Tegnap este altattam a kislányomat. A sötétben hozzám bújt és azt mondta:
- "Anya, nem szeretnék holnap oviba menni!"
Azon gondolkodtam, mi történhetett az oviban, hogy ezt mondja, mert ő szeret oviba lenni.
- "Miért nem szeretnél, nyuszifül ?"
Rövid csend volt, én pedig csak vártam a választ. A sötétséget kis csipogó hangja törte meg, szó szerint így:
- "Hát azért.....mert..... .../Figyelj Anya, csak két dolgot mondok, hogy miért nem\./
Hirdetés
Az egyik a legszebb szó lesz, a másik pedig a legsiratóbb! Azért nem akarok menni, mert ANYA HIÁNYZOL!"
Majdnem elsírtam magam a sötétben. A legszebb szó számára, hogy: ANYA, a "legsiratóbb" pedig: HIÁNYZOL .
Gyerekeink azok, akik feltétel nélkül szeretnek minket, olyannak, amilyenek vagyunk.
Hirdetés
Jó ideig mi vagyunk a legfontosabbak az életükben, és elég egy könnyes mosoly, egy suta anyák napi vers, máris rögtön elfelejtődik az a sok-sok éjszakai felkelés, feleselés… Ők mindenek felett és előtt szeretnek. Akkor is, ha szigorúak vagyunk, vagy éppen nem voltunk a legigazságosabbak. Hogy milyen az igaz szeretet? Nincs az a spirituális tanfolyam, és templomi mise, ami jobban elmondaná, ahol jobban megtapasztalhatnánk mi a tiszta szeretet, mint a kicsi gyermekünktől!
Kincs*
2015. szeptember 28. (hétfő), 16:28
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
