Alfonzó – Egy kivételes pálya története
Alfonzó, polgári nevén Markos József (született Markstein József) 1912-ben látta meg a napvilágot egy egyszerű, de dolgos családban. /Édesapja baromfikereskedő volt, aki kemény kézzel nevelte fiát, és azt szerette volna, ha biztos, „rendes” szakmája lesz\./
A fiatal József azonban már gyerekként kilógott a sorból. Erős testalkatú, jókötésű fiú volt, aki később maga is elmondta: sokszor került olyan helyzetbe, ahol meg kellett védenie magát, és szégyellte, ha gyengének bizonyult.
Apja kereskedelmi iskolába íratta, de itt konfliktusba keveredett egy tanárral, és végül eltanácsolták. Ez fordulópont volt az életében. Autószerelő inas lett a Róka és Társa cégnél, de a munka nem vonzotta. Külföldre küldték, Strasbourgba, hogy ott tanulja ki a szakmát, ő azonban inkább Párizsba ment, ahol a Renault műhelyében dolgozott.
Hazatérve végleg a színpad felé fordult. Az Angol Parkban artista lett, majd vándorévek következtek. Bulgáriában lépett fel, ahol „a Hortobágy legyőzhetetlen bikájaként” hirdették, és birkózószámaival aratott sikert. Később táncosként dolgozott különböző varietékben, többek között a Royal Varietében és az Arizona mulatóban. Pályája elején még inkább fizikai teljesítményére épített, de hamar kiderült, hogy különleges megfigyelőképessége és humora sokkal többre hivatott.
Külföldi fellépései során bejárta a Közel-Keletet és Európa több országát. Egyiptomban, Szudánban, Libanonban, Szíriában és Törökországban is fellépett, majd Olaszországban és Franciaországban is dolgozott. Ezek az évek formálták igazán művésszé: több nyelvet megtanult, és közvetlenül tapasztalta meg, hogyan reagál különböző közönségek előtt ugyanaz a jelenet.
Eredetileg Joe Stan néven lépett fel, de a negyvenes évek elején, amikor az angolos művészneveket betiltották, új nevet kellett választania.
A második világháború idején munkaszolgálatra hívták be. Ez az időszak életének egyik legnehezebb fejezete volt. Később megszökött, és hosszú ideig bujkált. A háború után újrakezdte pályáját: előbb Szegeden dolgozott segédszínészként, majd Budapesten a Fővárosi Nagycirkusz porondján lépett fel Rodolfo partnereként.
Igazi otthonára azonban a Vidám Színpadon talált rá, ahol évtizedeken át játszott.
Filmes és televíziós szerepei tovább növelték ismertségét. A közönség különösen emlékezetesnek tartja Bagaméri figuráját a Keménykalap és krumpliorr című sorozatból, ahol az „elátkozott fagylaltosként” vált legendává. Emellett főszerepet játszott az Én vagyok Jeromos című filmben is, és számtalan kabaréjelenetben szerepelt.
Munkájára a maximalizmus volt jellemző. Jeleneteit a legapróbb részletekig kidolgozta, és mindig pontosan tudta, mit miért csinál a színpadon. Hat idegen nyelven beszélt, ami nemcsak a külföldi fellépések során segítette, hanem abban is, hogy különböző kultúrák humorát megértse.
Magánéletében három gyermeke született. Fia, Markos György maga is ismert humorista lett, így a művészi örökség tovább élt a családban.
Alfonzó 1987. május 31-én hunyt el, 75 éves korában. Munkássága azonban ma is él: nemcsak a felvételekben és a legendás jelenetekben, hanem abban a szemléletben is, amely szerint a humor nem pusztán nevettetés, hanem pontos, emberismereten alapuló mesterség.
2026. április 15. (szerda), 07:15
