Egy idős nénikére lettem figyelmes a minap, aki egy padon ült és sírdogált. Amikor elmondta az okát, azonnal segítségért rohantam. Járt már így valaki?
Hirdetés
Hirdetés
Döbbenet, hogy mivé vált a világ!.
Egyik nap munkába sietve, egy könnyeivel küszködő idős hölgyre lettem figyelmes. Nagyon szíven ütött a látványa, a nagymamámra emlékeztetett, aki már sajnos nincs velem, ezért még gyors odaléptem hozzá és megkérdeztem mi a gond és hogy tudok e valamiben segíteni? Elmondta, hogy az imént engedték ki a kórházból és hazafele utazna, nincs pénze a hazaútra. /De enne is valamit, mert egész nap még egy falatot sem sikerült\./
Hirdetés
Megkérdezte, hogy ki tudnám e segíteni 2-3000 Ft-tal?
Nem tudtam neki adni csak egy ezrest mert csak egy tíz ezres volt nálam (az meg nekem is kellet még).
Hirdetés
Nagyon bántott az idős néni sorsa és valahogy még segíteni szerettem volna rajta. Így amikor felmentem a kollégákhoz és elmeséltem nekik, hogy itt van egy néni akinek szüksége lenne 2-3 ezer forintra. Ezután megkérdtem őket, dobják össze a pénzt és segítsünk a neki.
Ők ekkor nevetni kezdtek rajtam, majd elmondták, hogy az a hölgyike nem fog utazni sehova, hiszen itt lakik a lakótelepen.
Hirdetés
Már velük is eljátszotta ugyanezt egy pár lakalommal. Kihasználja az emberek jószívűségét, hiszen valljuk be, ki tudna elmenni egy idős bajba esett néni mellett szótlanul.
Akkora csalódás volt ez a számomra, hogy azóta is ezen jár az agyam. Át lettem verve. Kitalált egy jól működő kis rendszert, amivel megpróbálja kiegészíteni a kis nyugdíját. Furcsa egy világban élünk..... Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet
Hirdetés
B. Vanda
Vajon hányan eshettek már ebbe a csapdába? Közületek járt már így valaki? Írjátok meg kommentben!
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 07:49
Hirdetés
❗Ez a kislány 5 év után ébredt fel a kómából... és amit először mondott, attól lefagyott mindenki!? „Menj innen, anya!” – kiáltotta. Aztán az orvosnak elárult valamit, amit senki sem akart elhinni…???
Amikor ez a kislány felébredt az öt évig tartó kómából, mindenki ujjongott a boldogságtól. De amint megpillantotta az...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:47
A kutya elkapott egy varjút, és bevonszolta a házikójába. Mindenki azt hitte, a madárnak annyi... de amikor belenéztek, ELSÁPADTAK attól, amit láttak...
— Bence! A kutyád megint a szemétdombon turkál! — kiáltott át a kerítésen a szomszéd, Ica néni, miközben a házából...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:32
Csak egy húsvéti meglepetésnek indult… de amit a nővérem tett a szüleinkkel, attól beleremegtem! ? Zsuzsa kidobta őket a saját házukból – és a garázsba száműzte őket!” Egész évben beszéltem anyuval – szinte naponta. Mindig ugyanazt mondta: „Jól vagyunk, drágám.” Ezért úgy döntöttem, hogy húsvétra meglepem őket. Nem szóltam előre. Csak virágokat és csokitojásokat pakoltam a csomagtartóba. De amit a szülői házban találtam, attól szószerint földbe gyökerezett a lábam… A ház idegen volt. Hideg. Sivár. Nincs húsvéti dekoráció. Nincs fahéjillat. Nincs család. Csak Zsuzsa hangja. Aztán a ház mögé mentem – és ott voltak a szüleim. A garázsban. Összecsukható ágy, kempingfőző, anyu télikabátban, apu úgy tett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Zsuzsa a barátjával egyszerűen átvette a házat. A szüleinknek meg azt mondta: „Legyetek őszinték, a háznak friss energiára van szüksége. Ti addig maradhattok a garázsban. Csak egy kis időre.” És ők elhitték. A szeretet miatt. A bűntudat miatt. De én nem hagytam ennyiben. „Pakoljatok össze. Egy óra múlva jövök értetek” – ennyit mondtam. És nem, nem a rendőröket hívtam. Sokkal jobbat eszeltem ki. Olyat, amitől Zsuzsa megtanulta, hogy a vendégek nem parancsolnak a házban. ? Mit tettem, hogy megbánja minden tettét? A történet szóról szóra, magyarul, AZ ELSŐ KOMMENTBEN! ???
Azt hittem, örömet szerzek a szüleimnek húsvétra egy csokor virággal meg egy tábla csokival. De amit találtam, az szó...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:19
✍️? – Drága lányaim, pontosan egy hónapotok van, hogy elhagyjátok a házamat. Hogy hol találtok lakást, nem érdekel – csak tűnjetek el innen. Ezeket a szavakat mondtam nekik azon az estén, kemény hangon, amelyet még én sem ismertem magamtól. Talán most azt hiszitek, hogy egy szívtelen, önző anya vagyok… Hogy nincs bennem semmi együttérzés. De fogalmatok sincs, milyen „mesés kis életet” rendeztek be maguknak a lányaim az én hátamon. És épp miattuk érzem magam ilyen összetörtnek. Ha valamit megbántam az életben, az csak az, hogy nem mutattam meg nekik hamarabb az ajtót. Most elmondom nektek az egész történetet, hátha akad köztetek valaki, aki megért… vagy talán tanácsot tud adni. ? A folytatást az első hozzászólásban találod ??
Idén Kriszta töltötte be az ötvenet, de úgy érezte, mintha már hetven is elmúlt volna. Kimerült volt – testileg,...
Mindenegyben blog 2025. április 24. (csütörtök), 06:09
48 éves voltam, és azt hittem, klimaxolok. Minden tünet erre utalt. Elmentem orvoshoz, és ott hallottam az elképesztő hírt: a második hónapban jártam! A férjem nyugodtan reagált. Azt mondta: „Ha Isten megadta az erőt, hogy kihordd ezt a gyermeket, akkor ennek a gyermeknek meg kell születnie.” De az ismerősöktől és a barátoktól nem kaptam hasonló támogatást. A legnehezebb viszont az volt, amit a saját fiaimtól hallottam.? Olvasd el a történetét és adj neki tanácsot – a folytatás az első kommentben!
A váratlan visszatérésA tavaszi napfény melegen sütött a budapesti utcákra, amikor Péter éppen a konyhában kávét...
Mindenegyben blog 2025. április 23. (szerda), 20:03
A kutya őrjöngve ugatott egy terhes nőre a reptéren... Amikor a biztonsági őr Maxim észrevette, mit érez meg Rex, már késő volt! Ami ezután következett, az egész országot megrázta...
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
