Apa elviszi mozgássérült lányát a szalagavatóra, majd másnap 10.000 dolláros csekket talál postaládájában az "Az Év Apja" felirattal
Apa elviszi mozgássérült lányát a szalagavatóra, majd másnap 10.000 dolláros csekket talál postaládájában az "Az Év Apja" felirattal
/Egy mozgássérült lány, aki nem talál szalagavató\-partnert, különleges meglepetést kap, amikor az édesapja elviszi az eseményre\./
„Adél, nézd! Itt van az apád!” – szólt valaki a temetésen a 17 éves lánynak, aki édesanyja, Éva koporsója mellett állt, törött szívvel.
Tamás, Adél édesapja, és Éva tíz éve váltak el. Azóta Adél csak rosszakat hallott az apjáról – azt, hogy „alkoholista”, „haszontalan” és hasonlók.
Bár Adél nem neheztelt az apjára, hiányolta az apa-lánya kapcsolatot. De a temetés után minden megváltozott.
„Szia, drágám!” – köszönt Tamás, megölelte a lányát, majd koszorút helyezett exfelesége koporsójára.
„Uram, az a kamion az Öné? Elállja a parkoló félét. Meg tudná mozdítani?” – kérdezte egy vendég Tamástól.
„Igen, az enyém. Egy pillanat, épp most találkoztam a lányommal. Remélem, megérti. Köszönöm!”
Tamás boldog volt, hogy láthatta Adélt. Az egyetlen kapcsolat, amit az elmúlt években tartott vele, a gyermektartás volt. Éva soha nem engedte, hogy találkozzanak, attól félve, hogy Tamás rossz hatással lesz a lányára.
A temetés után mindenki elment, Tamás pedig összepakolta Adél holmiját. „Mostantól nálam fogsz lakni” – mondta határozottan.
„De miért, apa? Nem hagyhatom el ezt a házat.
Adél közönyösen nézett az apjára, de Tamás hajthatatlan volt. Tudta, hogy nem hagyhatja magára a lányát, különösen, mivel gyakran kerekesszéket használt, amikor nem tudott mankóval járni.
Adél hatéves korában egy komoly betegség miatt sántítani kezdett. Tamás sosem tudta feldolgozni, hogy nem lehetett ott a lánya mellett, amikor leginkább szüksége lett volna rá.
Két nappal később Adél beköltözött Tamás szerény otthonába. Bár a ház kicsi és rendetlen volt, valami mégis megnyugtatta a lányt. Újra szeretve és elfogadva érezte magát.
Ahogy teltek a napok, Tamás szorgalmasan dolgozott azon, hogy Adél boldog legyen.
De egy dolgot titokban tartott. Minden este eltűnt otthonról, miután Adél elaludt.
Egyik nap Adél könnyekkel az arcán érkezett haza az iskolából. Az ajtó zárva volt, és egy cetlit talált a cserép alatt.
„A kulcs a cserép alatt van. Hamarosan jövök. Apa.”
Adél szomorún gondolt arra, hogy az apja biztosan a kocsmában tölti az időt, mint ahogy az anyja mondta róla. Hórák múltak el, de Tamás nem érkezett haza.
Adél spagettit főzött, majd lefeküdt, miközben azon gondolkodott, hogy a szalagavatója micsoda kudarc lesz.
„Ha normális lennék, talán valaki elvinne a szalagavatóra.”
A következő nap azonban Tamás váratlan meglepetést tartogatott számára.
Egyik reggel, amikor Adél még mindig szomorúan emésztette a gondolatait a szalagavatóról, Tamás egy gyönyörű ruhával állított be.
– Nézd csak, kicsim, mit vettem neked! – mondta mosolyogva, miközben a ruhát Adél elé tartotta.
– Miért, apa? Úgysem megyek el a szalagavatóra – felelte Adél, szemét elfordítva.
Tamás letérdelt a lánya elé, és kedvesen megsimogatta az arcát. – Ha senki más nem akar veled menni, akkor majd én leszek a partnered. Mit szólsz?
Adél először döbbenten nézett az apjára, majd lassan elmosolyodott. – Tényleg megtennéd?
– Természetesen, kicsim. Ez egy különleges este, és én szeretném, ha különlegesnek éreznéd magad.
Aznap este Tamás és Adél megjelentek az iskolai szalagavatón. Ahogy Tamás a kerekesszéket tolta a vörös szőnyegen, mindenki őket nézte. A diákok és szülők álmélkodva figyelték, ahogy az apa és lánya beléptek a bálterembe.
A zenekar elkezdett játszani, Tamás pedig felemelte Adélt a kerekesszékből, és körbe-körbe forgatta a táncparketten. Adél hangosan nevetett, szíve megtelt boldogsággal.
– A világ legjobb apukája vagy! – súgta Adél Tamás fülébe, miközben a karjaiban táncolt.
A tömeg tapsolt, és sokan könnyekig meghatódtak. Tamás lett az este hőse, és mindenki gratulált neki.
Másnap reggel Tamás egy csomagot talált a postaládában.
„Az év apukájának!” – állt a kártyán.
Tamás kíváncsian kibontotta a csomagot, és egy 10.000 dolláros csekket talált benne, valamint egy üzenetet:
„Kedves Tamás! Reméljük, ez a pénz segít Adél életének javításában. Szeretettel: a szalagavató szülői közössége.”
Tamás könnyei folytak, amikor elolvasta az üzenetet. Azonnal Adélhoz sietett, hogy megossza vele a hírt.
– Ez azt jelenti, hogy megcsinálhatjuk a műtétemet, apa? – kérdezte Adél, könnyeivel küszködve.
– Igen, kicsim. Eljött az idő, hogy újra teljes életet élhess! – válaszolta Tamás, miközben szorosan átölelte a lányát.
A műtét sikeres volt, és Adél lassan, de biztosan megtanult újra járni. Hamarosan már mankó nélkül is képes volt sétálni, és élete teljesen megváltozott.
Tamás feladta második állását, hogy több időt tölthessen a lányával. Együtt főztek, bicikliztek, és rengeteg időt töltöttek a természetben.
Adél pedig, hála az ösztöndíjnak és az apja támogatásának, megkezdhette tanulmányait egy rangos építészeti egyetemen. Bár az elválás nehéz volt, mindketten tudták, hogy a köztük lévő szeretet erősebb mindennél.
– Büszke vagyok rád, apa – mondta Adél az egyetemre indulás napján.
– És én is rád, kicsim – válaszolta Tamás, könnyekkel a szemében. – Soha ne felejtsd el, mennyire szeretlek.
Ez a különleges kapcsolat örökre összekötötte őket, bármilyen távol is sodorta őket az élet.
2024. december 22. (vasárnap), 09:19
