Ápoló vagyok a Honvéd kórházban, ahol egy újszülöttet hagytak ott, és örökbefogadtam. Szerinted helyesen tettem?Kérlek olvasd el a történetem
Hirdetés
Hirdetés
Megható történet egy kórházi ápolóról, aki örökbefogadott egy újszülött csecsemőt, hogy otthont adjon neki.
Ma egy egyedülállóan ritka és egyben szívmelengető történetet szeretnénk elmesélni nektek. /Egy Magyarországon dolgozó kórházi ápoló, férfi létére, elhatározta, hogy örökbe fogad egy újszülött csecsemőt, pár órával a születése után\./
Hirdetés
Az élete legnehezebb döntése előtt állt, miközben a kisbabának nem volt más, csak a kitartás és a remény. A kórde a történet üzenete mindenképp fontos, hogy eljusson hozzátok.
Hirdetés
A kisbaba, akiről szó van, egy kómában lévő újszülött volt, akinek az édesanyja néhány órával a szülés után lemondott róla. A kisfiú helyzete rendkívül súlyos volt, hiszen mesterséges lélegeztetést kapott, és az orvosok sem tudták biztosan megmondani, hogy túléli-e ezt a kritikus állapotot. De ekkor lépett be a történetbe Mátyás, a 32 éves kórházi ápoló, akinek a szíve azonnal a kisbabáé lett.
Hirdetés
„Imádkoztam, hogy túlélje, és megfogadtam, hogy ha túlél, akkor örökbe fogadom őt” – mesélte Mátyás a történtekről. „Minden éjjel és nappal ott voltam mellette, imádkoztam, beszéltem hozzá, és bíztam abban, hogy kinyitja a szemét. És egy nap megtörtént, amit reméltem: a kisfiú életben maradt."
Mátyás, aki évtizedek óta dolgozik ápolóként, a betegekkel való kapcsolatait mindig különlegesnek tekintette. De Áron, ahogyan a kisfiút elnevezték, valami egészen különleges helyet foglalt el a szívében.
Hirdetés
„Emlékszem, amikor kómában volt, és mesterségesen lélegeztették. Én sokat beszélgetek a beteg gyerekekkel, és amikor egyedül voltam vele, azt mondtam neki: 'Héj, kicsikém, ha kinyitod a szemed, akkor hazaviszlek.'”
Az elkötelezettsége, szeretete és hite nemcsak a kisfiú életét mentette meg, hanem elindította azt az utat, ami végül elvezetett Áron örökbefogadásához. A gyámhivatal alapos vizsgálat után úgy döntött, hogy a kisfiú a legjobb helyen lesz Mátyásnál és barátnőjénél, akik szeretettel és odaadással nevelhetik őt.
Hirdetés
A család és hozzátartozók, akik lemondtak a babáról, nem fogadták el őt, de Mátyás és a barátnője számára nem volt kérdés, hogy szeretettel fogadják és nevelik őt.
„Ez egy csodálatos történet, és egy olyan példát mutat, ami mindannyiunk számára inspirációt adhat. Mátyás bátorsága és embersége nemcsak Áron életét változtatta meg, hanem mindannyiunkat emlékeztet arra, hogy a szeretet és a remény minden körülmények között képes gyógyítani és utat mutatni” – írta a helyi lap, amely a történetet közölte.
Hirdetés
Mátyás története valóban egy ritka és csodálatos példát mutat arra, hogyan képesek az emberek, még a legnehezebb körülmények között is, szeretettel és elkötelezettséggel segíteni azoknak, akik a legnagyobb szükségben vannak. Ha téged is megérintett ez a megható történet, kérjük, oszd meg, hogy a világ is lássa, ilyen is történhet kis hazánkban. Le a kalappal Ön előtt, kedves Mátyás! Az Isten áldja meg Önöket, a kis Áronnal együtt!
2024. december 13. (péntek), 22:18
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
♈ Kos (03.21.–04.19.)Ma a Kosok energiája szinte felrobban, de figyelj, hogy ne veszekedésben vezesd le, hanem...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. november 05. (szerda), 08:18
Bálint hazaért, és olyasmit látott, amit soha nem felejt el. A házvezetőnő a lebénult fiával táncolt – és amit ezután megtudott, az mindent megváltoztatott.
Noel valaha az élet öröme volt maga: futott, nevetett, mindenkit megfertőzött a derűjével. Aztán egy hirtelen baleset egyetlen pillanat alatt elvette tőle mindezt. Fél év telt el, és a kisfiú már csak csendben ült a kerekesszékében, üres tekintettel bámulta a falat.
Apja, Bálint, aki addig mindig mindent megoldott, most először érezte, hogy a pénz és a hatalom semmit sem ér. Próbált orvosokat, terápiákat, csodákat – de semmi sem mozdult meg Noelben. Csak a némaság maradt.
Egy nap megjelent a házban Sofia, a fiatal házvezetőnő, akit azért hívott, hogy segítsen gondoskodni a fiúról. A lány halk szavú volt, mosolya meleg, és minden mozdulatában ott volt valami megmagyarázhatatlan nyugalom.
Egy délután, miközben port törölt, zenét tett be a nappaliban. Nem volt szándékos, csak egy régi dallam szólt halkan. Amikor hátranézett, észrevette, hogy Noel ujjai finoman megmozdulnak a karfán – mintha a zene átjárná őt.
Sofia nem szólt semmit. Csak táncolni kezdett – lassan, könnyedén, mintha a levegővel együtt ringatózna. A kisfiú figyelte, majd a keze megint megmozdult.
– Látod? – mosolygott rá Sofia. – A tested nem felejtett el örülni. Csak hallgass a dallamra.
Noel szemében apró fény csillant. Hónapok óta először mosolygott.
Onnantól minden délután közösen hallgattak zenét. A fiú tanulta, hogyan mozgassa a karját a ritmusra, és Sofia türelmesen vezette. A ház újra élettel telt meg.
Egy délután, amikor Bálint a szokásosnál korábban ért haza, halk zene szűrődött ki a nappaliból. Megállt az ajtóban, és benézett.
A fia a kerekesszékében ült, és Sofia mellette táncolt. Noel nevetett, a karját a dallam ütemére mozgatta, és a szoba megtelt meleg fénnyel.
Bálint szó nélkül figyelte őket. A szeme megtelt könnyel.
Az, ami ezután történt… mindent megváltoztatott.
A folytatást az első kommentben találja. ??
