Dobta feleségét, hogy titkárnőjével lehessen, és még a házat is vitte. Az asszony bosszúja zseniális!
Hirdetés
Hirdetés
37 év házasság, megannyi romantikus pillanat, és együtt megöregedés. Ezeket dobta el magától az amerikai üzletember, hogy a húszas éveiben lévő csinos kis titkárnőjével lehessen. /Sőt még a házat is nekik ítélte a bíróság, mert jobb ügyvédeket szerzett, mint az asszony\./
Hirdetés
De a nőt nem ejtették a fejére…
Ráadásul a hűtlen férj csak 3 napot adott a nőnek, hogy költözzön el…
Catherine, az exfeleség itt elégelte meg azt a bánásmódot, amit férjétől kapott, így úgy döntött bosszút áll.
Hirdetés
Két nap alatt mindenét összepakolta, és a harmadikra csak annyi kérése volt, had búcsúztassa egyedül egy utolsó vacsorával szeretett otthonát. Kívánsága teljesült. Lágy zenét tett fel, és búcsúzóul garnélarákot, kaviárt és pezsgőt bontott. Amikor végzett, a félig megevett garnélákat kaviárba mártotta és végigjárta az összes szobát.Beledugta az ételmaradékokat a függönykarnisok üreges belsejébe! Majd mint aki jól végezte dolgát, eltakarította a konyhapultot, és távozott.
Hirdetés
Amikor az exférj másnap beköltözött az új nővel, még minden tökéletes volt. Aztán lassan elkezdték érezni a bűzt. Hiába próbáltak meg mindent, felmostak, porszívóztak, szellőztettek, kitisztították a bútorhuzatokat, minden szobában légfrissítő volt, de a szag csak nem akart múlni. Rovarirtók fújták át az egész lakást mérges gázzal, hátha beköltözött valami.
Hirdetés
Még a drága gyapjú szőnyeget is cserélniük kellett, de semmi nem használt. Az ismerősök már nem jártak át a hatalmas házba. A szobalány felmondott.
Végül már a pár sem bírta tovább, és úgy döntöttek, elköltöznek. Bár féláron kínálták a büdös házat, mégsem találtak rá vevőt. Híre ment a dolognak, és még az ingatlanügynök sem érdeklődtek a hatalmas és drága ingatlan iránt. Végül óriási hitelt kellett felvenniük, hogy új helyet vehessenek.
Hirdetés
Egy pár hónap elteltével az exfeleség felhívta a férfi. Csak egy „baráti” hívás volt arról, hogy mennek a dolgaik. A férfi elpanaszolta a rothadó ház történetét, amit a nő udvariasan végighallgatott. Annyit mondott:neki szörnyen hiányzik az egykori otthona, és hajlandó lenne csökkenteni a tartásdíjat, ha visszakaphatná a házat.A férfi szemében felcsillant a remény. A házat a valós értékének tizedéért átengedte a nőnek, feltéve, ha még aznap elintézik a papírmunkát.
Hirdetés
Egy hét múlva a hűtlen férj és új barátnője mosolyogva nézték, ahogy a költöztetők minden ingóságukat bepakolják a hatalmas kocsiba.A rothadó garnélával töltött függönykarnissal együtt!
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
