Amikor egy igényes házaspár nem fizette ki édesapámat, a vízvezeték-szerelőt: azt hitték, túljárhatnak az eszén, de végül apám nevetett a végén

Amikor egy igényes házaspár nem fizette ki édesapámat, a vízvezeték-szerelőt: azt hitték, túljárhatnak az eszén, de végül apám nevetett a végén 

/Amikor egy túlzottan igényes pár úgy döntött, hogy nem fizetik ki apámnak, Péternek, a vízvezeték\-szerelőnek a munkáját, azt hitték, megúszhatják\./

Nem tudták, hogy az arroganciájuk és mohóságuk saját maguk ellen fordul, és végül egy fürdőszobányi megbánást hagy maga után.

Apám története nemcsak tanulságos, de egy kis humorral is szolgál arról, hogy néha az élet igazságot szolgáltat.

Az édesapám, a mindennapok hőse

Üdvözlök mindenkit! Én Petra vagyok, de apám egyszerűen „Pipinek” hív. Hadd mutassam be őt: Péter, 55 éves, jóképű az ősz szakállával és a kezével, amely egy élet kemény munkájáról mesél.

Ő a környék vízvezeték-szerelője, de számomra igazi szuperhős köpeny nélkül.

Apám minden munkát úgy kezel, mintha a saját otthonában dolgozna, még akkor is, ha az azt jelenti, hogy egyetlen hibás csempéért képes újrarakni az egész falat.

Az emberek általában tisztelik ezért a hozzáállásáért, de akadnak olyanok, akik vissza akarnak élni vele. Így történt ez a Kiss család esetében is – de fogalmuk sem volt, hogy apám nem olyan ember, akivel csak úgy szórakozni lehet.

Egy munka, ami nem úgy alakult, ahogy tervezték

Pár hónappal ezelőtt, amikor meglátogattam apámat, a verandán találtam, ahogy épp szivarozott és úgy nevetett, mintha élete legjobb viccét hallotta volna.

„Mi az, ami ennyire jókedvre derít, apa?” – kérdeztem, miközben leültem mellé.

Apám szeme huncutul csillogott. „Ó, Pipi, nem fogod elhinni, mi történt! Ez egy jó történet lesz!”

„Na, mesélj!” – biztattam, miközben kényelmesen elhelyezkedtem.

Apám mosolygott. „Emlékszel a fürdőszobára, amit nemrég csináltam? Hadd meséljek a Kiss családról, vagy ahogy én nevezem őket, a 'Zsugoriék'-ról.”

A tökéletesség illúziója

A Kiss család luxusfürdőt akart: gyönyörű csempék, prémium csaptelepek, minden, ami a legjobb.

Minden egyes részletet gondosan kiválasztottak, még azt is, hogy pontosan hova kerüljön a WC-papírtartó.

„Ez egy álommelónak hangzik,” jegyeztem meg.

„Először én is azt hittem,” sóhajtott apám. „De aztán...”

Az első repedések

Az utolsó napon, amikor már csak a fugázás volt hátra, a Kiss házaspár a kanapén ülve várta apámat.

„Ez nem az, amit akartunk!” – jelentette ki a feleség, miközben a csempékre mutatott.

„De hiszen ti választottátok ki őket,” válaszolta apám türelmesen.

„Nem érdekel,” szólt közbe a férj. „Csak a munka felét fizetjük ki!”

A mester terve

„Mit tettél?” – kérdeztem, érezve, hogy a feszültség emelkedik.

„Először próbáltam velük megbeszélni a dolgot, de hajthatatlanok voltak. A férj egyszerűen azt mondta: 'Fogd a pénzt, és tűnj el, Péter.'”

„Ez igazságtalan!” – kiáltottam fel.

Apám rám kacsintott. „Ne aggódj, Pipi. Volt egy tervem.”

A furfangos megoldás

Apám befejezte a munkát – legalábbis látszólag. A fugázóanyag helyett azonban cukor és méz keverékét használta.

„Miért pont cukrot és mézet?” – kérdeztem.

„Mert amikor megszárad, éppen olyan, mint az igazi fuga. Csak éppen az édessége miatt vonzza a hangyákat.”

A következmények

Hónapokkal később a Kiss család megkezdte a fürdőszoba használatát. Az első jelek ártalmatlanok voltak: néhány hangya jelent meg a fugák mentén. De nem sokkal később mindenféle rovar felbukkant, és a fürdőszoba rémálommá vált.

A bosszú íze

Egy barát, János, aki a Kiss család szomszédja volt, tartotta apámat naprakészen.

„A feleség teljesen kétségbeesett, amikor a hangyák ellepték a fürdőt, és a férj minden létező rovarirtót megvett, de semmi sem működött.”

A tanulság

„Apa, nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás volt?” – kérdeztem végül.

„Talán,” felelte apám, „de meg kellett tanítani nekik, hogy a becsületesség és a tisztelet alapvető értékek.”

Ez a történet emlékeztet arra, hogy néha a legjobb leckék a legváratlanabb formában érkeznek.

 

2025. január 09. (csütörtök)