A vőlegényem öccse mindig gondot okozott, de amit az esküvőnkön tett, az volt az utolsó csepp a pohárban!
A vőlegényem öccse mindig gondot okozott, de amit az esküvőnkön tett, az volt az utolsó csepp a pohárban!
Első rész
Egy nehéz családtag mindig kihívás egy kapcsolatban. De amikor Tamás öccse, Márk, az arrogáns, határokat nem ismerő, önimádó férfi megpróbálta tönkretenni az esküvőnket, az volt az utolsó csepp a pohárban.
Aznap minden megváltozott.
/Tamással hat éve voltunk együtt\./
Ő csak nézett rám, nem tudta, mit kezdjen velem.
A vacsora végére azt hittem, sosem fog többé felhívni.
Egy hétig nem is hallottam róla.
Aztán összefutottunk egy közös barátunk buliján.
– Ne haragudj, hogy az első randinkon kiborultam. – szabadkoztam. – Egyszerűen ilyen vagyok, néha túl érzelmes.
Tamás mosolygott.
– Én is ilyen vagyok.
Ez hat éve történt, és azóta elválaszthatatlanok voltunk.
A kapcsolatunk gyorsan haladt. Három hónap után összeköltöztünk.
Mégis, az esküvő mindig váratott magára.
Volt, hogy nekem volt krízisem, volt, hogy Tamásnak, és mindig halogattuk a nagy napot.
Aztán nyolc hónappal ezelőtt Tamás megkérte a kezem.
Minden tökéletes volt. De volt egy gond.
A családja.
Egészen pontosan az öccse, Márk.
Márk egyszerűen szörnyű ember volt.
Öntelt, arrogáns, és mindig fölényeskedett.
Csak három évvel volt idősebb Tamásnál, de minden adandó alkalommal emlékeztette rá, hogy ő az "idősebb testvér".
Az első találkozásunk örökre belém égett.
Tamás elvitt bemutatni a szüleihez. Mivel Márk még mindig otthon lakott – igen, felnőtt férfiként is! – ott volt ő is.
Először minden rendben ment. Kedves beszélgetés, udvarias mosolyok.
Aztán, amikor kimentem a mosdóba, Márk már várt az ajtó előtt.
– Unatkozol már? – kérdezte sunyi vigyorral.
Megdermedtem.
– Nem, jól érzem magam. – feleltem udvariasan, de határozottan.
Márk közelebb lépett.
– Ugyan már, menjünk valami izgalmasabbat csinálni.
Egy lépést hátráltam.
– Nem, köszönöm.
De a hátamon már végigfutott a hideg.
A következő mondatától megfagyott bennem a vér.
– Tamás nem érdemel meg egy olyan nőt, mint te. – suttogta.
A szeme kijózanítóan hideg volt.
És mielőtt reagálhattam volna, hirtelen átkarolt, és a keze végigsiklott a hátamon, le egészen...
– AZONNAL ENGEDJ EL! – löktem el magamtól.
A szívem vadul vert.
A nappaliba rohantam.
Tamás aggódva nézett rám.
– Minden rendben?
Megráztam a fejem.
– Nem érzem jól magam. Mehetünk?
Hazafelé minden kibukott belőlem.
– Márk rám mászott.
Tamás keze összeszorult a kormányon.
– Mi?!
A hangja jéghideg volt.
– Nem hagyom szó nélkül.
És nem is hagyta. Másnap beszélt Márkkal.
De Márk csak nevetett.
– Csak teszteltem, mennyire vagy hűséges. – röhögött.
Tamás elhitte, hogy ez csak valami beteg "testvéri próbatétel".
De én tudtam, hogy ez nem az volt.
Ekkor kezdődött Márk igazi bosszúhadjárata ellenem.
Zaklató üzenetek.
Félig meztelen képek.
Undorító szavak.
Végül blokkoltam.
És közöltem Tamással, hogy Márk NEM lesz ott az esküvőn.
Tamás egyből beleegyezett.
Aztán jött az igazi csapás.
Egy este Tamás fáradtan huppant le mellém a kanapéra.
– Beszéltem anyáékkal.
Felnéztem rá.
– És?
– Ha Márkot nem hívjuk meg, ők sem jönnek el.
A szívem összeszorult.
– Ez nem igazságos!
Tamás lehajtotta a fejét.
– Tudom.
– Ő zaklatott, ő viselkedett undorítóan! Nekik ez miért nem számít?!
Tamás nem tudott válaszolni.
Végül engedtem.
– Rendben. Márk jöhet.
Tamás megdöbbent.
– Biztos vagy benne?
– Nem sok választásunk van. De a szüleid garantálják, hogy nem kell vele egy szót sem váltanom.
Tamás megölelt.
– Te vagy a legjobb.
Elérkezett a nagy nap.
Minden tökéletes volt.
A ruha, a helyszín, az izgalom a levegőben.
Azt hittem, semmi sem ronthatja el ezt a napot.
De tévedtem.
Márk feltűnt a menyasszonyi szobám ajtajában.
– Te mit keresel itt?! – förmedtem rá.
Mielőtt válaszolhatott volna, felemelt egy vödröt… és a következő pillanatban ZÖLD FESTÉK borította be a ruhámat!
– Ezt azért, mert elutasítottál, boszorkány! – vigyorgott, majd elviharzott.
A vőlegényem öccse mindig gondot okozott, de amit az esküvőnkön tett, az volt az utolsó csepp a pohárban!
Második rész
A testem megdermedt a sokktól.
Zöld festék csöpögött a ruhámról, végigfolyt a karomon, beszivárgott a csipkébe. Az álomruhám teljesen tönkrement.
A szobában halálos csend lett.
A koszorúslányaim elképedve bámulták a jelenetet, némelyikük a szája elé kapta a kezét.
Aztán az egyikük, Réka, felsikoltott:
– Ez nem történhet meg! Itt van valami ruha, egy másik ruha kell!
A barátnőm, Nóri rohant ki, hogy találjon bármit, amit magamra vehetek.
A kezem remegett, ahogy megérintettem a festéktől áztatott anyagot.
Ez nem lehet igaz.
Összeszorítottam az állkapcsomat.
Márk nem csak a ruhámat akarta tönkretenni.
A napomat. A boldogságomat. Az esküvőmet.
A szívem hevesen vert.
Egy percig még a sírás is kerülgetett.
Aztán... düh.
ŐRÜLT, TOMBOLÓ DÜH.
– Ez már túl sok. – suttogtam.
A koszorúslányaim rám néztek, várva a következő lépésem.
Én pedig elengedtem a fájdalmat.
Nem fogom hagyni, hogy egy pszichopata elrontsa a legszebb napomat.
Felkaptam a fátylamat, végigsimítottam a festékes ruhán, és kiléptem az ajtón.
A templom még tele volt vendégekkel.
A vendégek susmorogtak. Látták Márk gonosz művét.
De nem számított.
Láttam Tamást az oltárnál.
Az arca halottsápadt volt, a keze ökölbe szorult.
A szülei megdöbbenve álltak mellette.
De egy valakit nem láttam.
Márkot.
Elindultam a folyosón.
A vendégek felhördültek.
Festékes ruha. Smink elkenődve. De én emelt fővel haladtam előre.
Ez az én esküvőm.
És senki, de senki sem fogja tönkretenni.
Tamás elém sietett.
– Istenem, Dóri! Mit csinált veled?
A hangja remegett a dühtől.
Én csak rámosolyogtam.
– Nem számít. Itt vagyok. Készen állok.
A templom csendes volt.
Minden szem rám szegeződött.
A vendégek megdöbbenve bámultak, de én csak Tamás szemébe néztem.
– Folytassuk.
A pap tétovázott.
De Tamás bólogatott.
– Folytassuk.
A szertartás folytatódott.
Tamás keze remegett, ahogy az ujjamra húzta a gyűrűt.
– Megölöm a testvéremet. – suttogta.
– Nem. – mosolyogtam. – Mi csak boldogok leszünk.
De a végső csapás még hátra volt.
Márk meg akarta semmisíteni az esküvőmet?
Nos, akkor őt semmisítem meg én.
Az esküvői vacsoránál Tamás felállt.
Minden vendég csendben figyelte, ahogy a mikrofonhoz lépett.
– Van valami, amit mindenki előtt el akarok mondani.
Márk kárörvendően vigyorgott a hátsó sorban.
Azt hitte, megúszta.
De tévedett.
Tamás mély levegőt vett.
– A mai napon valaki megpróbálta elrontani Dóri és az én boldogságomat.
A terem megnémult.
Márk rosszat sejtett.
De nem volt menekvés.
Tamás egyenesen az öccsére mutatott.
– Márk.
Márk meghökkent.
– Ez már nem a gyerekes testvéri rivalizálásról szól. – folytatta Tamás.
– Te egy manipulatív, rosszindulatú ember vagy. Zaklattad Dórit, mocskos üzeneteket küldtél neki, és most még az esküvőjét is tönkre akartad tenni.
– SZÓVAL TAKARODJ KI A TEREMBŐL.
Márk elvörösödött.
A szülei riadtan néztek egymásra.
– Tamás, ez mégis mit jelentsen? – kérdezte az anyjuk.
Tamás nem habozott.
– Ha bármelyikőtök úgy gondolja, hogy Márk viselkedése elfogadható, akkor ti is elmehettek.
A terem meghökkent.
A szülei felháborodtak.
– Tamás, ez a saját testvéred!
De Tamás kemény maradt.
– A testvérem? Egy testvér nem csinál ilyet.
Márk felpattant.
– Tudjátok mit? Nem is akarok itt lenni! – kiáltotta.
A szülei utána mentek, de senki sem állította meg őket.
Márk elment, és többé nem is tért vissza az életünkbe.
A vendégek tapsviharban törtek ki.
Tamás visszajött hozzám, és megfogta a kezem.
– Most már tényleg mi jövünk.
Én pedig mosolyogtam.
– Igen. Most már tényleg mi jövünk.
És ahogy először táncoltunk férj és feleségként, tudtam, hogy végre megszabadultunk a mérgező emberektől.
Tanulság:
? Ha valaki megpróbálja tönkretenni a boldogságodat, ne hagyd!
? Néha a "család" nem azt jelenti, hogy el kell tűrnöd a rossz bánásmódot.
? És ha egy rohadék elrontja az esküvődet... töröld ki őt az életedből! ?
2025. február 07. (péntek), 09:35
