Kaszkadőrködik, falusi lovastanyát vezet, közösséget fejleszt, a kamerák előtt is kipróbálta magát. Mindeközben az egyetemen pszichológiát tanult.
/– Nehogy azt írd, hogy kaszkadőr vagyok, mit szólnának ehhez a szakma profi művelői, színésznek se nevezz – mentegetőzik Kropf Laura, aki azért mégiscsak a National Geographic számára készülő Mars című sorozatban a női főszereplő helyett lóg, lebeg, pattog ott, ahol ez kemény izommunkát igényel, és nem is egészen veszélytelen\./
Hirdetés
A huszonéves hölgy viszont kipróbált, edzett alkat. Őt láthatjuk nem mellesleg a Kowalsky meg a Vega nevű együttes Mint egy jel című videóklipjének szereplőjeként is. A sportosságot főként a lovakkal való rendszeres foglalkozásból meríti, szerepelt a Nemzeti Vágtán, de leginkább vőlegényével közösen vezetett lovastanyáján oktat, fejleszt, közösséget épít.
Hirdetés
Hirdetés
Mert amíg a lovaglást egyesek amolyan üzleti tevékenységként, esetleg sajátos életmódként fogják fel, Laura lelki húrokat penget ezáltal leginkább. Nem feltétlenül így tervezte, de mára amolyan gyógyközponttá, lelki wellness centrummá vált a Győrújfalu határában található Tavaszi Szél Lovasudvar - a név kiválasztásában nagy jelentősége volt Havasi Balázs dalfeldolgozásának. Főként a gyerekeken tapasztalható, ahogy a természet, a boldog közeg, a lovaglás hatására eloldódnak kütyüfüggőségeik, enyhül esetleges zárkózottságuk, s a látszólag begubózott ifjak kinyílnak, mint szép virágok.
Hirdetés
Hirdetés
Noha élt rövid ideig külföldön is, Laura itthon van igazán otthon, magyar szív dobog benne. Adottságai, kapcsolatrendszere, eddig elért eredményei alapján lehetne híresebb, gazdagabb – boldogabb viszont talán mégsem volna mindezektől. Mert aki találkozik vele, abban biztos lehet, hogy ez az ifjú hölgy a helyén van. Vállalkozik, gazdálkodik, hagyja, hogy a véletlen, a szél is fújja egy kicsit hol erre, hol arra. És bizonnyal ettől olyan jó hangulatú, kedves minden, amibe belefog.
Hirdetés
Megelégszik azzal, amit hoz az élet, de nem rejti véka alá mindazt, ami áradni akar belőle. Emiatt a korszellemhez igazodó gondolkodás mentén összességében fura szerzetnek tűnik. Egyszerre veszi körbe magabiztosság és bizonytalanság. Eredményes, ám "láthatatlan". Meggyőződéses kétkedő. Tényleg van benne valami idegen, valami "marsi" különlegesség, amit jó lenne eltanulni tőle. Könnyen lehet, hogy nincs biztos recept az ilyesmire, de örülhetünk, ha összefutunk ilyen "trendkívüli" lényekkel, s legalábbis megpróbálhatunk megvalósítani valamit abból, amit tőlük ellesünk.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
