Az anya pórázt és hátizsákot rak a fiára, és elmagyarázza, miért csinálja ezt
Hirdetés
Hirdetés
Manapság gyakran ítélkezünk emberek felett túl elhamarkodottan, anélkül, hogy lehetőséget biztosítanánk számukra, hogy érveikkel megvédjék magukat. /Különösen az anyák kerülnek gyakran a bírálatok kereszttüzébe, mivel eltérő nevelési módszereik gyakran heves viták tárgyává válnak, különösen azok körében, akik magukat mindenre elszánt és tapasztalt anyáknak tartják, és nem riadnak vissza attól, hogy védelmezzék saját nézeteiket\./
Hirdetés
A nevelési stílusok nem illeszkednek egyetlen szabványos keretbe. Mindenki a saját meggyőződése szerint nevel, amit gyakran nehéz megérteni külső szemszögből, mivel senki sem látja az egész képet. Ezt egy anya, Rachel Butcher esete is jól példázza, aki számos kritikát és rosszindulatú megjegyzést kapott, miután nyilvánosságra hozta, hogy gyermekpórázt használ örökbefogadott kisfiánál.
Hirdetés
Egy alkalommal Rachel sírva fakadt az ítélkezések miatt, ezért videóban magyarázta meg döntését.
„Fiunk rendkívül energikus és gyorsabb, mint az átlagos 21 hónapos gyerekek. Kevés információnk van biológiai családjáról és genetikájáról a kezdeti gyógyszeres kezelések mellett. Lehet, hogy éppen ezek a tapasztalatok miatt hiperaktívabb, amiről nem tudok” – indította elmagyarázatát Rachel.
Beismerte, hogy korábban ő is kritikusan tekintett azokra az anyákra, akik pórázt használnak.
Hirdetés
Elgondolkodott azon, hogy miért nem képes egy szülő kontrollálni a saját gyermekét. Ám anyaként ráébredt, hogy ez a feladat sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt korábban gondolta.
„Gyermekem gyorsabban fut, mint én. Egy korábbi műtétem miatt néha nehéz vele lépést tartanom. Érdemes megjegyezni, hogy a műtétem előtt rendszeresen és versenyszerűen futottam. Ez tehát nem a lustaságom miatt van. Gyermekem nem szereti a korlátozásokat, legyen szó autósülésről, etetőszékről, babakocsiról vagy bevásárlókocsiról.
Hirdetés
Gyakran használom a pórázt, mert nehéz egyedül elintéznem vele a dolgokat” – magyarázta tovább Rachel.
Elmesélte, hogy voltak olyan alkalommal is, amikor sírva ment haza, mert kénytelen volt elhagyni a boltokat a fia „összeomlása” miatt. A gyermek hisztériája és a rá irányuló ítélkezések miatt Rachel már nem bírja a rosszindulatot.
Rachel kiemelte, amikor először sétáltak ki a pórázzal, a kisfia „RENKÍVÜL jól viselkedett. BOLDOG volt, nevetett, mosolygott, és igen, futott, de közel maradt hozzám”.
Hirdetés
Ennek ellenére sem kerülhette el a kritikus tekinteteket, de továbbhaladt.
„Nem értem, miért érzik szükségét a nők, hogy ilyen gyakran ítélkezzenek és megszégyenítsék az anyákat. Ami a te gyerekednek megfelel, az nem biztos, hogy az enyémnek is jó” – fogalmazott Rachel.
„Fiam most majdnem hároméves, és még mindig nagyon gyorsan fut – mintha sprintelné teljes erőből” – tette hozzá, megemlítve, hogy rendszeresen járnak különböző terápiákra a gyermek fejlődési elmaradásainak kezelésére, és hogy a fia jól fejlődik, semmi problémája nincs.
Hirdetés
„Jegyezd meg a nevét, egy nap futó lesz belőle!” – fejezte be némi iróniával az anya.
A kritikus tekintetek és megjegyzések ellenére csak egy szakember véleménye adhat valódi támpontokat ebben a kérdésben. Dr. Adam Spanier, a Marylandi Egyetem gyermekgyógyász professzora szerint „ez egy személyes döntés”. Hatékony lehet egy olyan gyermek esetében, aki hajlamos elkóborolni, fejlődési problémákkal küzd, és impulzuskontroll zavara van, bár ő maga nem támogatja a póráz használatát, mivel ez pszichológiai stresszt okozhat a gyermek korától függően. Hozzátette, ha mégis pórázt használunk, válasszuk a biztonságos hátizsák-típusút, mellyel elkerülhető a fulladásveszély.
Hirdetés
2023. december 23. (szombat), 17:48
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?