Egy idős nénikére lettem figyelmes a minap, aki egy padon ült és sírdogált. Amikor elmondta az okát, azonnal segítségért rohantam. Járt már így valaki?
Döbbenet, hogy mivé vált a világ!.
Egyik nap munkába sietve, egy könnyeivel küszködő idős hölgyre lettem figyelmes. Nagyon szíven ütött a látványa, a nagymamámra emlékeztetett, aki már sajnos nincs velem, ezért még gyors odaléptem hozzá és megkérdeztem mi a gond és hogy tudok e valamiben segíteni? Elmondta, hogy az imént engedték ki a kórházból és hazafele utazna, nincs pénze a hazaútra. /De enne is valamit, mert egész nap még egy falatot sem sikerült\./
Nem tudtam neki adni csak egy ezrest mert csak egy tíz ezres volt nálam (az meg nekem is kellet még).
Ők ekkor nevetni kezdtek rajtam, majd elmondták, hogy az a hölgyike nem fog utazni sehova, hiszen itt lakik a lakótelepen.
Akkora csalódás volt ez a számomra, hogy azóta is ezen jár az agyam. Át lettem verve. Kitalált egy jól működő kis rendszert, amivel megpróbálja kiegészíteni a kis nyugdíját. Furcsa egy világban élünk..... Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet
Vajon hányan eshettek már ebbe a csapdába? Közületek járt már így valaki? Írjátok meg kommentben!
Forrás: www.anepszava.com
2018. február 20. (kedd), 13:27
Kapcsolódó cikkünk
A válás során Lajos követelte: 'Add vissza mindent, amit neked és a gyerekeknek adtam!' Egy héttel később egy hatalmas doboz jelent meg az ajtajában. Amikor kinyitotta, elsápadt...” ???
A megbeszélt napon egy futár cég kisbusza állt meg Lajos háza előtt. A sofőr és a rakodó, akit Károlynak hívtak, egy hatalmas kartondobozt emeltek le a járdára, vastag kötéllel átkötve. Lajos, aki az új lakásának erkélyéről figyelte az eseményeket, ahol most Marinával élt, gúnyos mosollyal nézte a történteket. Úgy gondolta, győzelmet aratott, amikor Krisztit rákényszerítette, hogy elismerje az ő igazát.
Egyáltalán nem sejtette, mi vár rá odabent.
– „Átvételre, uram” – mondta a sofőr, miközben átnyújtotta Lajosnak a szállítólevelet aláírásra.
– „A doboz nehéz, legalább harminc kiló lehet. Vigyázzon vele.”
Lajos hanyagul aláírta, majd visszaadta a papírt a sofőrnek. Már előre elképzelte, hogyan fog Marina reagálni, amikor meglátja azokat a „kincseket”, amelyeket elvett az exfeleségétől. Ez újabb bizonyítéka lesz az ő erejének és fölényének.
Amikor a futárok távoztak, Lajos megpróbálta egyedül behúzni a dobozt a lakásba, de hamar rájött, hogy nem bír vele. Kénytelen volt felhívni Marinát, aki éppen élénkvörösre lakkozta a körmeit.
– „Marinácska, segíts kérlek” – nyögte a telefonba.
– „Valami érdekeset kaptam. Nagyon nehéz.”
Marina elhúzta a száját. Egyáltalán nem volt kedve elrontani a frissen lakkozott körmeit, de a kíváncsiság, hogy belessen abba, amit Kriszti rejtegetett, felülkerekedett a lustaságán. Ketten nagy nehezen behúzták a dobozt a nappaliba. Lajos lihegve rogyott le a kanapéra.
Marina keresztbe fonta a karjait, és lenéző pillantást vetett a dobozra.
– „Ez meg miféle ócskaság lehet? – fújtatott. – Biztosan régi rongyok és haszontalan kacatok. Minek kellett ez neked egyáltalán?”
– „Várj csak, mindjárt meglátod” – válaszolta Lajos, szemében izgalom csillogott, miközben kést ragadott, hogy elvágja a kötelet.
Leemelte a doboz fedelét, és megdermedt...
???
Folytatás lent az első hozzászólásban
