Azt hitte, meg akarja büntetni a rendőr, ám helyette olyan dolgot kapott, amitől libabőrös lett!
Hirdetés
Hirdetés
Mikor megláttam a rendőrt, tudtam, hogy ismerem valahonnan. Kiderült, hogy a feleségem húgának az esküvőjén találkoztunk, pár éve.
Ezt a tanulságos történetet Áron írta meg nekünk:
"Bevallom, utálok lassan menni. Pláne, ha nincs előttem senki, miért vánszorogjak a jó kis Fordommal?
/Sokszor túllépem a sebességhatárt, ezért többször meg is büntettek már a zsaruk, de ez nem nagyon érdekelt, egészen két héttel ezelőttig\./
Hirdetés
Azóta nem száguldozom.
Akkor megint lemeszeltek. Nagy szirénázással jelzett a rendőrautó, hogy álljak félre.
Hirdetés
Átkozódtam, szentségeltem, mert tudtam, hogy én vagyok a hunyó: tényleg gyorsabban mentem, mint lehetett volna, mint utóbb kiderült 115-tel 90 helyett.
Mikor megláttam a rendőrt, tudtam, hogy ismerem valahonnan. Kiderült, hogy a feleségem húgának az esküvőjén találkoztunk, pár éve.
Próbáltam jópofizni vele, hogy hát mégiscsak ismerős vagyok, ne legyen már ilyen szemét, hogy megbüntet, nagyon húzós és hosszú napom volt, vár a feleségem és a három kislányom finom vacsorával, stb-stb, de úgy láttam, nincs igazán jó kedvében.
Hirdetés
Én ott dumálok nagyban neki végig, hátha megesik rajtam a szíve, de láttam, hogy elkezdi írni a büntetést. Na, mondom magamban, ez szuper. Újabb soktízezer forintom megy a levesbe.
Haragudtam is a faszira, kb. pont korombeli lehetett, meddig tartott volna azt mondani neki, jól van tesó, most még elengedlek, stb.
Nézem, mit csinál, csak ír, ír, de még nem kérte el a jogsim. Sem a forgalmim. Hát ez fura. Hogy fogja beírni az adatokat.
Hirdetés
És mit ír ilyen sokat?
Végül kezembe nyomott egy félbehajtott papírdarabot, visszaült a rendőrautóba és elhajtott.
Kinyitottam a papírt, és igencsak elkerekedett a szemem: nem csekk, nem büntetés volt: Ezt írta rá a rendőr:
„Ha igazat mondtál, neked három lányod van. Nekem is volt egy. Már nincs. Meghalt. Pont egy gyorshajtó miatt, aki egyszer csak elütötte.
Eszternek hívták, tündéri kislány volt, mindenki szerette.
Hirdetés
Kilenc éves volt, nem ártott senkinek. Maradt még egy kisfiam, őt nem szeretném elveszíteni.
Most elengedlek, de gondolkozz el azon, amit írtam. Ne miattad haljon meg a kisfiam.”
Esküszöm nektek, ez a kis cetli többet ért akkor nekem, mint egy százezres büntetés. Lehet, hogy ez most így olvasva nyálasnak tűnik, de higgyétek el, ott, abban a pillanatban iszonyatosan szíven ütött minden szó.
Hirdetés
Egy emberéletet nem pótolhat semmi.
Sajnos nem tudom a rendőr nevét, de ezúton is köszönöm neki."
Szerinted is fontos az üzenet? Akkor ne felejtsd el megosztani!
A parasztlánynak a férje állandóan gúnyolta , nem tudva, hogy a nő milliós örökséget kapott az apjátólGábor mindig is...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. április 19. (szombat), 06:56
Egy lány hozzáment egy gazdag, idős férfihoz – csak arra várt, mikor dobja fel a talpát… De amikor a férfi végül meghalt, olyan dolog történt, amire SENKI sem számított!
Kinga mindig is tudta: ő nem az a fajta lány, aki panelben él és kuponokra vadászik. El sem tudta képzelni, hogy egy szürke hétköznapokból álló életet éljen, egy olyan férfi oldalán, aki nem tudja elhalmozni luxussal és figyelemmel.
Ő mindig is többre vágyott – csillogó estélyikre, gyémántokkal teli ékszerdobozra, tengerparti villákra, ahol a pezsgőt már szinte csapból is lehet inni. És mindezt… úgy, hogy közben egy ujjal se kelljen megmozdulnia.
Nem voltak kétségei. Nem érzett bűntudatot. Tudta, hogy az élet a merészeknek kedvez. Akik elég bátrak ahhoz, hogy megragadják, amit mások csak messziről néznek.
És akkor… a sors egy tökéletes lehetőséggel állt elő: egy idős, gazdag üzletemberrel, Lászlóval. Komoly név, elképesztő vagyon, régi kapcsolatok, befolyás, hatalom. Már túl volt a hatvanon. Kinga viszont épphogy harminc lett.
És ez miért lenne probléma? – gondolta. Az idő úgyis megold mindent. Nem kell semmi mást tennie, csak eljátszani a tökéletes feleséget… egy kis ideig.
Úgy lépett be László életébe, mint egy friss, illatos tavaszi szellő – fiatalosan, bájosan, lehengerlően. László, akit teljesen elbűvölt a lány szépsége és élénksége, teljesen beleszeretett. Vagy legalábbis azt hitte.
– Drága Kinga, kinek is hagynám ezt az egész világot, ha nem neked? – mondogatta gyakran, miközben öreg, ráncos ujjaival simogatta a lány bársonyos kezét.
– Te vagy a mindenem, édesem – duruzsolta Kinga, miközben egy pillanatra sem remegett meg a hangja. De belül… belül hidegen számolta a napokat.
Már nem kellett sokat várnia.
És végül eljött a reggel, amikor a „drága” László már nem kelt fel többé. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta. A temetésen látványosan potyogtak a könnyei – de azok csak a gyászoló özvegy tökéletesen megjátszott kellékei voltak. A fekete ruha? Hibátlan. A fátyol? Drámaian tökéletes.
Kinga Oscar-díjat érdemelt volna a szerepért. És már érezte is az édes győzelem ízét a szájában.
Ám amikor az örökösök és az ügyvédek összegyűltek, hogy felolvassák az elhunyt végakaratát… valami dermesztően szokatlan történt. Kinga hátán végigfutott a hideg. Valami nem stimmelt.
Amit ezután hallott, attól az egész szoba megdermedt. De legfőképp… ő maga.
? A végrendelet szavai mindent felforgattak… és az egész világát porrá zúzták.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
A milliárdos pénzt adott a kolduló nőnek, hogy enni tudjon adni a gyermekének. Másnap reggel ugyanazt a nőt látta a...
Mindenegyben blog 2025. április 18. (péntek), 16:07
Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett…
Anna a recepció mögött állt, épp egy vendéggel egyeztetett, amikor egy ismerős hang megütötte a fülét.
– Hát ez elég hangos hely. Nem túl sok itt a sürgés-forgás egy ilyen előkelő étteremhez képest?
Anna felnézett.
Előtte, mint valami múltbeli kísértetek, ott állt Viktor és Krisztina. A férfi alig változott – ugyanaz a magabiztos pillantás, drága öltöny, tökéletesre vágott frizura. De Krisztina már más volt. Kihívóan díszített, feltűnően „gazdag”, de valahogy ideges, feszült volt az egész megjelenése, mintha kétségbeesetten próbálná visszaszerezni azt a világot, ami már nem volt az övé.
Anna belül megfeszült, de pillanatok alatt visszanyerte hidegvérét.
– Miben segíthetek? – kérdezte nyugodt hangon.
Viktor közelebb lépett, hunyorított, mintha nem hinne a szemének.
– Anna?
A nő visszanézett rá. Nyugodtan. Krisztina közben lenéző pillantással mérte végig az éttermet, hosszú műkörmeivel türelmetlenül dobolt az étlapon.
– Micsoda véletlen! Te itt dolgozol?
Anna halványan elmosolyodott.
– Mondjuk úgy, hogy igen.
– Szóval… te vagy a mosogató? – kérdezte Viktor gúnyosan vigyorogva. – Ó, drágám – fordult Krisztinához –, megmondtam, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz két lábbal a földön járni.
Krisztina kuncogott.
– Persze. Nem is csodálkozom. Legalább van mivel lefoglalnod magad, miután olyan bután elrohantál. – Anna nem válaszolt.
Ám amint Viktor meghallotta, hogyan szólítják Annát a személyzet – „Igazgató asszony, elnézést, a tárgyaló készen áll…” –, arcáról lassan lehervadt a fölényes mosoly.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
