Egy Budapesti Klinika szülészetén történt.. Ha nem hallom és látom magam sem hiszem el… Úgy gondolom erről érdemes tudni! Kérlek Oszd meg te is!

/Az alábbi történetet egyik kedves olvasónk küldte, aki maga is szintén a történtekkor jelen volt ezen a fővárosi klinikán\./

Szavait változtatás nélkül idézzük:

Egy Budapesti kórház szülészetén történt, ha nem hallom, látom nem hiszem el! Népes, jól öltözött kisvárosi roma család jött a kismamáért és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék.

A szülést levezető orvos is hamar előkerült – a szülés óta nem látták a szobában – és kezeit dörzsölve ott tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók. Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott neki egy hatalmas díszdoboz desszertet. Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant: – Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek! Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte: – Bocsánat, hanem mit? – Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen! Hagyományosan ez illik.

[adSulvo]

Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál szaporulat szép számban! – Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni a népek? – Hát. . . 30-40. 000 forintot. – Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet. Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett belőle egy köteg 20ezres, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin látszott, hogy a rosszullét kerülgeti.

A többit zsebre vágta és a család kivonult a kórteremből. A többi kismama a takaró alá menekült, mert majd megfulladtak a röhögéstől. És ez bizony tényleg így volt, azóta is ezt beszélik időről időre az egész klinikán.Újvári Erika

Forrás: https://www.magyarsziv.com

2018. április 06. (péntek), 20:30