A születésnapomon a lányom egy borítékot ajándékozott nekem. Amikor megláttam, mi van benne, egyszerűen megszakítottam vele a kapcsolatot.
A születésnapomon a lányom egy borítékot ajándékozott nekem. /Amikor megláttam, mi van benne, egyszerűen megszakítottam vele a kapcsolatot\./
Hirdetés
A születésnapomon a lányom egy borítékot ajándékozott nekem. Amikor megláttam, mi van benne, egyszerűen megszakítottam vele a kapcsolatot.
A lányom azonnal azt javasolta, hogy nyissam ki.
— Anya, feltétlenül meg kell nézned, mit adtunk neked! — mondta.
— Tudod, hogy nem szeretek pénzt kapni.
— Anya, ez nem pénz. Biztosan tetszeni fog neked.
Kinyitottam a borítékot, és egy tíznapos üdülési csomagot találtam egy kárpátaljai szanatóriumba, teljes körű kezelésekkel: masszázs, termálvizes források, diéta.
— Ó, jajj... — mondtam, amikor megláttam az ajándékot. — Hogy jutott eszetekbe ilyesmi?
— Natalja Vasziljevna, nem tetszik az ajándékunk? — kérdezte a vejem enyhe meglepetéssel.
Megnémultam, próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat. Egyrészt egy szanatóriumi utalvány figyelmességre utal. De másrészt... kinek szól ez az ajándék? Nekem, egy energikus, fiatalos nőnek, aki szeret utazni és élénk életet élni?
— Nos, természetesen hálás vagyok, — kezdtem, — de egy szanatórium? Ez kinek való? Idős embereknek?
— Anya, ez nem egy hagyományos szanatórium.
— Programok? Nyugdíjas táncestek? — nem tudtam visszatartani a szarkazmust. — Lányom, hiszen tudod, hogy nem szeretem az ilyen helyeket. Nem fogok kezelésekre járni olyanokkal, akik nálam évtizedekkel idősebbek.
— Anya, de hiszen szerettél volna pihenni, kikapcsolódni. Ez egy különleges lehetőség!
Megcsóváltam a fejem. Miért látnak engem öregasszonynak? Hiszen nem vagyok még kész arra, hogy az idősekkel töltsem a napjaimat, még ha ez a Kárpátokban is van.
— Pihenni másképp is lehet, — mondtam, érezve, hogy elönt az érzelem. — Miért nem gondoltatok egy olyan utazásra, ahol igazán élőnek érezhetem magam? Egyiptom, Olaszország… valami színes, amit szeretek.
A vejem, észlelve a feszültséget, próbált közbeavatkozni.
— Csak azt akartuk, hogy egy kicsit lazíts, anya. Azt hittük, hogy jót fog tenni.
— Jót? Talán valakinek, aki 70 évesen élvezi a meleg ásványvizes fürdőket, de nekem nem! — már nem tudtam elrejteni a sértettségemet.
Éreztem, hogy elszáll belőlem minden energia, és könnyek gyűltek a szemembe. A lányom és a vejem megköszönték a vacsorát, és szó nélkül távoztak. Még bocsánatot sem kértek. Egyedül maradtam az asztalnál, kezemben tartva ezt az abszurd borítékot.
Mennyire fájt ez! Nem tudom elhinni, hogy a lányom így tekint rám.
2025. március 21. (péntek), 07:39
