Anya érted jöttem – nem tudtam, hogy a testvéreim az idősek otthonába adtak!Csodálatos történet <3

Mária már egy éve az idősek otthonában élt, szomorúan és elkeseredetten. Három gyermeke volt, de egyik sem akarta a gondját viselni, a fiát már néhány éve nem látta és nem is hallott róla semmit.

/A lányai a saját életükkel voltak elfoglalva, nem volt helye az idős asszonynak náluk\./

December utolsó napja volt, Mária születésnapja. Az idős asszony becsukott szemmel és keserű mosollyal emlékezett a régi időkre. Nagyon szerette a férjét, sokat dolgozott, nevelte a gyerekeket és nagyon jó háziasszony volt.

Szinte mindenben sikeres volt ezért a körülötte élő emberek csodálták őt, sőt néhányan irigykedtek is rá.

Később a férje meghalt, a lányok pedig férjhez mentek. Máriának volt egy szobatársa az idősek otthonában, aki most hirtelen eltűnt valahová. Az idős asszony úgy gondolta, hogy egyedül maradt ezen a számára fontos napon. Egyszer csak kopogtak a szoba ajtaján, a társai voltak a szomszéd szobákból, akik egy tortával és kötött zoknival lepték meg az idős hölgyet.

– Boldog születésnapot kívánunk Mária!

– Jaj, de szép, most már tudom, hová tűntél el egy ideje!

– Ünnep van mondták a társai, fújd el a gyertyákat.

Ezután pedig leültek majd beszélgetni kezdtek, tortát ettek és teát ittak, így ünnepelték Mária születésnapját. Néhány órával később együtt köszöntötték az újévet, majd mindenki visszavonult a saját szobájába. Mária egyedül maradt a szobatársával aki azonnal el is aludt.

Mária azt álmodta, hogy a fia hangját hallja.

– Anya ébredj, itt vagyok, boldog születésnapot kívánok! – mondta a fia, aki az anyja ágya mellett állt.

Mária csak mosolygott, közben pedig potyogtak a könnyei.

– Anya beteg vagy? – kérdezte a fia

– Nem, a születésnapját ünnepelték a barátaival – mondta az igazgatónő igazgatója. Mária kinyitotta a szemát és meglátta a fiát, Mátét.

– Ez nem álom, azt hittem álmodom.

– Nem álom, válaszolt a fia, anya érted jöttem!

– Ébredj fel anya, isten éltessen.

– Köszönöm fiam!

Mária megölelte a fiát közben pedig keservesen zokogott.

– Ne sírj anya, mondta a fia, hazamegyünk hozzám, nem tudtam, hogy a nővéreim itt hagytak, ahogy megtudtam elhatároztam, hogy érted jüvük.

– Anya van egy menyed és egy unokád, ők már várnak téged.

Mária csendben figyelte az otthon igazgatóját és próbálta elfogadni, hogy nem álom, hogy elmehet innen. Az igazgató pedig a következőket mondta Máriának: Egy igazi férfit neveltél a fiadból.