Egy élet a színpadon és egymás mellett – Huszti Péter és Piros Ildikó története
A színház világa különös hely. Tele van szenvedéllyel, bizonytalansággal, nagy találkozásokkal és csendes búcsúkkal. Egy szerep megszületik, majd eltűnik a függöny mögött, a taps elhalkul, és minden kezdődik elölről. /Mégis vannak történetek, amelyek túlmutatnak egy\-egy előadáson\./
Két művész története, akik nemcsak a színpadon találták meg a helyüket, hanem egymás mellett is.
Amikor pályájuk elindult, a magyar színház világa éppen egy izgalmas korszakát élte. Új rendezők, új színésznemzedékek, friss gondolatok jelentek meg a színpadokon.
A színpadon Shakespeare Hamletje is az ő alakításában szólalt meg, de Dosztojevszkij világában Ivan Karamazovként is emlékezeteset alkotott. A közönség számára azonban nemcsak a színház tette ismertté. A televízió is közelebb hozta őt az emberekhez. Sokan a Az ember tragédiája televíziós feldolgozásából őrzik az emlékét, ahol Ádám szerepében gondolkodó, szenvedélyes alakítást nyújtott. Madách művének súlya és filozófiája különleges feladat minden színész számára, és Huszti Péter játéka méltó módon idézte meg ezt a világot.
Piros Ildikó egészen más hangulatot hozott a színpadra. Finom, érzékeny jelenléte már fiatalon magára vonta a figyelmet. A Madách Színház előadásaiban és más színházak produkcióiban is olyan szerepeket kapott, amelyekben egyszerre tudott törékeny és erős lenni. A nézők emlékezetében sokáig megmaradt például Shakespeare Júliájaként, ahol a fiatal lány tisztaságát és szenvedélyét egyszerre tudta megmutatni.
A televízió nézői számára azonban van egy szerep, amely különösen összeforrt a nevével. A legendás Abigél című sorozatban Zsuzsanna testvért alakította. Ez a történet generációk közös élménye lett Magyarországon.
Amikor az életük összefonódott, mindketten már ismert művészek voltak. Nem egy pályakezdő szerelem volt az övék, hanem egy olyan kapcsolat, amely mögött már tapasztalatok, döntések és korábbi életszakaszok álltak.
1975-ben házasodtak össze.
Talán akkor még ők sem gondolták, hogy ez a döntés egy több mint fél évszázados közös történet kezdete lesz.
Mindketten hoztak gyermeket az előző házasságukból, és később megszületett közös fiuk is, Huszti Gergely.
Mégis volt egy szabály, amelyhez ragaszkodtak.
A színház maradjon a színházban.
Egy interjúban egyszer arról beszéltek, hogy tudatosan figyeltek arra: a szerepek feszültsége, a kritikák vagy a bemutatók izgalma ne költözzön be az otthonukba. Ez talán apróságnak tűnik, de aki ismeri a művészi hivatás intenzitását, tudja, milyen nehéz ezt valóban betartani.
Talán ez az egyik oka annak, hogy kapcsolatuk ilyen hosszú ideig megmaradt.
Huszti Péter pályája az évek során új irányokkal gazdagodott. Nemcsak színészként, hanem rendezőként és tanárként is dolgozott. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen sok fiatal színész tanulta tőle a mesterséget. Azok közé a művészek közé tartozott, akik számára a színház nemcsak előadás, hanem gondolkodás, felelősség és hagyomány.
Piros Ildikó közben továbbra is a színpadon maradt, és szerepei az idővel egyre mélyebbé váltak. Az a fiatal lány, aki egykor Júliát játszotta, később erős női sorsokat formált meg. A közönség számára mindig volt valami különleges az alakításaiban: egyfajta emberi tisztaság.
Mindketten megkapták a magyar művészeti élet legnagyobb elismeréseit. Kossuth-díj, Jászai Mari-díj, életműdíjak – ezek mind azt jelzik, hogy munkájuk nemcsak a közönség, hanem a szakma számára is meghatározó.
De talán még ennél is fontosabb az, hogy sokszor együtt is színpadra álltak.
Egy házaspár számára ez különös helyzet. A színpadon minden rezdülés látszik. Ott nincs szerep mögé bújás a másik elől. Ha ott működik a kapcsolat, az sokszor az életben is erőt jelent.
Évtizedek teltek el így.
Közben generációk nőttek fel. Volt, aki még fiatal színészként látta őket a hetvenes években, mások filmekből ismerték meg őket, és sok fiatal művész már tanárként találkozott Huszti Péterrel.
Kevés művészpár mondhatja el magáról, hogy ilyen hosszan jelen maradt egy ország kulturális életében.
És talán ez az ő történetük lényege.
Nem egy hangos legenda.
Hanem egy hosszú, valódi élet.
Tele munkával, szerepekkel, családdal, döntésekkel és csendes hétköznapokkal.
A reflektorok idővel mindenkinél halványulnak egy kicsit. De vannak kapcsolatok, amelyek akkor is világítanak, amikor a színpad már sötét.
Huszti Péter és Piros Ildikó története ilyen.
2026. február 25. (szerda), 08:37
