Az anya posztol egy fotót a kisfiáról a Facebook-on. Egy kis idő múlva meghal, de mindenki más látta volna, hogy ez fog történni.
Hirdetés
Hirdetés
A szülők legfontosabb feladata, hogy vigyázzanak gyermekeikre. Az amerikai Holly Wagner mindig nagyon ügyelt, hogy két kisfia, a 3 éves Connor és 11 hónapos Cameron mindig legyenek bekötve a kocsiban. Nem tudta, milyen végzetes hibát követ el!
/Egy áprilisi reggel Holly barátja, és a két gyermek ült az autóban, a kicsik a hátsó ülésen voltak bekötve\./
Hirdetés
Holly barátja nem látta astoptáblát, és hiába nyomott satuféket, késő volt.
Hirdetés
A balesetben mindhárman megsérültek. A mit sem sejtő anyát a rendőrök hívják a tragikus hírrel.
Hirdetés
A kórházba rohan, ahol kiderül, hogy a partnere és a nagy fia többé-kevésbé megúszták pár zúzódással.
Hirdetés
Sokkal rosszabb, ami a kis Cameronnal történt. A becsapódáskor a gyermekülés behorpasztotta a kis mellkasát. Sürgősségi műtétet hajtottak végre rajta a következő napokban többször is. De túl nagy volt a sérülés mértéke.
Hirdetés
Május 13-án, a fia elaludt Holly karjában.
A rendőrség úgy véli, Holly miatt kellett Cameronnak meghalnia: A csat túl magason volt, a szíj túl laza, és az ülés túl nagy a gyermeknek. De a legnagyobb hiba az volt, hogy a gyermek csak sima gyerekülésben volt, amiben a túl nagy gyerekfej előrelökődik csattanáskor.
Hirdetés
Az úgynevezett reboarder ülésekben egyenletesen el van osztva az az erő, ami visszafogja a testet.
Hirdetés
A baleset után, amikor a kis cameron még élt, az édesanya kiposztolta a fotóját a Facebookra, hogy minden szülőt figyelmeztessen, hogyan nem szabad bekötni a kicsiket.
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?