tumorrale(DIPG) harcol. Ez a betegség a diagnosztizálását követő egy éven belül általában a gyermek életébe kerül, írta a betegséggel foglalkozó Barncancerfonden rákkutató alapítvány. Aydennek sajnos két agyi daganata is van.
Röviden összefoglalva a kilenc éves fiúnak sajnos nem volt valami szép élete az elmúlt időszakban.
Hirdetés
Édesapjának egy idő után azt mondta a kisfiú, hogy ő már nem tud így élni.
Szülőként az a feladatod, hogy gyermeked minden kérdésére vagy megjegyzésére válaszolj, de ez alkalommal Bill nem tudott mit mondani fiának. Az édesapa rengeteg izgalmas eseményre elvitte a fiát, hogy stimulálja harci kedvét. Így például elmentek vadászatra, kimentek különleges sporteseményekre és híres emberekkel sikerült találkozniuk.
Hirdetés
Az apa egy idő után rájött, hogy már semmit nem tud tenni fiáért. A legfontosabb dolognak azt tartották, hogy megmutassák neki mennyire szeretik őt és mindent megtesznek azért, hogy támogassák őt. Az apa ezért egy fontos dolgot mondott a fiának:
”Egy dolog biztos: ha úgy érzed olyan keményen harcoltál, amilyen keményen csak tudtál, ha már mindent megtettél, amit tudtál és úgy érzed minden energiádat kiadtad, akkor semmi baj, ha feladod.”
Bill remélte, hogy fiát ez megnyugtatja lelkileg is és kicsit megnyugszik.
Hirdetés
Ayden sajnos nem sokkal később elhunyt.
Bill később azt írta a Facebook-on hogy semmit nem bánt meg, hiszen mindent megtett amit tudott és mindent megadott a fiának, amit csak tudott. Remélhetőleg a fiú érezte, hogy szeretet veszi őt körül és békésen távozott az élők sorából.
Nyugodj békében, Ayden.
2019. december 10. (kedd), 19:38
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
