„Az én Lajosom” – Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos története

A hatvanas évek elején, amikor Magyarországon a mozik még mindig megteltek vasárnap délutánonként, a vásznon gyakran feltűnt egy fiatal színésznő, akire nagyon hamar felfigyeltek az emberek. Ő volt Pécsi Ildikó. /Nemcsak tehetséges volt, hanem olyan szépség sugárzott belőle, amelyet nehéz volt nem észrevenni\./

Nagy, élénk szemei voltak, finom arca, és amikor mosolygott, az ember úgy érezte, mintha egy pillanatra minden könnyebb lenne körülötte.

A hatvanas években sokan mondták róla, hogy a magyar film egyik legszebb fiatal színésznője. A közönség először igazán a Az aranyember című filmben figyelt fel rá.

Noémi szerepében volt valami tiszta és meghitt. Nem játszotta a gyengédséget – egyszerűen ilyen volt. A film után rajongói levelek érkeztek hozzá az ország minden részéből.

Később más filmekben is feltűnt, és az emberek egyre inkább megszerették. Amikor az Indul a bakterház című filmben játszott, már ismert és szeretett színésznő volt. A film humora és a karakterek különös világa mellett az ő jelenléte mindig adott valami melegséget a történetnek.

De miközben a nézők a filmvásznon figyelték őt, egy másik világban egy fiatal futballista építette a saját pályafutását.

Ő volt Szűcs Lajos. Magas, erős játékos volt, a pályán kemény védő, de a magánéletben inkább csendes, nyugodt ember. A Ferencvárosi TC játékosaként hamar ismert lett a futballkedvelők között.

A legenda szerint Lajos először egy moziban látta meg Ildikót. A film véget ért, az emberek lassan elhagyták a nézőteret, de neki valahogy megmaradt a fejében az a fiatal nő a vásznon.

Amikor végül személyesen is találkoztak, nem volt nagy drámai jelenet. Egyszerű beszélgetés volt, talán egy kicsit zavarban is voltak. De valami mégis elkezdődött.

Lajos nem volt az a hirtelen fellángoló típus. Kitartó ember volt. A barátaik később mesélték, hogy évekig udvarolt Ildikónak, türelmesen, csendesen. Nem akarta elsietni.

Ildikó temperamentumos volt, tele energiával és érzelemmel. Ha valami nem tetszett neki, azt azonnal kimondta. Lajos viszont inkább hallgatott és figyelt. Ez a különbség lassan mégis közel hozta őket egymáshoz.

Volt egy történet, amit Ildikó később sokszor mesélt mosolyogva. Egy alkalommal Lajos náluk járt, és a beszélgetés közben idegességében levágta a szőnyeg rojtos szélét. Ildikó édesanyja csak nézett, hogy mi történik, de a fiatal futballista annyira zavarban volt, hogy észre sem vette, mit csinál.

Ez a kis eset később mindig nevetést hozott a családi beszélgetésekben.

Végül eljött az a szilveszter is, amely mindkettőjük életét megváltoztatta. Táncoltak, zene szólt, az emberek nevettek és ünnepeltek. Egy pillanatban Lajos megállt, ránézett Ildikóra, és egyszerűen megkérdezte, hogy hozzámenne-e feleségül.

1969-ben összeházasodtak.

A házasságuk különös volt, mert két teljesen külön világ találkozott benne. A színház és a futball. A reflektorok és a stadionok.

Ildikó temperamentumos volt, szenvedélyes, sokszor hangosan nevetett vagy lelkesedett. Lajos viszont nyugodt ember maradt.

Sokan mondták később, hogy éppen ezért működött a kapcsolatuk.

Ildikó mindig különös szeretettel beszélt róla. Ha a férjéről mesélt, gyakran így mondta: „az én Lajosom”, „Lajosom”, vagy „drága Lajosom”. A hangja ilyenkor egészen más lett, lágyabb, meghittebb.

Otthon, Gödöllőn próbáltak egyszerű életet élni. Ott nem a híres színésznő és az olimpiai bajnok futballista voltak, hanem egy házaspár. Ildikó szeretett főzni, vendégeket hívni, beszélgetni. Lajos inkább a kertben találta meg a nyugalmat.

Megszületett a fiuk is, és a család lett az életük középpontja.

Az évek gyorsan teltek. Lajos pályafutását az olimpiai arany is megkoronázta a 1968 Summer Olympics tornáján, Ildikó pedig a magyar színház és film egyik meghatározó alakja lett.

De a hosszú életben nemcsak örömök vannak. Idősebb korukban családi viták és fájdalmas konfliktusok is megjelentek, amelyek nagyon megviselték Ildikót. Ő érzékeny ember volt, és a családi viszály mély sebeket hagyott benne.

Ilyenkor gyakran csak egyetlen dolog adott neki erőt.

Lajos.

A férje, akit mindig „az én drága Lajosomnak” nevezett.

Több mint ötven év telt el így.

Egy hosszú közös élet, tele munkával, vitákkal, sikerekkel és csendes hétköznapokkal.

2020 nyarán azonban Szűcs Lajos meghalt. A hiánya hatalmas volt. Az az ember ment el, aki évtizedeken át mellette állt.

Azok, akik közel álltak Ildikóhoz, azt mondták, hogy férje halála után sokszor emlegette:„Az én Lajosom már nincs itt.”

Néhány hónappal később, 2020 decemberében ő is elment.

És amikor ma az emberek visszagondolnak rájuk, sokan nemcsak a filmeket vagy a futballsikereket idézik fel.

Hanem azt a régi, kissé régimódi szerelmet, amelyben egy híres színésznő mindig úgy beszélt a férjéről, mint egy lány az első szerelméről:

„Az én Lajosom.”

2026. március 06. (péntek), 07:13