Egy apa: Ilyen is van, emberség és szakértelem!

Mivel mostanában annyira divatos itt fikázni mindent és mindenkit, ezért én is beállok a sorba. Megírom, hogy mi történt velünk. Sajnos hétvégén másodszülött fiamat baleset érte. Nem volt mit tenni, hívni kellett a 104-et./Kicsit féltem, hogy sokára veszik fel, vagy többször kell hívni őket, miközben a gyerek sír a karomon\./

Ne adj isten nagyobb baja van. Meg aztán hallani olyat, hogy lassan jön ki a mentő, meg ki sem jön...

Hívtuk őket. Rögtön felvették, megkérdezték mi történt, hol történt, mennyi idős a sérült.

Mondták küldenek egy kocsit. Na, gondoltam itt aztán kicsit megnyugodtunk. De azért gondoltam megvizsgálom a gyereket, mert mire ezek kiérnek. Ezt gondoltam, merthát csak ezt hallani a tv-ben.

 

 [ad1]

A gyerekre ráadtam egy pelenkát és meghallottam a szirénát. Nagyon kevés idő telt el, de éreztem, hogy hozzánk jönnek. 3 perc nem volt. Odataláltak a lakáshoz, megtalálták a kapucsengőt és már bent is voltak a lakásban.

Köszönés, mi történt. Megnézték a gyerkőcöt. Közben egyikük minket nyugtatott. Volt náluk minden felszerelés, ami kellhet. És EMBERSÉG. Meg szakértelem.

 

Minden rendben lesz. Bevitték a kicsiszerelmemet a kórházban. Végig játszottak, beszéltek a gyerekhez. A feleségemet is megnyugtatták az út alatt. Nem úgyhogy benyugtatózottak. SZAVAKKAL. Ott sem hagyták őket, ameddig Botót meg nem vizsgálták és el nem látták a kórházban.

 

Ha véletlenül olvassák ezt a posztomat, szeretném megköszönni, amit tettek. Megváltoztatták a rosszindulatú előítéletemet is, amellett, hogy segítettek a fiamnak is.

 

Ti meg emberek engedjétek el mindig a mentőt az úton! Én már biztosan tudom, hová megy az adóm 1 %-a. Köszönöm még egyszer.

 

Egy apa.

praxis.blog.hu

2016. július 30. (szombat), 22:50