Annak a "kedves" utasnak szeretnék üzenni, aki ma a 7-es buszon azt mondta a 8. hónapjában lévő kismamának, hogy: Van két lábad, de ha annyira ülni akarsz, vitesd autóval a...
Hirdetés
Hirdetés
Annak a „kedves” utasnak szeretnék üzenni, aki ma a 7-es buszon azt mondta a 8. hónapjában lévő kismamának, hogy: Van két lábad, de ha annyira ülni akarsz, vitesd autóval a… – Legyen kedves ossza meg, aki felháborítónak tartja a mai fiatalság viselkedését!
/Borzalom, hogy mennyire nem törődünk egymással a mai világban\./
Hirdetés
A 7-es buszon hangzott el a következő vérlázító mondat! Tömeg, fiatal lány ül, kismama nagy hassal megkéri, hogy adja át a helyet, mire a válasz: „Van két lábad, de ha annyira ülni akarsz, vitesd autóval a segged.”Neked írom a levelet, te tizennyolc körüli lány, akinek a szájából a fenti mondat elhangzott. Nagyon nagy tévedésben élsz, segítek, hogy megértsd a helyzetet, amit annyira rosszul kezeltél.
Hirdetés
A kismama hasmérete alapján már volt legalább 8 hónapos terhes.
Hirdetés
Az egy dolog, hogy ilyenkor azért már elég nehéz a baba, de ettől még persze tud állni az anyuka a két lábán, hiszen nem mozgássérült. Csakhogy – majd meglátod, amikor gyereked lesz – amikor ilyen nagy hassal kell közlekedni, akkor megváltozik a test egyensúlya, sokkal ingatagabbá válik. Tudom, ez fizika, és azt általában utálják a korodbeli lányok, de attól még tény marad: a hasa nehéz, előre húzza, nehezebben egyensúlyozik, ergo könnyebben el is esik a kismama.
Hirdetés
A busz márpedig ráz, nagyokat fékez, veszélyes üzem, amikor egy kisbabáról van szó. Az a baj, hogy te addig láttál ki a fejedből, hogy egy idegen el akarja tőled rabolni a kényelmes helyedet. Lehet, hogy fáradt voltál, lehet, hogy fájt a lábad, nem tudhatom, hogy miért akartál annyira ülni, de az a helyzet, hogy bármi is legyen a problémád, nem nagyon vetekedhet azzal, hogy egy baba életét kell megóvni ilyen helyzetben.
Hirdetés
Ugyanis nem azért kell egy terhes nőnek leülnie, mert baja lenne a lábának vagy mert kényeskedik, hanem azért, hogy egy hirtelen kanyarnál vagy fékezésnél ne essen hasra, ne vágódjon neki a kapaszkodónak vagy ne álljon bele a hasába valaki másnak a könyöke a nagy tömegben. Merthogy ez mind végzetes lehet a babának.
Most mondhatod, hogy mi közöd neked más babájához, de pont annyi közöd van hozzá, hogy nem akarhatod, hogy a lelkeden száradjon, ha egy magzatnak baja esik. Megéri annyira őrizni a helyedet a buszon, hogy kockáztatod egy baba életét? Nem hiszem. Hacsak nem épp törött lábbal vagy kemoterápiás kezelés után rosszulléttel küzdve zötykölődsz a buszon, nem nagyon tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy neked nagyobb szükséged legyen az ülőhelyre, mint egy terhes nőnek.
Hirdetés
Segítsetek egy megosztással eljuttatni üzenetem ennek a drága fiatal hölgynek! Köszönöm! V. Leila /egy álló utas/ Az alábbi gombok segítségével oszthatod meg a cikket, ha fontosnak találod a mondanivalóját!
2024. június 24. (hétfő), 13:49
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.
