A válás szélén voltak, most boldogabbak, mint valaha! Olvasd el, hogy milyen lépésre szánta el magát a férj.
„A nagyobbik lányom egyszer odajött hozzám, és azt mondta: – Apa, a legnagyobb félelmem az volt, hogy te és anya el fogtok válni. /Mikor 12 éves voltam, emlékszem arra, hogy mennyire boldogtalan voltál, de láttam azt is, hogy mindent megpróbálsz megtenni annak érdekében, hogy újból visszahódítsd őt\./
Sok éven keresztül, olyan volt a feleségemmel, Kerivel a kapcsolatunk, mintha idegenek lettünk volna egymásnak. Visszatekintve, nem is tudom biztosan, hogy miért is házasodtunk össze.
A feszültség egyre csak nőtt, és mikor el kellett utaznom, hogy a könyvemet népszerűsítsem, nagyon megkönnyebbültem. Ez azért volt, mert odahaza a veszekedéseink állandósultak, nem telt el úgy nap, hogy össze ne kaptunk volna valamin. Védekező állást vettem fel, elzárkóztam előle. Közel kerültünk a váláshoz, és ezt többször is szóba hoztam.
A könyvbemutató turnémon viszont rájöttem arra, hogy amit csinálok, az rossz.
Ezután Isten fele fordultam. Már nem emlékszem, milyen imát mondtam, csak az maradt meg, hogy éppen zuhanyoztam és elkezdtem sírni, és arra gondoltam, hogy miért nem működik a házasságom, miért nem tudunk boldogok lenni Kerivel. Ekkor azonban rájöttem arra, hogy én őt nem fogom tudni megváltoztatni, már biztosan nem, de én képes vagyok megváltozni.
Reggel mosolyogva ébredtem, és azt kérdeztem Keritől, hogy mit tehetnénk azért, hogy a napja szebb legyen. Mérgesen rám nézett és azt kérdezte: – Micsoda??? Hogy tehetnéd szebbé a napomat? Sehogy! Miért kérdezel ilyent?
– Komolyan beszélek – mondtam.
– Szeretnél csinálni valamit? – kérdezte cinikusan. – Takarítsd ki a konyhát – mondta villámló tekintettel.
– Rendben – válaszoltam, és tisztára varázsoltam a konyhát.
Második nap is ugyanezt kérdeztem.
– Sajnálom, de ezt sosem fogom abbahagyni, elhatároztam, hogy segítek. Így mond meg, mit csináljak.
– Miért csinálod ezt? – kérdezte könnyes szemekkel
– Mert törődni akarok veled, és a házasságunkkal – mondtam.
Ezek a kérdéseket a következő napokban is feltettem.
– Szeretlek – mondta. Ezt a szót már több éve nem hallottam tőle.
– Én is szeretlek – válaszoltam. Akkor mit tehetnék azért, hogy szebb napod legyen?
– Mehetnék egyet sétálni, csak mi ketten – mondta.
Elmosolyogtam magam, mert végre az erőfeszítésem kezdte meghozni a gyümölcsét.
Ezek a kérdések még egy hónapon keresztül feltevődtek, majd Keri kezdte megkérdezni tőlem, hogy mit tehet azért, hogy jobb feleség legyen. Az addig felépített falak közöttünk omlani kezdtek. Sokat beszélgettünk, igyekeztünk minden problémát megoldani, de persze mindent nem sikerült, és azt sem mondhatom, hogy többé nem veszekedtünk, de minden sokkal másabb lett, sokkal nyugodtabbak, kedvesebbek, türelmesebbek lettünk.
Harminc éve vagyunk házasok, és most Kerit nem hogy szeretem, hanem egyenesen imádom. Szükségem van rá, annyira megértjük egymást, mint eddig soha. Boldogok vagyunk.
Forrás: filantropikum.com
2015. július 02. (csütörtök), 08:18