Barátai kinevették, amikor randira hívta a lányt: “Nem látod, hogy olyan, mint egy tehén?” – A férfi tökéletes választ adott
Hirdetés
Hirdetés
/Mai világunkban, amikor a külsőségek, a külső fizikai tulajdonságok olyan nagy szerephez jutnak emberi kapcsolataink kialakítása során, sok nő számára nagyon nehéz önmaga személyének tisztelete a testi sajátosságainak tekintetében\./
Hirdetés
De ez alól nem menekülnek a férfiak sem!
És ezt az író, Robert Tripp is jól tudja!
Egy nemrégiben közzétett Instagram posztjában, leírja, hogyan estek a férfiak is ugyanebbe a „csapdába”!
Ugyanakkor üzen a lányok számára, hogy ne csapják be önmagukat azzal, hogy valamilyen, tőlük idegen mintát követnek azért, hogy szeretve és elismerve legyenek a férfiak által, mert mindannyiunk számára létezik egy tökéletes pár a nagyvilágban, aki úgy fogad el bennünket, amilyenek vagyunk.
Hirdetés
Mindenkinek ajánlom tehát az alábbi mondatokat:
„Szeretem ezt a nőt és vele együtt telt idomait is! Tinédzser koromban mindig ugrattak a barátaim, mert engem a teltebb, alacsonyabb lányok vonzottak, akiket mások kövéreknek tartottak. Ahogy teltek az évek, igyekeztem változtatni az ízlésemen, hogy megfeleljek a mai világ hóbortjának és csak a vékony, magas lányokat helyeztem előtérbe egy kapcsolat során.Igen, én is beleestem ebbe a csapdába sok más férfi társammal együtt!
De aztán rájöttem, hogy számomra semmi nem vonzóbb egy nőben, mint amikor van neki látható csípője, feneke és kis pocija.
Hirdetés
Lehet, hogy a teste nem kerül egy magazin borítólapjára, de az én életemben és szívemben jelentős helyre kerül.Úgy hogy kedves férfi társaim, gondoljátok át, mielőtt a társadalom által ránk erőltetett nőideált részesítitek előnyben, és ez alapján választotok párt magatok számára. Egy valódi nő, nem egyenlő a filmek idealizált sztárjaival, hiszen ő Valóságos és minden apró hibája ellenére szép.
Hirdetés
Lányok, ti pedig ne csapjátok be önmagatokat azzal, hogy csak akkor vagytok méltók egy férfi szerelmére, ha követitek a társadalom által előírt mintákat. Mert mindnyájatok számára létezik egy férfi, aki úgy fog szeretni benneteket a teljes valótokban, mint ahogyan én szeretem Sarah-t.”
2022. június 09. (csütörtök), 20:02
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
