Ifjúkorom hajnalán történt meg, hogy valamelyik filmszerephez meg kellett tanulnom lovagolni. Két kolleganőmmel együtt elküldtek hát a Tattersallba lovaglóleckét venni.
/Egy idősebb korú rendőr őrmester fogadott bennünket, megkülönböztetett tisztelettel\./
Hirdetés
A hölgyeknek egyenként mélyen meghajolva kezet csókolt. Velem roppant férfiasan kezet szorított, zajosan összecsapva sarkanytúit, mélyen a szemembe nézett és szó szerint azt mondta:
Hirdetés
Roppant megtiszteltetésnek veszem, hogy éppen szerény személyemre esett a kegyedék választása. Szeretném remélni, hogy megfelelek majd a belém helyezett bizalomnak. Sziveskedjenek utánam fáradni, ott toporognak a paripák.
Ilyen, sőt ennél még választékosabb stílusban folytatta a konverzációt, egészen addig, amíg „segítséggel” nagy nehezen fel nem kászálódtunk végre a nyeregbe.
Ekkor ostorával nagyot vágott a lovak hátsó felére, azok elkezdtek vágtázni, választékos modorú tanítómesterünk pedig rákezdte:
Hirdetés
Mi ez? Hogy ül ott? Az isten b…a meg magát! – üvöltötte teljes erőből. – Be ne szarjon már nekem!Szorítsa le a sarkát! B…a szájba a jó k… életét!
Maga meg, művésznő, ne kapaszkodjon olyan görcsösen! Nem f… ez, hogy nyomorgassa!Lazán, lazán, mint amikor a ló b…! Hé, maga meg mit emelgeti folyton a p…t? Csak szépen, simán, mint a b…nál! Világos? Így ni! Most jó! Tetszik látni, drága művésznő, megy az kezit csókolom, mint az ágybasz …!
Így ment ez egy álló órán keresztül.
Hirdetés
Soha életemben nem hallottam még egyhuzamban ennyit tömény trágárságot.
Aztán vége lett az órának. Mesterünk lesegített a lóról. Mélyen meghajolva kezet csókolt két kolleganőmnek, nekem megint mélyen a szemembe nézett és azt mondta: Meg vagyok elégedve a haladásukkal. Szabad remélnem, hogy a legközelebbi alkalommal ismét szerénységemet tüntetik ki a bizalmukkal! Nagy megtiszteltetés lenne számomra! Hölgyeim, csókolom a kezüket, művész úr a legmélyebb tiszteletem!
Azóta tudom, hogy más a szakmai kapcsolat és merőben más a privát jómodor.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?