Cipőt és mezt kértek C.R-től a beteg kisgyermeknek. Amit kaptak, az valami elképesztő !
Hirdetés
Hirdetés
Ezt nevezik úgy, hogy EMBERSÉG. Hiába gazdagítják a bankszámládat dollár milliók, ha közben elfelejtessz embernek lenni. Hiába szaporítod a pénzed, attól még nem leszel jó ember. /Ha a saját kereteidhez mérten adakozol, akkor egy nagyon jó ember lehetsz, és nincs is annál jobb érzés, mint amikor önzetlenül segíthetsz, és látod hogy egy embernek általad változott meg az élete\./
Hirdetés
Forrás: utcaemberek.blogspot.hu
2016. június 24. (péntek), 19:12
Hirdetés
Kapcsolódó cikkünk
A férjem elvitt a faluba, hogy megismerjem a szüleit! Amikor megláttam az anyját, MEGIJEDTEM – és ekkor történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... ???
Az autóban ültem, erősen szorítva Gábor kezét, miközben ő lassan leparkolt a régi, megdőlt kerítés mellett. A falu hűvös őszi levegővel, áthatóan kék éggel és nedves föld illatával fogadott bennünket.
Valahonnan a távolból egy kutya ugatása hallatszott, én pedig akaratlanul is remegni kezdtem.
— Valéria, mi van veled? – kérdezte Gábor, észrevéve, hogy még erősebben megszorítottam a kezét.
— Csak... izgulok, – vallottam be halkan.
A ház ajtaja hirtelen kivágódott, és a tornácon megjelent egy asszony.
Magas, erős testalkatú, komoly arckifejezéssel. Ránk nézett, és úgy éreztem, mintha a levegő körülöttünk hirtelen sűrűbbé vált volna.
— Jaj, Gáborka, anyád fia! – Hangja, akár egy harangszó, betöltötte az egész udvart. – Miért nem szóltál, hogy jössz?!
Belül görcsbe rándultam. Ez volt az anyja.
Klaudia néni egy lépéssel közelebb jött, és ahogy közeledett, egyre inkább el akartam bújni a férjem mögé. Karjait kitárta, a tekintete pedig valami megmagyarázhatatlan súlyt hordozott.
Hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy bíróság előtt állnék, és az ítélet bármelyik pillanatban elhangozhatna.
— Látom, nem egyedül jöttél, – szűkítette össze a szemét, és lassan, nagyon lassan rám emelte a tekintetét.
— Anyu, ismerd meg a feleségemet, Valériát. – Gábor védelmezően átölelte a vállamat, mintha meg akarna óvni.
Ekkor Klaudia néni hirtelen elindult felém.
Ösztönösen hátráltam egy lépést.
— Gyere ide, menyecském! – kiáltott fel, és mielőtt bármit is mondhattam volna, erős karjai közé zárt, olyan szorosan, hogy csillagok villantak a szemem előtt.
Éreztem, ahogy meleg, friss tésztát és fokhagymát árasztó ajkai cuppannak mindkét arcomra és homlokomra. Mindez annyira váratlan volt... és megrázó.
— Jaj, de törékeny vagy! – jegyezte meg az anyósom, úgy méregetve engem, mintha egy piacon vásárolt csirkét szemlélne. Nyeltem egyet, várva a következő megjegyzését.
— Hol találtál egy ilyen szépséget, Gábor? – kérdezte enyhe gúnnyal, de rosszindulat nélkül.
A férjem csak mosolygott:
— A könyvtárban, anyu.
Klaudia néni felhúzta a szemöldökét, majd váratlanul ravasz mosoly jelent meg az arcán.
— Gyertek be, mit álldogáltok a hidegben? És vegyétek le a cipőt, tegnap felmostam!
Végre kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam. Mindez olyan... hirtelen történt.
Bementünk a házba, mit sem sejtve arról, hogy ez még csak a kezdet volt. Aztán történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... ???
(Folytatás az első kommentben a kép alatt???)
Alighogy beléptem a házba, máris megcsapta az orrom a friss kenyér és a forró húsleves illata. Odakint dermesztő...
Hirdetés
