Amikor az osztálytársai azt mondják a terrorizált lánynak, hogy ugorjon le egy szikláról, a 13 éves már fel sem veszi azt.
Hirdetés
Hirdetés
Tayla mindössze 13 éves, és már megpróbálta megölni magát. A lány egy olyan környezetből próbált menekülni, amely még a legstabilabb felnőttet is mélyen a kétségbeesésbe sodorna.
/Tayla osztálytársai a Dysart State iskolában \(Queensland, Ausztrália\) célzottan és kíméletlenül terrorizálják őt\./
Hirdetés
Kigúnyolták, ellopták a pénzét, és megverték. Olyan szörnyű dolgot mondtak neki, mint például: “Menj, és ugorj le egy szikláról, menj, és fojtsd meg magad, menj és vágd fel az ereid, bennünket nem igazán érdekel.”
Ő ártatlanul oda adta a telefonszámát az osztálytársainak, azt gondolván ők a barátai. De aztán elkezdtek zsarnokoskodik vele, szöveges üzeneteket küldtek neki.
Hirdetés
Obszcén üzeneteket tele sértésekkel, azt írták neki, ölje meg magát. Tayla annyira ideges lett, hogy nem akart iskolába menni többé.
Hirdetés
Ezután Tayla anyja, Kali felvette a kapcsolatot az iskolával, mesélt nekik a megfélemlítésről. Akkor a lányt egy szobában helyezték el minden szünetben, mint egyfajta “segítség”. “Nem szeretem, ha elkülönítenek, menni akartam, és játszani, csak annyit akartam, hogy az emberek békén hagyjanak… Olyan volt, mint a börtönben.”
Az igazgató azt mondta anyjának, hogy ez Tayla saját hibája, hogy terrorizálják. Tayla “furcsa” volt, és ezért terrorizálják. Tayla hóhérokat kezdett rajzolni, akik kigúnyolják őt.
Rajzolt képeket a saját holttestéről.
Hirdetés
Abbahagyta az evést.
A szülei úgy döntöttek, hogy terápiára viszik a lányt, de semmit sem segített. Tayla kétségbeesése olyan hatalmas, hogy létre hozott egy online petíciót, így kérve segítséget.
Hirdetés
“Nem tudom, mi mást tehetnék, vagy hol máshol kérhetnék segítséget. Az életem maga a pokol. Kérlek, írd alá ezt a petíciót kérve a Dysart State iskolát, hogy lépjen fel a zsarnokok ellen. Ezzel a petícióval megkérem a kormányt, hogy tegyen valamit azért, hogy az iskola nézzen szembe ezzel a problémával.”
Tayla petíciója elterjedt az interneten. Több mint 10.000 ember írta alá. Több száz más gyerek mondta el a tapasztalatait, hogy terrorizálják.
De a gonosz gyermekek az iskolából még több kegyetlenséggel reagáltak a petícióra.
Hirdetés
Tayla mindennapi iskolai élete teljesen rémálommá vélt. Csak néhány hét utána, ahogy a petíciót elindította, megpróbált véget vetni a saját életének.
“Itt akartam hagyni ezt a világot, és soha nem jönni vissza,” mondta.
Hirdetés
Az iskolavezetés megtagadta, hogy nyilatkozzanak.
“Az iskola nem csinált semmit, hogy megvédje a lányom,” mondta Kali. Tudta, hogy csak egy módja van annak, hogy megvédje gyermekét. “Itt kell hagynunk az iskolát. Mert nem akarom, hogy a lányom meghaljon. Úgy érzem, ez az, ami történni fog, ha itt maradunk. Meg fog halni.”
A gyermekvédő szolgálat a megfélemlítést olyan súlyosnak ítélte, hogy Taylát kivették az iskolából, és azt tanácsolta, hogy hagyja el a várost, és maradjon a nagyszüleivel.
Az új környezet csodát tett Taylával. Maga mögött hagyva a Dysart State iskola szörnyű időszakát, tudva, hogy a családja mindig szeretni fogja őt. Az anyja és testvérei hamarosan költöznek, hogy együtt induljon egy új fejezet az életükben.
Íme Tayla története ebben az erőteljes dokumentumfilmben:
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.