Egy nagy veszekedés után a feleség otthagyta a gyermeket az apjával. 2 nappal később könnyes szemmel olvasta ezt a levelet…

Kedvesem,

Már két napja, hogy összevesztünk. Aznap fáradtan értem haza a munkából és csak focimeccset akartam nézni.

Amikor megláttalak kimerültnek és idegesnek láttalak. A gyerek is hangosan sikoltozott amikor ágyba akartad fektetni.

Nagyon dühös voltam és felhúztam a hangerőt, majd vitatkozni kezdtünk.

Megkérdezted, hogy “mi lenne, ha néha segítenél egy kicsit a házimunkában és a gyerekre is szakítanál egy kis időt”.

Mérges voltam és gyorsan válaszoltam: “Reggeltől estig dolgozok, te pedig egész nap itthon vagy. Nekem csendre és pihenésre van szükségem, amikor hazajövök. Neked volt időd egész nap játszani a gyerekkel.”

Addig vitatkoztunk ameddgi sírni kezdtél. Fárad és kimerült voltam ezért kiabáltam veled. Te pedig már nem bírtad tovább és elrohantál otthonról. Ezután egyedül maradtam a gyerekkel a nappaliban.

Két nap alatt sokmindent megtanultam:

Megtanultam, hogy milyen érzés vugyázni a gyerekre, még lezuhanyozni sem volt időm.

Megtanultam, hogyan lehet felforralni a tejet amit a gyermekünk nagyon szeret és közben takarítani a konyhában.

Megtanultam, hogy milyen érzés új szavakat megtanítani a gyermeknek.

Megtanultam, hogy milyen érzés lemondani az étkezésről vagy a pihenésről, mert a gyereknek állandóan szüksége van valamire.

Megtudtam milyen érzés fizikailag és mentálisan annyira kimerültnek lenni, hogy akár 20 órán át is aludni lehetne, de három óra alvás után a síró baba hangja ébreszt fel.

Két nap alatt én is megtanultam felhúzni cipőt a baba lábára.

Most már értem, hogy miért vagy mindig olyan fáradt.

Megértettem, hogy anyának lenni azt jelenti, hogy állandóan áldozatot hozni.

Rájöttem, hogy ez sokkal kimerítőbb, mint 10 órát dolgozni a munkahelyen.

Megértettem, hogy egyedül milyen nehéz, ha nem számíthatsz a társad segítségére.

Megértettem, hogy mit jelent lemondani a barátokról, kedvenc időtöltésedről.

Megértettem, hogy milyen nehéz lehet egész nap bezárva lenni egy házba és a gyerekre vigyázni.

Azt is megértem, hogy rosszúl esett, amikor anyám bírált, hogy rosszul neveled a gyermeket. Rájöttem, hogy minden gyermeknek a saját édesanyja a legjobb barátja.

Rájöttem, hogy az anyákon van a legnagyobb teher a társadalomban.

Csak azért írtam ezt a levelet, hogy tudd, hogy mennyire hiányzól.

“Hihetetlenül bátor vagy, és szuper édesanya és feleség. Csodállak téged!”

Ez a nyílt levél világosan megmutatja, hogy milyen áldozatot jelent szülőnek lenni, de legfőképpen anyának lenni.

A fotó illusztráció