Egy idős nénikére lettem figyelmes a minap, aki egy padon ült és sírdogált. Amikor elmondta az okát, azonnal segítségért rohantam. Járt már így valaki?
Döbbenet, hogy mivé vált a világ!.
Egyik nap munkába sietve, egy könnyeivel küszködő idős hölgyre lettem figyelmes. Nagyon szíven ütött a látványa, a nagymamámra emlékeztetett, aki már sajnos nincs velem, ezért még gyors odaléptem hozzá és megkérdeztem mi a gond és hogy tudok e valamiben segíteni? Elmondta, hogy az imént engedték ki a kórházból és hazafele utazna, nincs pénze a hazaútra. /De enne is valamit, mert egész nap még egy falatot sem sikerült\./
Nem tudtam neki adni csak egy ezrest mert csak egy tíz ezres volt nálam (az meg nekem is kellet még).
Ők ekkor nevetni kezdtek rajtam, majd elmondták, hogy az a hölgyike nem fog utazni sehova, hiszen itt lakik a lakótelepen.
Akkora csalódás volt ez a számomra, hogy azóta is ezen jár az agyam. Át lettem verve. Kitalált egy jól működő kis rendszert, amivel megpróbálja kiegészíteni a kis nyugdíját. Furcsa egy világban élünk..... Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet
Vajon hányan eshettek már ebbe a csapdába? Közületek járt már így valaki? Írjátok meg kommentben!
Forrás: www.anepszava.com
2018. február 20. (kedd), 13:27
Kapcsolódó cikkünk
Egy férfi úgy döntött, hogy kiviszi hűséges társát, Botondot a rengetegbe – nem sétálni, nem játszani, hanem azért, hogy ott hagyja egy fához kötve. Azt hitte, így „megoldja” a gondját… de fogalma sem volt, mi vár rá az erdő mélyén ??
Pedig Botond valaha mindene volt. Kölyökként ő hozta haza, ő tanította ülni, feküdni, és ő nevetett, amikor a kutya boldogan szaladt felé a Dunántúl rétjein át. Együtt járták végig a vadászösvényeket, és Botond minden este a bejárat előtt dőlt el, mintha őrizné a házat. A férfi éveken át büszkeségének nevezte.
Aztán lassan torzult el benne minden. Rájött, hogy a szukától származó almok pénzt érnek. Először ritkán lettek kölykök, majd egyre sűrűbben – míg Botond teste látványosan megfáradt. Lesoványodott, alig evett, és csak feküdt a sarokban, zihálva. Az állatorvos figyelmeztette: ha így hajtja tovább, a kutya nem marad életben.
A férfi azonban nem a tanácsot hallotta meg – hanem a fenyegetést. És a félelméből düh lett. Onnantól Botond már nem társ volt, nem barát… csak baj. A bajoktól pedig ő mindig gyorsan próbált szabadulni.
Egy hideg délután hátizsákot vett, szó nélkül kocsiba ült, és elindult az erdő felé. Botond boldogan csóválta a farkát, mert azt hitte, újra közös kaland vár rájuk. A gazda azonban némán lépkedett a tisztásra, és egy döntött fenyő törzséhez kötötte. A kutya játékra számított…
Várt.
Aztán óvatosan húzta a pórázt.
Aztán kétségbeesetten nyüszített.
Estére már elkeseredetten vonyított, míg a lánc bele nem mart a nyakába. A szél hideg volt, a sötét ráborult, és senki sem jött vissza érte.
A nap utolsó fényei már alig világították meg a tisztást, amikor egy méltóságteljes, szürke árny lassan előlépett a fák közül ??. Nem rohant, nem morgott – egyszerűen csak megállt Botond előtt, és hosszan ránézett.
A kutya dermedten feküdt. Azt hitte, eljött érte a vég… de amit a farkas tett ezután, arra senki nem számított ??
??? A teljes történet az első kommentben! ???
A csend előtti nap
A férfi egész úton hallgatott, miközben a kocsi zörgött a kátyús erdei...
