Amikor az osztálytársai azt mondják a terrorizált lánynak, hogy ugorjon le egy szikláról, a 13 éves már fel sem veszi azt.
Hirdetés
Hirdetés
Tayla mindössze 13 éves, és már megpróbálta megölni magát. A lány egy olyan környezetből próbált menekülni, amely még a legstabilabb felnőttet is mélyen a kétségbeesésbe sodorna.
/Tayla osztálytársai a Dysart State iskolában \(Queensland, Ausztrália\) célzottan és kíméletlenül terrorizálják őt\./
Hirdetés
Kigúnyolták, ellopták a pénzét, és megverték. Olyan szörnyű dolgot mondtak neki, mint például: “Menj, és ugorj le egy szikláról, menj, és fojtsd meg magad, menj és vágd fel az ereid, bennünket nem igazán érdekel.”
Ő ártatlanul oda adta a telefonszámát az osztálytársainak, azt gondolván ők a barátai. De aztán elkezdtek zsarnokoskodik vele, szöveges üzeneteket küldtek neki.
Hirdetés
Obszcén üzeneteket tele sértésekkel, azt írták neki, ölje meg magát. Tayla annyira ideges lett, hogy nem akart iskolába menni többé.
Hirdetés
Ezután Tayla anyja, Kali felvette a kapcsolatot az iskolával, mesélt nekik a megfélemlítésről. Akkor a lányt egy szobában helyezték el minden szünetben, mint egyfajta “segítség”. “Nem szeretem, ha elkülönítenek, menni akartam, és játszani, csak annyit akartam, hogy az emberek békén hagyjanak… Olyan volt, mint a börtönben.”
Az igazgató azt mondta anyjának, hogy ez Tayla saját hibája, hogy terrorizálják. Tayla “furcsa” volt, és ezért terrorizálják. Tayla hóhérokat kezdett rajzolni, akik kigúnyolják őt.
Rajzolt képeket a saját holttestéről.
Hirdetés
Abbahagyta az evést.
A szülei úgy döntöttek, hogy terápiára viszik a lányt, de semmit sem segített. Tayla kétségbeesése olyan hatalmas, hogy létre hozott egy online petíciót, így kérve segítséget.
Hirdetés
“Nem tudom, mi mást tehetnék, vagy hol máshol kérhetnék segítséget. Az életem maga a pokol. Kérlek, írd alá ezt a petíciót kérve a Dysart State iskolát, hogy lépjen fel a zsarnokok ellen. Ezzel a petícióval megkérem a kormányt, hogy tegyen valamit azért, hogy az iskola nézzen szembe ezzel a problémával.”
Tayla petíciója elterjedt az interneten. Több mint 10.000 ember írta alá. Több száz más gyerek mondta el a tapasztalatait, hogy terrorizálják.
De a gonosz gyermekek az iskolából még több kegyetlenséggel reagáltak a petícióra.
Hirdetés
Tayla mindennapi iskolai élete teljesen rémálommá vélt. Csak néhány hét utána, ahogy a petíciót elindította, megpróbált véget vetni a saját életének.
“Itt akartam hagyni ezt a világot, és soha nem jönni vissza,” mondta.
Hirdetés
Az iskolavezetés megtagadta, hogy nyilatkozzanak.
“Az iskola nem csinált semmit, hogy megvédje a lányom,” mondta Kali. Tudta, hogy csak egy módja van annak, hogy megvédje gyermekét. “Itt kell hagynunk az iskolát. Mert nem akarom, hogy a lányom meghaljon. Úgy érzem, ez az, ami történni fog, ha itt maradunk. Meg fog halni.”
A gyermekvédő szolgálat a megfélemlítést olyan súlyosnak ítélte, hogy Taylát kivették az iskolából, és azt tanácsolta, hogy hagyja el a várost, és maradjon a nagyszüleivel.
Az új környezet csodát tett Taylával. Maga mögött hagyva a Dysart State iskola szörnyű időszakát, tudva, hogy a családja mindig szeretni fogja őt. Az anyja és testvérei hamarosan költöznek, hogy együtt induljon egy új fejezet az életükben.
Íme Tayla története ebben az erőteljes dokumentumfilmben:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
