Amikor a fiam sír, én nem tudom átölelni, hanem ő ölel át engem – Nick Vujicic

Hirdetés
Amikor a fiam sír, én nem tudom átölelni, hanem ő ölel át engem – Nick Vujicic
Hirdetés

Nick Vujicic nevét az egész világon ismerik. Nem csupán egy ismert emberről van szó, hanem egy olyan példaképről, aki a világot járva emberek millióinak segít saját sorsán keresztül más szemszögből nézni az életet. 1982-ben karok és lábak nélkül születettAusztráliában. Ma motivációs trénerként igyekszik jobbá tenni mások életét.

/Nick Vujicic szerint a világon a nem végtagok nélkül élni a legnehezebb\./

Hirdetés
Sokkal nehezebb, ha az ember a szeretetet kell, hogy nélkülözze és magányosnak, reménytelennek érzi magát. Bármilyen betegség vagy sorscsapás ér, meg kell őriznünk az erőnket. Nick szerint a humorérzék az egyik legfontosabb a kiegyensúlyozott élethez és ennek ő maga sincs híján: mikor egyszer megkérdezték tőle, mi történt vele, azt felelte, a dohányzás tette vele ezt.

Nick Vujicic azonban nem titkolja, hogy az ő hozzáállása sem volt mindig ilyen pozitív.

Hirdetés
Kiskorában gyűlölte magát és az egész életet feleslegesnek érezte. A gyerekek kinevették, ő pedig biztos volt benne, hogy soha nem fog társat találni. Ehhez képest Nick már 4 éve a legnagyobb boldogságban él feleségével, akivel két közös gyermeket nevelnek. Ahogy mondja, semmiért nem adná és nem cserélné el a mostani életét. Korábban nem hitte, hogy ez valaha is így lesz.
Hirdetés
10 éves korában el akarta dobni magától az életet és most mindennél boldogabb, hogy végül nem tette meg.

Nick elmesélt egy történetet, mikor az egyik előadásán egy édesapa felemelte és felvitte hozzá a színpadra a szintén végtagok nélkül született, 1 éves kisbabáját. Nick ránézett és rámosolygott, a közönség pedig könnyekben tört ki. A tréner állítja, minden körülmények közt hálásnak kell lenni az életért és ki kell tartani az álmaink mellett. Ahogyan neki is ki kellett, hiszen semmit nem kapott könnyen.

Hirdetés
Szülei a könyvelői pályára szánták, így el is végezte az iskolát, miközben szónok szeretett volna lenni. 52 helyet keresett meg azzal, hogy hadd tartson előadást és 52-szer utasították el. Ám az 53. helyen igent mondtak neki! Nick Vujicic ezzel is azt bizonyítja, hogy az álmainkért vívott küzdelmet sosem szabad feladni.

Ez a riport nagyszerű példa arra, hogy mit végezhet el Isten Igéje egy emberi szívben.

Hirdetés
Nick életét a János 9,1-3 változtatta meg: “Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

 

Forrás: ketkes.com

2017. október 01. (vasárnap), 15:16

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 15:12
Hirdetés

A vadon visszaadta, amit egyszer elvett: az Őrség legmeghatóbb igaz története...Az erdő szíve

A vadon visszaadta, amit egyszer elvett: az Őrség legmeghatóbb igaz története...Az erdő szíve

A csend és a vér illataA hajnal még alig derengett az Őrség fölött, amikor Bálint kilépett a faház verandájára. A...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 14:36

Milliónyi méh a homokban – senki sem hitte el, mi történt egy hónappal később

Milliónyi méh a homokban – senki sem hitte el, mi történt egy hónappal később

A szél és a méhekA Nagyszilas melletti homokháton már évek óta nem nőtt semmi. A föld kiszáradt, a régi kutak vize...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 14:08

Kés a sötétben, fény a verandán: egy megmenekülés krónikája

Kés a sötétben, fény a verandán: egy megmenekülés krónikája

A csend, ami nem volt békésAzt hiszem, az ember soha nem érti meg igazán, mit jelent a hűség, amíg nem néz bele egy...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 13:30

Először azt hittem, egy gyerek eltévedt… aztán rájöttem, hogy tanúja lettem valami sokkal nagyobbnak.

Először azt hittem, egy gyerek eltévedt… aztán rájöttem, hogy tanúja lettem valami sokkal nagyobbnak.

A mozgólépcsőn Egy szombat délután volt, olyan, amikor a város levegője már fáradt a héttől, és mindenki valami apró...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 12:59

Egy kórházi csoda: Cirmos naplója

Egy kórházi csoda: Cirmos naplója

A csendes őrA Pécsi Megyei Kórház belső udvarán állt egy hatalmas, öreg hársfa. Nyáron árnyékot adott az ablakokra,...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 11:45

Egy kisfiú, két rendőr és a legszebb titok

Egy kisfiú, két rendőr és a legszebb titok

A hívás éjszakájaEgy hideg, februári este volt a kisvárosban, ahol a Tisza folyó párája lassan belepte a házak tetejét....

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 10:48

A tenger visszaadta, amit száz évig őrzött

A tenger visszaadta, amit száz évig őrzött

Hajnalban még szürkés-zöld fátyol ült a Kvarner-öböl fölött. A sirályok röptében reccsent a csend, mintha valaki vékony...

Mindenegyben blog
2025. november 07. (péntek), 10:06

A puszta köszönete: amikor az ember és az oroszlán egymásra talál

A puszta köszönete: amikor az ember és az oroszlán egymásra talál

A vihar előtti csendA nap már alig bukott a fák koronája fölé, amikor az Alföld végtelen pusztáját lassan aranyszínű...

Hirdetés
Hirdetés