Amit tegnap értem TETTÉL, arra nincsenek szavak! Szeretném,ha eljutna hozzá üzenetem! Kérlek szépen osszátok!
Hirdetés
Hirdetés
Amit tegnap értem TETTÉL, arra nincsenek szavak! Szeretném,ha eljutna hozzá üzenetem! Kérlek szépen osszátok!
/Mindig is szerettem estefelé egyedül sétálgatni a városban és a kevésbé nyüzsgő külvárosi részein is Pestnek\./
Hirdetés
Főleg este, ezeken a forró napokon.
Hirdetés
Tegnap is így tettem, amikor hazafele a Kerek erdő parkon keresztül haladva megtámadott egy 3 fős társaság. Gondolom látták, hogy nem vagyok egy mai csirke és este is volt, egyedül is voltam.
Hirdetés
Így odajöttek hozzám, majd mondták, hogy pakoljak ki mindent ami nálam van. Azonnal! Koromból fakadóan, nő létemre nem akartam és nem is tudtam ellenkezni és kipakoltam mindent amit általában a sétáláshoz magammal szoktam vinni. Mobiltelefon, pénztárca, kulcs stb. De a fiatal suhancok ekkor már hangosan ordibáltak velem, gondolom ez hívhatta fel az arra futó fiatal ember figyelmét is, aki odajött és megmentette - bearanyozta a napomat! (azaz az estémet). A jó felépítésű fiatal ember azonnal ide futott, akkor már egyből látta, hogy mi a helyzet és határozottan cselekedett! Kitépte az egyik fiatal kezéből a pénztárcám és telefonom, majd azonnal lekevert neki egy hatalmas pofont, erre a többi kettő úgy megijedt, hogy azonnal elfutott! Tisztára, mint a filmekben, komolyan mondom.
Hirdetés
Én már biztos voltam benne, hogy kész ennyi volt és már magamban csak azt kívántam, hogy megússzam verés nélkül. De HÁLA ennek a fiatalembernek, akiről csak annyit tudok, hogy Zsoltnak hívják (mert egy gyors hálálkodás és szócsere utána azonnal futott is tovább) semmi bajom nem történt, és még a személyes tárgyaim is megmaradtnak! Kedves Zsolt, mert többet nem tudok rólad! Szeretném, ezúton is megköszönni, amit tegnap értem tettél! Nem hiszem, hogy ezt olyan sokan tették volna meg, főleg ebben a kifordult világunkban.
Hirdetés
Remélem, valahogy viszont találkozol ezzel az írásommal, én biztos örökre emlékezni fogok arra amit értem tettél! Ha esetleg eljut hozzád eme írásom, jelölj be Facebookon: Kondacs Mária - Budapestről. Egyszerűen felemelő és jó érzés, hogy vannak még ilyen emberek köztünk! Kívánom, hogy legyen még sok ilyen Zsolt nem csak hazánkban, hanem mindenhol a világban! :) Kérek szépen mindenkit, ha tehetitek, csak egy megosztást kérek, szeretném és remélem, hogy megkapja Zsolt, az én "hősöm" ezt az üzenetet! HÁLÁSAN Köszönöm, Kondacs Mária
2018. augusztus 19. (vasárnap), 22:03
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
