Egy iskolában a tanár minden diák kezébe adott egy lufit, majd arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket. Ezután minden lufit elengedtek az iskolában, így azok a földön hevertek. A tanár azt a feladatot adta a diákoknak, hogy mindenki keresse meg a lufit, amin az ő neve szerepel, erre a feladatra mindössze 5 percük van. A diákok nekiláttak a keresésnek, de 5 perc alatt egyikőjük sem találta meg a saját lufiját. Ekkor a tanár azt mondta, hogy minden diák vegyen fel a földről egy lufit és adja oda annak, akinek a neve szerepel rajta. Néhány perc múlva minden diák kezében ott volt a saját lufija. A tanár ekkor azt mondta: "Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt."
Hirdetés
Hirdetés
Egy iskolában a tanár minden diák kezébe adott egy lufit, majd arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket. Ezután minden lufit elengedtek az iskolában, így azok a földön hevertek./A tanár azt a feladatot adta a diákoknak, hogy mindenki keresse meg a lufit, amin az ő neve szerepel, erre a feladatra mindössze 5 percük van\./
Hirdetés
A diákok nekiláttak a keresésnek, de 5 perc alatt egyikőjük sem találta meg a saját lufiját.Ekkor a tanár azt mondta, hogy minden diák vegyen fel a földről egy lufit és adja oda annak, akinek a neve szerepel rajta.
Hirdetés
Néhány perc múlva minden diák kezében ott volt a saját lufija.A tanár ekkor azt mondta: "Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt."
2020. március 13. (péntek), 13:28
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Az anyósom kérte, hogy a gyerekek töltsenek nála egy hetet az ünnepek alatt – amikor értük mentem, összetört a...
Mindenegyben blog 2024. november 22. (péntek), 21:32
Egy szegény, idős nő, Irénke néni minden nap váratlan csomagokat kapott egy ismeretlen feladótól. Irénke néni és néhai férje, János soha nem vállaltak gyermeket, ezért nem tudta, honnan érkezhetnek ezek az ajándékok.