Az egyik fiam megbetegedett, így mindkettőt elvittem vizsgálatokra. Pár nappal később elmentem, hogy átvegyem az eredményeket, és akkor minden feje tetejére állt.
Az egyik fiam megbetegedett, így mindkettőt elvittem vizsgálatokra. Pár nappal később elmentem, hogy átvegyem az eredményeket, és akkor minden feje tetejére állt.”
/Gergő idegesen mosolygott, miközben nézte, ahogy az ikerfiai, Bence és Andris nevetgélnek a budapesti gyerekorvosi rendelőben\./
– Dr. Dékány... – pattant fel hirtelen, amikor meglátta a belépő orvost.
– Takács úr, kérem, foglaljon helyet – mondta barátságosan az orvos, miközben kezet rázott vele, és hellyel kínálta az íróasztala előtt. – Valójában négyszemközt szeretnék beszélni önnel. A fiúk kint várhatnának egy kicsit?
Gergő szíve hevesen kalapált. Az ikrek közül Bence korábban vérszegénységet mutatott, ezért Dr. Dékány további vizsgálatokat rendelt el. Gergő úgy döntött, hogy Andrist is elviszi, biztos, ami biztos. Bár az orvos szerint Andris tökéletesen egészséges volt, a testvére állapota aggasztó volt.
– Van valami végleges eredmény? – kérdezte idegesen, miközben a fiúk elhagyták a rendelőt.
– Nyugodjon meg, Takács úr – válaszolta az orvos, miközben hátradőlt a székében.
– Nem?
– Nem. Valami más... valami, amiről önnek tudnia kell. Mondja csak, örökbe fogadták a gyerekeket?
Gergő meglepetten nézett az orvosra.
– Tessék? Nem, természetesen nem! A feleségem, Kata, már terhes volt, amikor megismerkedtünk, de az orvos szerint az enyémek...
– Értem – biccentett Dr. Dékány. – Tudom, ez kényes téma, de meg kellett vizsgálnunk a vércsoportokat a transzfúziós lehetőség miatt. Az ön vércsoportja B, csakúgy, mint a feleségéé. A fiúk viszont A vércsoportúak.
– És? Hát, nem lehet valami genetikai kombináció?
– Lehetne – bólintott a doktor. – De ilyen kombinációval nem. Ez kizárja az apaságot. És mivel a kérdés engem is zavart, engedélyeztem egy DNS-tesztet is. Az eredmény... hát, itt van – nyújtott át néhány dokumentumot.
Gergő remegő kézzel vette el a papírokat. Több szakkifejezést nem értett, de egy kifejezés újra és újra a szemébe ugrott: féltestvérek.
– Ez nem lehet igaz.
– Sajnálom, Takács úr – bólintott az orvos. – Bence és Andris valójában féltestvérek. És ön egyiküknek sem az apja.
Gergő hátradőlt, úgy érezte, hogy minden körülötte megmozdul. A gyerekek, akiket 12 éve nevelt, nem az ő fiai? De ez csak egy dolgot jelenthetett: Kata mással volt... még azelőtt.
Amikor hazaértek, Gergő hosszasan ült az autóban. A házból kiszűrődött a fiúk hangja.
– Papaaa! Végre itthon vagy!
Gergő ökölbe szorította a kezét. A szemei vörösek voltak, de mégsem tudott csak úgy berontani és szembesíteni Katát... és az apját.
Igen, az apját.
Mert volt valami az egészben, ami túlságosan is illeszkedett. Egy régi, kellemetlen emlék.
Aztán vett egy nagy levegőt, és belépett a házba.
– Mit keresel itt, apa? – kérdezte hidegen, miközben a bejárati ajtóban Robert Takács, az apja, egy bögre kávéval állt.
– Szia, fiam. Csak meglátogattalak titeket. A fiúk hívtak játékestre, nem emlékszel?
– Persze... – Gergő szinte morogta a szavakat, majd a gyerekekhez fordult.
– Igen! – Bence már vitte is a táskáját. – Gyerünk, Andris!
Amint elmentek, Gergő lehunyta a szemét. Aztán hirtelen felrobbant.
– Te... Kata! Lefeküdtél apámmal?
Kata elsápadt. Robert is megszólalt volna, de Gergő ráordított.
– A DNS nem hazudik! Mondjátok el az igazat!
Kata lehajtotta a fejét. Aztán halkan megszólalt:
– Megérdemled, hogy tudd az igazat...
És visszarepült az időben...
Tizenhárom évvel ezelőtt, egy nyári este…
Kata épp a Szimpla kert táncterén vágott át, hogy eljusson a pulthoz. Zene, nevetés, életteli hangulat. Aztán egy erős, férfias parfümillat ütötte meg az orrát. Oldalra nézett – egy őszülő, sármos férfi mosolygott rá.
– Meghívhatlak egy italra? – kérdezte.
Kata kissé zavarba jött, de bólintott. A férfi idősebb volt, de lehengerlő.
– Kata vagyok – mondta, miután megkapta az italát.
– Róbert – válaszolta a férfi.
A következő dolog, amire emlékezett, hogy egy hotel liftjében csókolóztak, majd reggel egy idegen ágyban ébredt.
Kata azt hitte, soha többé nem látja.
Három héttel később azonban megállt a fürdőszobában a pozitív teszttel a kezében.
Kata órákig bámulta a terhességi tesztet. Egy Las Vegas-i kaland, egy idegen férfi, akiről semmit sem tudott... de most a testében két új élet növekedett. Ikerterhesség – ezt mondta az ultrahangos orvos. Két szívverés. Két élet.
Nem tudta, mit tegyen. Egyedülálló anyaként élni? Elmondani Róbertnek, akinek még a vezetéknevét sem tudja? Nem volt elég bátorsága. Félt a jövőtől, a szégyentől, a megbélyegzéstől. Aztán találkozott Gergővel.
Egy barátnős vacsorán történt, ahova Anna hívta el. Az étteremben melléjük telepedett két férfi: Olivér és Gergő. Anna gyorsan összemelegedett Olivérrel, így Kata és Gergő hosszú órákon át beszélgettek.
– Kata, valami különleges van benned – mondta Gergő, miközben a Duna-parton sétáltak.
– Te is jó embernek tűnsz – mosolygott Kata, miközben a hasára tette a kezét, és gyorsan el is vette.
Anna később félrehívta.
– Tetszik neked, ugye?
– Nagyon.
– Akkor mondd el neki.
– Nem lehet – suttogta Kata. – Las Vegas után vagyok… és már terhes vagyok. Fogalma sincs, hogy nem tőle.
Anna ránézett.
– Tudod, mit? Tartsd meg magadnak. Ha boldogok lehettek, akkor ne rontsd el az elején. Talán… talán ő a megoldás.
Két hónappal később…
Gergő letérdelt egy gyertyafényes vacsora után.
– Kata, szerelmes vagyok beléd. Légy a feleségem!
Kata el sem hitte, hogy ez történik vele. Az ikrek már rugdostak a hasában. Bűntudata volt, de úgy érezte, Gergő valóban jó apa lenne. Olyan ember, aki gondoskodó, figyelmes és kedves. Könnyekkel a szemében bólintott.
– Igen!
Esküvő után Gergő elvitte őt a szüleihez bemutatásra. A ház Budán volt, egy csendes kis utcában. A kapuban állva Kata idegesen simította meg a hasát.
– Vajon mit fognak szólni?
– Megszeretnek, meglátod! – nevetett Gergő.
Az ajtó kinyílt, és Miriam, Gergő anyja, kitárt karokkal rohant feléjük.
– Drágám! Örülök, hogy látlak!
Aztán Robert is megjelent. Kata ledermedt. A férfi, akivel egy éjszakát töltött Las Vegasban… Gergő apja.
– Ő… ő az apád?
– Igen – bólintott Gergő büszkén. – És van még egy meglepetés… – Kata kezét a hasára tette. – Ikreket várunk!
Robert arcán egy pillanatra mintha megrezdült volna valami, aztán nyújtotta a kezét.
– Üdv a családban, Kata.
Később, amikor kettesben maradtak, Robert halkan megszólalt:
– Kata… ugye nem?
– Ők Gergő gyermekei – felelte Kata halkan, de határozottan. – Fogalmam sem volt róla, hogy maga az apja. Ami Las Vegasban történt… ott is marad.
Robert csak bólintott.
És mindketten elhallgatták az igazságot.
Jelen idő – vissza a nappaliba
Gergő dühödten nézett rájuk.
– Tizenhárom évig hazudtatok nekem! A saját apám? A feleségem? És most a fiúk tudják meg először?
– Gergő, kérlek… – suttogta Kata.
– Tudtad, hogy már terhes vagy, amikor velem lefeküdtél?
– Tudtam… de azt is tudtam, hogy te jobb apa lennél nálánál! – kiáltott Kata könnyek között. – Félek! Mindennap attól féltem, hogy kiderül. De szereted őket, nem igaz?
– Persze, hogy szeretem őket! Ők az életem! – válaszolta Gergő, miközben a szíve majd' megszakadt.
A bejárati ajtó hirtelen kinyílt.
– Nagypapa az apukánk? – kérdezte Bence, mögötte Andris és barátjuk, Robi.
Mindenki megdermedt. A fiúk mindent hallottak.
– Gyerekek... – kezdte Kata.
– Igaz? – kérdezte Andris. – Ezért van barna szemünk? Mert ti kék szeműek vagytok?
– Ez... ez bonyolult – hebegte Gergő.
Aztán leguggolt eléjük, remegő kézzel.
– Bármilyen igazság is derül ki... ti vagytok a fiaim. Mindig is azok voltatok, és mindig is azok lesztek. Az én szeretetem nem változik.
A fiúk szemében könnyek gyűltek.
– Mi is szeretünk, apa – mondta Andris, és átölelte őt.
Robert hátul állt, némán. Kata pedig a falnak támaszkodva sírt.
Az igazság felszínre tört, és darabokra szaggatott egy családot. De egyvalami még megmaradt – a szeretet. És talán az idő begyógyítja a sebeket, ha elég őszinték tudnak maradni egymáshoz.
2025. március 30. (vasárnap), 14:57
