Amit tegnap értem TETTÉL, arra nincsenek szavak! Szeretném,ha eljutna hozzá üzenetem! Kérlek szépen osszátok!
Hirdetés
Hirdetés
Amit tegnap értem TETTÉL, arra nincsenek szavak! Szeretném,ha eljutna hozzá üzenetem! Kérlek szépen osszátok!
/Mindig is szerettem estefelé egyedül sétálgatni a városban és a kevésbé nyüzsgő külvárosi részein is Pestnek\./
Hirdetés
Főleg este, ezeken a forró napokon.
Hirdetés
Tegnap is így tettem, amikor hazafele a Kerek erdő parkon keresztül haladva megtámadott egy 3 fős társaság. Gondolom látták, hogy nem vagyok egy mai csirke és este is volt, egyedül is voltam.
Hirdetés
Így odajöttek hozzám, majd mondták, hogy pakoljak ki mindent ami nálam van. Azonnal! Koromból fakadóan, nő létemre nem akartam és nem is tudtam ellenkezni és kipakoltam mindent amit általában a sétáláshoz magammal szoktam vinni. Mobiltelefon, pénztárca, kulcs stb. De a fiatal suhancok ekkor már hangosan ordibáltak velem, gondolom ez hívhatta fel az arra futó fiatal ember figyelmét is, aki odajött és megmentette - bearanyozta a napomat! (azaz az estémet). A jó felépítésű fiatal ember azonnal ide futott, akkor már egyből látta, hogy mi a helyzet és határozottan cselekedett! Kitépte az egyik fiatal kezéből a pénztárcám és telefonom, majd azonnal lekevert neki egy hatalmas pofont, erre a többi kettő úgy megijedt, hogy azonnal elfutott! Tisztára, mint a filmekben, komolyan mondom.
Hirdetés
Én már biztos voltam benne, hogy kész ennyi volt és már magamban csak azt kívántam, hogy megússzam verés nélkül. De HÁLA ennek a fiatalembernek, akiről csak annyit tudok, hogy Zsoltnak hívják (mert egy gyors hálálkodás és szócsere utána azonnal futott is tovább) semmi bajom nem történt, és még a személyes tárgyaim is megmaradtnak! Kedves Zsolt, mert többet nem tudok rólad! Szeretném, ezúton is megköszönni, amit tegnap értem tettél! Nem hiszem, hogy ezt olyan sokan tették volna meg, főleg ebben a kifordult világunkban.
Hirdetés
Remélem, valahogy viszont találkozol ezzel az írásommal, én biztos örökre emlékezni fogok arra amit értem tettél! Ha esetleg eljut hozzád eme írásom, jelölj be Facebookon: Kondacs Mária - Budapestről. Egyszerűen felemelő és jó érzés, hogy vannak még ilyen emberek köztünk! Kívánom, hogy legyen még sok ilyen Zsolt nem csak hazánkban, hanem mindenhol a világban! :) Kérek szépen mindenkit, ha tehetitek, csak egy megosztást kérek, szeretném és remélem, hogy megkapja Zsolt, az én "hősöm" ezt az üzenetet! HÁLÁSAN Köszönöm, Kondacs Mária
2018. augusztus 19. (vasárnap), 22:03
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A válás során Lajos követelte: 'Add vissza mindent, amit neked és a gyerekeknek adtam!' Egy héttel később egy hatalmas doboz jelent meg az ajtajában. Amikor kinyitotta, elsápadt...” ???
A megbeszélt napon egy futár cég kisbusza állt meg Lajos háza előtt. A sofőr és a rakodó, akit Károlynak hívtak, egy hatalmas kartondobozt emeltek le a járdára, vastag kötéllel átkötve. Lajos, aki az új lakásának erkélyéről figyelte az eseményeket, ahol most Marinával élt, gúnyos mosollyal nézte a történteket. Úgy gondolta, győzelmet aratott, amikor Krisztit rákényszerítette, hogy elismerje az ő igazát.
Egyáltalán nem sejtette, mi vár rá odabent.
– „Átvételre, uram” – mondta a sofőr, miközben átnyújtotta Lajosnak a szállítólevelet aláírásra.
– „A doboz nehéz, legalább harminc kiló lehet. Vigyázzon vele.”
Lajos hanyagul aláírta, majd visszaadta a papírt a sofőrnek. Már előre elképzelte, hogyan fog Marina reagálni, amikor meglátja azokat a „kincseket”, amelyeket elvett az exfeleségétől. Ez újabb bizonyítéka lesz az ő erejének és fölényének.
Amikor a futárok távoztak, Lajos megpróbálta egyedül behúzni a dobozt a lakásba, de hamar rájött, hogy nem bír vele. Kénytelen volt felhívni Marinát, aki éppen élénkvörösre lakkozta a körmeit.
– „Marinácska, segíts kérlek” – nyögte a telefonba.
– „Valami érdekeset kaptam. Nagyon nehéz.”
Marina elhúzta a száját. Egyáltalán nem volt kedve elrontani a frissen lakkozott körmeit, de a kíváncsiság, hogy belessen abba, amit Kriszti rejtegetett, felülkerekedett a lustaságán. Ketten nagy nehezen behúzták a dobozt a nappaliba. Lajos lihegve rogyott le a kanapéra.
Marina keresztbe fonta a karjait, és lenéző pillantást vetett a dobozra.
– „Ez meg miféle ócskaság lehet? – fújtatott. – Biztosan régi rongyok és haszontalan kacatok. Minek kellett ez neked egyáltalán?”
– „Várj csak, mindjárt meglátod” – válaszolta Lajos, szemében izgalom csillogott, miközben kést ragadott, hogy elvágja a kötelet.
Leemelte a doboz fedelét, és megdermedt...
???
Folytatás lent az első hozzászólásban
