Amikor a francia műkorcsolyázó párosnak megszólalt a „Csend hangja” című dal, akkor elállt a lélegzete mindenkinek a csarnokban!
Hirdetés
Hirdetés
A műkorcsolya nagyon látványos sportág. Részben azért, mert magunkat képzeljük a fellépők helyébe. De ez rossz összehasonlítási alap.
Például amikor én jégre lépek, esetlennek érzem magamat. /A lábaim szétcsúsznak, és a szép mozdulatok és fordulatok csak álmok maradnak számomra\./
Hirdetés
Vanessa James és Morgan Sipre francia műkorcsolyázók története egészen más. Amikor kikorcsolyáztak a jégre és elkezdték a versenyszámukat, a csarnokban szó szerint mindenkinek elállt a lélegzete a látványtól.
Hirdetés
Nem meglepő, hogy ezen a versenyen ez a duett megelőzte az ellenfeleit és az első helyen végzett.
2018. március 02. (péntek), 21:48
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Mindenegyben blog 2025. szeptember 11. (csütörtök), 15:26
Hirdetés
Valaha milliók által rajongott szupersztár volt a 7️⃣0️⃣-es években, ám élete váratlan fordulatot vett, amikor egy gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálták.
A lányom sokkolt, amikor újszülött ikrekkel állított haza – majd egy ügyvéd 1,8 milliárd forintos örökségről beszéltI....
Mindenegyben blog 2025. szeptember 10. (szerda), 15:02
A kiskutya az erdő felé húzta Marcit. Nem engedte, hogy otthagyja, addig rángatta a nadrágját, amíg a fiú végül elindult utána. Ott találta meg… az elveszett kutyamamát, megkötözve és a vízbe dobva, és hirtelen minden megváltozott.
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
