Egy kéregető vak fiút látott az utcán a férfi. Amikor átírta az eléje helyezett cetlit döbbenetes dolog történt!
Hirdetés
Hirdetés
Egy vak kisfiút látott meg az utcán, aki előtt egy kalap hevert! Amit ezután tette, arra nem lehet szavakat találni.
„Segítsenek, kérem! Vak vagyok!” – ez a felirat állt a kalap előtt, ami mögött egy vak kisfiú ült egy épület legalsó lépcsőfokán.
/Ekkor haladt el előtte egy férfi, és pont vele szembe állt meg\./
Hirdetés
Belenézett a kalapba, amiben pár pénzérme árválkodott.
Hirdetés
Belenyúlt a zsebébe, és amennyi aprója volt, beletette a kalapba.
Hirdetés
Ezután elvette a papír fecnit, amin a felirat volt, megfordította, és a tiszta lapfelületre pár sort írt, majd visszatette a kalap elé, hogy mindenki szemügyre vehesse a szavakat.
Rövid időn belül a kalapba gyűlni kezdett a pénz. Sok járókelő megállt a fiú előtt, és miután elolvasták a feliratot, szinte mindenki a pénztárcájához nyúlt, és kivett belőle valamennyi összeget, majd a kalapba dobta.
Hirdetés
Pár óra elteltével a feliratot átíró férfi visszament a helyszínre. A fiú még mindig ugyanott ült. Valahogy megérezte a férfi jelenlétét, majd azt kérdezte: „Maga volt az, aki ma reggel átírta a szöveget? Mit írt rá a papírra?”
„Csak az igazságot. Azt írtam, amit te is írtál, csak kicsit más szavakkal fogalmaztam meg” – mondta.
Az új feliraton ez állt: „Ma gyönyörűen süt a nap, de sajnos én ezt nem láthatom”.
Mindkét üzenet azt mondja ki, hogy a fiú vak. De csak a második üzenet jut el a járókelőkig, akik csak így döbbenek rá arra, hogy valójában milyen szerencsések, hogy láthatják a napsugarakat.
Hirdetés
A történet tanulsága: legyünk hálásak, azért amink van: az egészségünkért, a szeretteinkért, a tehetségünkért, a kreativitásunkért, a jóságunkért. Legyünk optimisták, szeressük az embereket. Nem csak rossz dolgok történnek körülöttünk, hanem jók is, csak észre kell venni, és örülni.
