Az exférjem felesége a medencébe dobta a lányom varrógépét – Nem gondolkodtam kétszer, hogy kiálljak érte! 46 éves anya vagyok, és a 16 éves lányom, Nóra a világom közepe. Nóra általában velem él, de időnként az apjánál, Tamásnál és annak új feleségénél, Katánál tölti a hétvégéket. Sajnos ezeket a látogatásokat Nóra ki nem állhatja – és meg is értem, miért. Kata szigorú és kegyetlen, és olyan szabályokat állít fel, amelyek megnehezítik a lányom életét. Pénzt nem ad neki, és mindenért keményen meg kell dolgoznia. Amikor Tamás nem volt hajlandó segíteni anyagilag, Nóra munkát vállalt, hogy összespórolja az álmai varrógépének árát. Hónapokig dolgozott szorgalmasan, én pedig kiegészítettem a megtakarítását, hogy hamarabb megvehessük. A varrógép hatalmas örömöt hozott az életébe: minden szabadidejét varrással töltötte, és azt tervezte, hogy egyszer divattervező lesz. De Kata nem nézte jó szemmel a szenvedélyét. Szerinte a varrógép elvonta a figyelmét a házimunkáról. Egy vita után – amit az váltott ki, hogy Nóra nem mosott el elég gyorsan – Kata megbüntette. Felkapta a varrógépet, és bedobta a medencébe. Nóra összetört, amikor felhívott, hogy elmondja, mi történt. Azonnal autóba ültem, és elmentem, hogy szembeszálljak Katával. De amikor azt mondta, hogy „csak felelősségre tanította” a lányomat, eldöntöttem, hogy leckét adok neki. Másnap egy jól kitervelt trükk és néhány nagyon meggyőző „rendőri fellépés” gondoskodott arról, hogy Kata megtanulja, milyen érzés, ha valakitől elvész, ami igazán fontos számára. Az a nap örökre emlékezetes maradt! ⬇️? ⬇️ A teljes történet megható fordulatokat tartogat, amit az olvasók a kommentekben találhatnak meg!

Az exférjem felesége a medencébe dobta a lányom varrógépét – nem gondolkodtam kétszer, hogy leckét adjak neki 

/Amikor a kamasz lányom összegyűjtött minden pénzt, amit csak tudott, hogy megvásárolja álmai varrógépét, nem sejtette, hogy mostohaanyja puszta rosszindulatból tönkre fogja tenni\./

De amikor meghallottam, mi történt, egy közeli barátom segítségével édes bosszút álltam.

Nem hittem volna, hogy egyszer szembekerülök az exférjem új feleségével, de annyi évnyi tiszteletlenség után a lányom felé végre betelt a pohár. Kezdjük az elején.

Egy stresszes kamaszlány46 éves vagyok, és a lányom, Nóra, 16. Okos, kreatív, és hatalmas álmai vannak: divattervező szeretne lenni. Általában velem él, de minden második hétvégén az apjánál van. Mondjuk úgy, ezek a hétvégék nem tartoznak a kedvencei közé.

Az apja, Tamás, és én évekkel ezelőtt váltunk el. A kapcsolatunk? Udvarias, de távolságtartó. Mindig is a „kezeljük lazán” típusú szülő volt – inkább haver, mint apa. A válás után hamarosan újraházasodott egy nővel, akit Katának hívnak, és aki minden sztereotípiát megtestesít.

Egy szigorú mostohaanyaKata kegyetlen, és úgy irányítja a házat, mintha egy kiképzőtábor lenne. Szigorú szabályokat állít fel, és elvárja, hogy mindenki gondolkodás nélkül kövesse azokat. Nóra, aki független és határozott, mindig is nehezen viselte ezt.

Kata túlzásba viszi a fegyelmezést, ezért a lányomnak nincs költőpénze, és keményen kell dolgoznia mindenért. Tamás sem támogatja őt anyagilag. Az indoka? „Fizetem az iskoláját és etetem, amikor itt van, nem?”

Amikor Nóra elmondta, hogy varrógépre szeretne spórolni, büszke voltam rá! Az én kis (na jó, már nem olyan kicsi) törekvőm részmunkaidős munkát vállalt egy helyi méteráru boltban, és egyszerre kezelte az iskolát és a munkát, mint egy profi!

Annyira keményen dolgozott, hogy felajánlottam, kiegészítem a megtakarítását, hogy hamarabb megvehessük a gépet. Amikor végül hazahozta, az arca ragyogott az örömtől, és tudtam, hogy megérte. Ez volt az első dolog, ami igazán az övé volt!

Egy álmokkal teli lányNóra minden szabadidejét az új varrógéppel töltötte. Remélte, hogy egyszer a hobbiját hivatásává alakíthatja.

De Kata? Nem nézte jó szemmel.

„Túl sok időt töltesz azzal a vacakkal” – szidta Nórát dühösen, figyelmen kívül hagyva, hogy mennyire szenvedélyesen szereti a varrást. „Ez csak elvonja a figyelmedet. Itt vannak a házimunkáid is!”

Minden alkalommal éreztem a feszültséget, amikor Nóra egy hétvége után hazaért.

A varrógép a medencébenEgy pénteken könnyek között hívott fel, mert valami szörnyű történt. Amikor elmesélte, mi történt, teljesen feldühödtem.

„A medencébe dobta, anya” – suttogta a lányom remegő hangon. „Csak mert nem mostam el elég gyorsan a tányérokat. Próbáltam elmagyarázni, hogy rögtön megcsinálom, de nem hallgatott rám, és úgy gondolta, hogy vitatkozom vele. Ezért felkapta, és kidobta, hogy megleckéztessen.”

Forrt bennem a düh. „Komolyan mondod?!”

„Mindjárt ott vagyok, kicsim. Nagyon sajnálom, hogy ez történt” – mondtam, miközben már a kocsikulcsot kerestem.

Gyorsan a kocsimba ültem, és elindultam hozzájuk. Bár nem volt tervezett, hogy visszaviszem Nórát, elhatároztam, hogy megvédem őt.

Amikor odaértem, Nóra már az ajtóban várt, könnyekkel a szemében. „Azt mondta, meg kell tanulnom a leckét. Apa semmit sem tett, csak állt ott.”

Összetört a szívem, miközben megöleltem őt, és beléptünk a házba, hogy szembenézzek Katával.

A konfrontációA legjobban az fájt, hogy Tamás csak tétlenül nézte, ahogy Kata tönkreteszi a lányunk álmát. Amikor Kata meglátott, azt a gúnyos mosolyt vette fel, amit mindig is utáltam.

„Mit keresel itt?” – kérdezte karba tett kézzel.

Nem haboztam, de nyugodt hangon válaszoltam. „Azért jöttem, hogy elhozzam Nóra holmiját. Semmi jogod nem volt tönkretenni azt, amin ő keményen dolgozott!”

Kata meg sem rezzent. „Elterelte a figyelmét! Túl sok időt töltött azzal a géppel, és nem eleget a kötelességeivel. Most, hogy megtanulta a leckét, talán legközelebb jobban figyel majd!”

Folytassam innen?

 

Egy anya dühös szavai

Nóra mögöttem állt, ökölbe szorított kézzel, és láttam rajta, mennyire megbántotta a történtek.

Nem hagyhattam ennyiben.

„Kata,” – léptem közelebb hozzá, – „ha te azt hiszed, hogy a felelősségtudatot úgy lehet tanítani, hogy tönkreteszed, amit valaki szeret, akkor nagyon tévedsz. Amit te tanítasz, az nem felelősség, hanem kegyetlenség!”

Tamás, aki eddig a konyhában állt és csendesen figyelt, végre megszólalt: „Nézd, szerintem túlreagálod. Ez csak egy gép, és Kata csak segíteni próbált, hogy Nóra a helyes úton maradjon.”

Felé fordultam, és szúrós pillantást vetettem rá. „Tamás, pontosan ezért van az, hogy Nóra alig akar idejönni! Mindent megengedsz a feleségednek, és soha nem állsz ki a lányod mellett!”

Tamás zavartan elfordította a tekintetét, de nem volt időm az ő kifogásaival foglalkozni. Visszanéztem Katára. „Ezt nagyon meg fogod bánni,” – mondtam higgadtan.

„Nóra, menj, pakold össze a dolgaidat. Ma este nálam alszol,” – mondtam a lányomnak, majd Tamás és Kata felé fordultam. „Majd visszahozom, ha úgy dönt, hogy szeretne idejönni.”

Kata és Tamás egy szót sem szólt.

Láttam a döbbenetet az arcukon, de nem törődtem velük.

A bosszú terve

Hazafelé menet megpróbáltam megnyugtatni Nórát. Otthon betakaróztunk a kanapén, vígjátékokat néztünk, és popcornt ettünk, hogy elfeledtessük a történteket. De ahogy néztem a lányom arcát, tudtam, hogy nem hagyhatom annyiban. Kata megérdemelte, hogy megtanulja, milyen érzés, amikor valakinek elpusztítják azt, ami fontos neki.

Másnap reggel elővettem a telefonomat, és felhívtam egy régi barátomat, Gábort. Gábor színész volt, és néhány évvel ezelőtt kölcsönösen segítettük egymást. Most eljött az ideje, hogy behívjam az adósságát.

Gábor egy régi rendőregyenruhát őrzött meg egy korábbi szerepéből, és pontosan tudtam, hogyan használjuk ki ezt a helyzetet.

„Gábor, szükségem van rád egy kis színjátékhoz,” – kezdtem elmagyarázni neki a tervet. Gábor azonnal beleegyezett, és másnap reggelre mindent megszerveztünk.

A nagy jelenet

Kata otthonról dolgozott, és minden fontos anyagát a laptopján tárolta.

Ez volt az ő élete – online találkozók, jelentések, személyes dokumentumok. Éppen ezért tudtam, hogy ezt fogjuk megcélozni.

Nórának is elmeséltem a tervet, és láttam, ahogy a szeme felcsillant. „Anya, ezt imádni fogom,” – mondta, miközben nevetett.

Másnap reggel Gábor egy tökéletesen kinéző rendőrként jelent meg. Én a sarkon parkoltam a kocsimmal, és figyeltem, ahogy bekopogott Tamásék ajtaján.

Kata nyitott ajtót, és Gábor elkezdte az előre megbeszélt szövegét. „Jó napot, asszonyom. Egy nyomozás keretében felszólítjuk, hogy adja át a laptopját. Parancsunk van rá, hogy lefoglaljuk.”

Kata arca elsápadt. „Micsoda? Ez valami tévedés!” – kezdett kiabálni, miközben az ajtóban állt.

„Sajnálom, hölgyem, de nincs tévedés. Most azonnal szükségünk van a laptopjára,” – mondta Gábor szigorú arckifejezéssel, miközben egy nagyon hitelesnek tűnő dokumentumot nyújtott át.

Kata reakciója

Kata teljesen összeomlott. „Nem! Nem lehet! Az életem minden rajta van!” – sikoltotta kétségbeesetten.

Gábor azonban nem hátrált. „Megértem, hogy nehéz ez önnek, de ez az eljárás része.”

Ekkor belépett a szobába Nóra, kezében a telefonjával, és elkezdte rögzíteni az eseményeket. Kata értetlenül nézett rá.

„Tudja, Kata, milyen érzés elveszíteni valami fontosat? Most már talán megérti,” – mondta Nóra, miközben szúrósan nézett rá.

Az igazság pillanata

Kata szeme elkerekedett, és vörös arccal kezdett körbenézni. „Ez valami vicc?!” – kiáltott fel.

Ekkor én is beléptem az ajtón, és mosolyogva néztem rá. „Nem vicc, csak egy kis lecke empátiából.”

Kata tátott szájjal bámult rám, majd végül megadta magát. „Rendben, mit akarsz tőlem?” – kérdezte kelletlenül.

„Nagyon egyszerű. Visszafizeted Nórának a varrógép árát, és bocsánatot kérsz. Ha nem teszed meg, ezt a felvételt feltöltjük az internetre, és mindenki látni fogja, hogy milyen kegyetlen vagy.”

Kata morogva elment, hogy elővegye a csekkfüzetét. Kitöltötte az összeget, és dühösen Nóra kezébe nyomta. „Bocsánat,” – mormolta alig hallhatóan.

Egy boldog befejezés

Amint visszaértünk a kocsiba, Nóra felnevetett. „Anya, ez fantasztikus volt!”

„Senki sem bánthatja a lányomat, és úszhatja meg szárazon,” – válaszoltam mosolyogva, miközben megszorítottam a kezét.

Nóra azóta boldogan használja az új varrógépét, és Kata is megtanulta, hogy velem nem érdemes szórakozni.

2025. január 23. (csütörtök), 13:04