BOTRÁNY, ami velem történt!! Epeműtét helyett a vakbelemet távolították el! A műtétet elvégző orvos így próbálta kimagyarázni
Hirdetés
Hirdetés
Már vagy nyolc éve szenvedtem epergörcsökkel. Időnként annyira rosszul voltam, hogy fájdalmamban összegörnyedve a falat kapartam. Olyankor bármit is csináltam, semmi sem használt.
/Mindig is fenntartásaim voltak az orvosokkal szemben, ezért halogattam a műtétet, de végül orvosom hosszas győzködésének engedve, beleegyeztem\./
Hirdetés
Egy szerdai napon feküdtem be, másnapra készítettek elő a műtétre.
Hirdetés
Reggel bekötötték az infúziót, majd vártam a soromat. Végül egy műtős felszerelésbe öltözött férfi tolt a műtőbe.
Hirdetés
A műtétet követő első viziten orvosom ennyit mondott: "Rendben vagyunk Kovács Úr, megszabadítottuk a fájó vakbelétől. Most már minden rendben lesz."
Ijedtségemben a fájdalomtól felszisszenve kapaszkodva felültem, és csak ennyi fért ki a számon: "Tessék?! De hát én epeműtétre érkeztem."
Később kiderült, hogy a kórteremben velem szemben fekvő férfi vezetékneve is Kovács volt, akit azonnal meg kellett volna műteni a vakbelével. Szerencsétlen ember!
Az epémhez nem hagyom, hogy hozzányúljanak, inkább görcsöljön be újra, minthogy még egyszer átéljem ezt a szörnyűséget! Ami történt, az az egészségügy csődje! Soha többé nem megyek orvosi rendelő közelébe sem! Velem nem fognak szórakozni!
Ha lehet, osszák meg a történetem, hogy más ne járhasson így!VIA
2022. szeptember 26. (hétfő), 23:31
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?