“Atyaég!” Kiabált a busz végében a nő. Minden utas hátrarohant, a LÁTVÁNYTÓL teljesen ledermedtek!!

Reggel, fénytelenség, eső, munkába igyekvő tömeg, szőke negyvenes a busz végében. Ajtócsapódás, motorzúgás aztán ordítás: Atyaég, atyaég! Az utasok egy emberként rohantak hátra, de mind megtorpantak.

/A szőke, lófarkas nő tovább hangoskodott és hadonászott\./

Dobhártyaszaggató hangon tárgyalt a telefonján. Megrémült, ordított, mosolygott, ordított, elképedt, ordított.Pár perc alatt bele láttak utastársai az egész életébe. Volt itt szó visszaküldött ajándékról(ennek szólt az atyaég!), fekete pont miatt aggódó kisfiúról és még vagy ezer keserű pillanatról.Aztán leszállt a végállomáson de továbbra is hatalmas kézmozdulatokkal, méltatlankodva hangoskodott kedves ismerősével a telefonon.Aztán körülnézett, és rájött tucatnyian hosszú percek óta tudnak róla mindent. Harsogó telefonálásával az összes tulajdonsága lelepleződött.

Nem titkolhatja már ezek előtt a vadidegenek előtt, milyen is valójában. Megrázta a fejét, copfja repkedett, végigmérte utastársait és úgy tűnt, kicsit szégyenkezve táskája mélyére süllyesztette a mobilját…És ekkor kisütött a nap!

2020. szeptember 05. (szombat), 10:34