A tanár az egész osztály előtt porig alázta a kisfiút, mert az anyukája takarítónő. Az osztálytalálkozón olyan mélyütést kap, hogy beléfagy a szó:
Hirdetés
Hirdetés
Annak idején volt egy osztálytársam, Misi, aki közepes tanuló volt, egy tárgyat azonban különösen szeretett: a matekot. Néhány versenyen első és második helyet is elért. /A családja szegényesen, de méltósággal élt\: az anyukája volt az iskolai takarítónő, aki minden nap keményen dolgozott\./
Hirdetés
Sokszor Misi segített neki az órák után, mit sem törődve azzal, hogy osztálytársai először csúfolták emiatt. Később megszokták, és elfogadták ezt.
Ica néni, a biológia tanárnőnk azonban, láthatóan nálunk sokkal többet foglalkozott ezekkel az ún.
Hirdetés
társadalmi különbségekkel. Misit, mivel az anyukája nem volt úgynevezett magas társadalmi státuszban, nem sokra becsülte, és elmondta neki, hogy szerinte semmi sem sikerül majd neki, és a társadalom szégyene lesz! Az egész osztály előtt ráripakodott, hogy egy takarítónő fia sose lesz vezérigazgató, az igazgató fia pedig nem “süllyed le” soha az ő szintjére.
Szegény Misi nem volt abban a helyzetben, hogy bármit visszaszóljon a tanárnőnek….
Hirdetés
Azonban nemrégiben, a 20 éves osztálytalálkozónkon Ilona néni csúnyán megszégyenült:
.
Bár csúnya öregasszony lett, a hozzáállása mit sem változott, egyenként, gonosz hangsúllyal megkérdezgette tőlünk, hogy ki mivel foglalkozik. Mikor Misihez ért, megkérdezte tőle is:
– Misi, ugye nem padlót mosol?
– Nem – felelte Misi – házakat építek.
– Segédmunkás vagy? – kérdezte Ilona néni.
Hirdetés
– Van egy építkezési vállalkozásom, én vagyok az igazgató – felelte Misi.
Ilona néni belesápadt, és nyilvánvaló volt, hogy beléfagyott a szó, nem tudott semmit sem mondani. Ráadásul Misi nagylelkűen viselkedett, és az osztálytalálkozó után megkérte a sofőrjét, hogy vigye haza a tanárnőt.
Látható tehát, hogy tényleg igaz az, az idő mindenkit oda tesz, ahová való: minden királyt a trónjára, és minden bohócot a saját cirkuszába! Nem az ún. társadalmi státusz számít, hanem a kitartás. Neked mi a véleményed?
2022. április 19. (kedd), 08:41
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
