A tanár az egész osztály előtt porig alázta a kisfiút a félévi bizonyítványa miatt .Amit az édesanya tett az felrobbantotta a netet.
Hirdetés
Hirdetés
Aláírtam a gyerekem félévi bizonyítványát, de nem néztem meg
Ma a gyerek hazahozta a félévi bizonyítványát és úgy adta át, hogy az osztályfőnök azt mondta, nem szép a bizi, benne sokkal több van és anya egészen biztosan szomorú lesz.
Én, az anya, aki a tanárnő szerint egészen biztosan szomorú leszek, szomorú is lettem … attól, hogy a gyerekem ezt a félmondatot kapta útravalóul a bizonyítvány mellé, de elsősorban rém dühös a tanárra. /Szerencsétlen kisfiúnak remegett a keze, pedig a bizonyítványában hármasnál rosszabb jegy nincs\./
Hirdetés
Mégis, úgy járult elém, félholtra halványodott ábrázattal, mint aki legalább is kivégzőosztag elé igyekezne.
Átvettem a bizonyítványt, fellapoztam az adott oldalt, aláírtam ott, ahol kell, majd mosolyogva visszaadtam a gyereknek, rakja csak vissza a táskába.
Hirdetés
Perdültem egyet és felhívtam a figyelmét, hogy vettem almát, ha kér, van a konyhában.
– De hát a jegyek, anya – kezdte el a fiam és én azt mondtam neki:
– A jegyek nem érdekelnek. A jegyek csupán számok. Nincsenek azok a számok mögött olyan dolgok, amik igazán számítanak.
Mert nincs bennük:
– Annak a matekházinak az élménye, amikor először én törtem a fejem, majd apa agya sült be, majd a könyvelőmet rimánkodtam fel, hogy segítsen. Mind elvéreztünk. Végül erős könyörgések után este kilenckor egy pécsi, volt matektanárnő barátnőmet sikerült odáig nyegtetnem, hogy oldja már meg az ötödikes matekot.
– Az a rohadt két hét, amikor minden áldott este a Kőmíves Kelement magoltuk, mert eredeti, míves magyar nyelvezetében kellett megtanulni az egészet.
– Az a sírógörcs, ami egy angol vers tanulását övezte.
Hirdetés
Amit itthon csutak elmondott, az iskolában pedig belesült. Majd itthon újra elmondta tökéletesen, másnap javított úgy, hogy az éjszakát az idegtől egy csomó mindennel töltötte, de alvással nem. És ez így hármast ért, mert az első egyes után a javítás már ötös lett.
Benne van viszont:
– Az a szerencsétlen egyes, amit arra kapott a gyerek, mert valamelyik tanórán nem találta meg a radírját.
– Az a hármas, ami egy három hetes betegszünetet követő első tanórán felelésből jött, miközben a fél osztály a gyereknek súgott és a többiek sem értették, miért pont ő felel.
– Az az őskövület hülyeség, hogy jegyet kell adni rajzra vagy énekre, miközben a gyerek maximum fekete varjút képes rajzolni alagútban, vagy tökéletes, gömb formájú fejet két bogyó szemmel.
Hirdetés
A hangjáról meg jobb, ha nem is beszélünk, mert még a végén reményeket táplál majd, hogy jelentkezzen az X-faktorba, mint elrettentő példa.
Lényeg a lényeg: aláírtam a gyerekem félévi bizonyítványát, majd megölelgettem őt, tök pozitívan közöltem vele, hogy hurrá, már csak egy félév van hátra a tanévből, amúgy meg szeretem őt. Ja, és szomorú……az nem vagyok miatta.
Másik anyuka esete:
… amikor érte mentem délután az iskolába, sírva várt. Nem értettem, kérdezgettem, aggódtam, de csak nem felelt. Bántottak? Fáj valahol? Későn jöttem? Hagyjam. Rendben. Itthon kibökte, hogy megkapták a félévi bizonyítványt. Végre! – gondoltam, és úgy téptem fel az üzenőt, mintha életem első ajándékát bontanám, mindezt felhőtlen gyermeki izgalommal. Fél szemmel látom, hogy ő mindeközben szép csendben kisomfordál a szobából. Gyere vissza, nézzük együtt! – kérlelem, de nem jön vissza.
Hirdetés
Hallom, hogy záródik a szobája ajtaja. Mi lehet ebben az üzenőben, amiért így viselkedik? – morfondíroztam, és elkezdtem nézni. Semmi meglepőt nem tartalmazott az üzenő, csak amire nagyjából számítottam. Nem lett kitűnő, mert háromból is „csak” jól megfeleltje van, pont azokból, amikről tudtam, hogy nem készült fel a félévi dolgozatra rendesen. Ez így korrekt, majd év végére kijavítja, ha akarja. Bejöhetek? – kérdezem, majd bebújok mellé az ágyba. Sír...- Mi a baj, szívem?- Láttad, nem?- A bizonyítvány miatt pityeregsz?- Igen. Nem lett kitűnő.- Valóban, de attól még ez egy nagyon szép bizonyítvány, semmi okod szomorkodni. Év végére kijavíthatod, ha szeretnéd.- Miért, ha nem szeretném?- Akkor nem kell.
Hirdetés
Én így is, úgy is nagyon szeretlek. Viszont látom, hogy téged zavar. Igaz?- Igen.- Szeretnéd, ha év végén ezek is ötösek lennének?- Igen.- Akkor kijavítjuk, jó?- Jó. És hogy?Egész este ezen traktorkodtam. Vajon normális az, hogy egy 7 éves gyerek azon stresszel, hogy nem lett kitűnő? Még csak most kezdte az iskolát, épp hogy csak hozzá szokott az új társakhoz, a rendszeres kötelezettséghez, szokásokhoz, magához a tanuláshoz és még sorolhatnám. Miért érzi már most, hogy ettől ő bármivel is kevesebb a kitűnő bizonyítvánnyal rendelkező társainál? Vajon az én gyerekkoromban is ott volt már ez a versenyistálló fíling a levegőben, vagy ez mostanra élesedett ki ennyire? Sok helyen olvasom, hogy milyen házi praktikákat alkalmaznak a gyerek motiválására, hogy az még jobb jegyet hozzon.
Hirdetés
Ötösért ötszázas jár, négyesért egy százast vissza, hármasért háromszázat vissza, kettesért mindent vissza, egyesért pedig a következő 5 ötösnél semmi pénz. Pff… lehet, hogy anno a kis Csányi Sándort ezzel meg tudták győzni, de nálunk nem hiszem, hogy beválna. Ez a gyerek nem pénzközpontú. (Még a ruháit is én készítem ki reggelente…) Meg ilyenek, hogy minden rosszabb jegynél (például négyes….. wtf?????) vegyünk el tőle egy kedves játékot vagy olyat, amivel szívesen foglalkozik, hogy érezze annak hiányát… Jesszusom!? Dehogy tennék én ilyet! Örülök, hogy van, ami tényleg érdekli és leköti. Most tényleg attól lesz motiváltabb ötöst hozni, ha ezeket elveszem? Hogyan bízna meg bennem ezek után? Ésatöbbi… hát hagyjuk is. Nna, ezeket átolvasva és megismerve döntöttem. A második félévben sem motiválok! Helyette inkább gyakrabban bújunk össze és beszélgetünk az élet dolgairól, arról, hogy éppen mi zajlik odakint a világban (tabuk nélkül), ki az, aki tud ma érvényesülni és ki az, aki nem, és mi az ok és mi az okozat, mik a következmények, amikkel számolnunk kell, ha így vagy úgy cselekszünk, és kik azok, akikre számíthatunk, honnan, hogyan tudjuk legkönnyebben meríteni a számunkra szükséges szeretetet és a mindennapokhoz szükséges energiát, meg ilyenek. És igen, szeretném én is megmutatni a bizonyítványát, mert végtelenül büszke vagyok rá így is, és bár ő nem tudja és nem is sejti, de hatalmas nagy RESPECT neki és minden ma tanuló kisgyermeknek, akiknek alaphangon 10 kilós a táskájuk, hulla fáradtak, sótlanul zabálnak és nap mint nap helyt kell állniuk ebben a mai magyar oktatási rendszerben. Hát, kitartás srácok, építsétek azt a szép jövőt, de ne feledjétek, még gyerekek vagytok, hát néha jusson idő a játékra is…
2023. február 02. (csütörtök), 23:21
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
